Bács Zoltán mindennapjainak 38 éve része a debreceni felsőoktatás. 1988-ban kezdte meg tanulmányait a Debreceni Agrártudományi Egyetem agrármérnöki szakán, vállalatgazdasági szakirányon, majd 1993-tól már PhD-hallgatóként csatlakozott a DATE éppen alakuló Számviteli és Pénzügyi Tanszék csapatához, majd megjárva a ranglétra fokait egyetemi tanársegédi, adjunktusi és docensi éveket követően 2017-ben lett egyetemi tanár. Oktatói pályájának 1994 óta minden héten elmaradhatatlan része a számvitel oktatása kezdetben szeminárium, később előadás formájában, amelyet a mai napig megtart a hallgatóknak. A számvitelhez, a pénzügyhöz és magához az oktatói léthez fűződő kapcsolatában is fontos szerepet játszott Kozma András professzor és Kosztolányi Lászlóné docens mentorálása.
„Kozma professzor úrtól és Kosztolányiné tanárnőtől tanultam meg annak a szakmának, a számvitelnek és a pénzügynek az alapjait az egyetemen, ami aztán meghatározó lett az életemben, mind az oktatás és a tudomány, mind a gazdasági élet és a megélhetés területén. Kozma professzor ráadásul a végzés után hónapokon keresztül győzködött, hogy vágjak bele az akkor újonnan induló PhD-képzésbe, amit nem volt könnyű elfogadni, mivel már egyetemista éveim végén is dolgoztam, hogy a már fiatal családapaként – feleséggel, kis gyerekkel, hitellel terhelve – tudjak valamennyire haladni. Így kellett arról dönteni, hogy az akkori fizetésem nagyjából egy harmadát jelentő PhD-ösztöndíjra cseréljem a fizetést tanulmányokkal, új életpályával. A feleségem bírt rá végül, hogy ne a napi problémákat vegyem előre, hanem döntsek úgy, ahogy valójában szeretnék, és a hosszú távú egyetemi életpályát válasszam. Kozma professzornak mindig hálás leszek a kitartó győzködésért és a későbbi támogatásért is. Így lehettem az Agrártudományi Egyetem, aztán a Debreceni Egyetem polgára, oktatója, és járhattam végig az egyetemi utat évtizedeken keresztül. Az oktatás az alapja az egyetemi létemnek, ezért ezt semmilyen feladat és beosztás mellett nem hagytam abba, ez alapfeltétel volt mindig abban, hogy bármi mást is elvállaljak. A hallgatókkal való napi, heti kapcsolat felfrissíti és némileg fiatalabban is tartja az embert lelkében biztosan” – idézte fel a kezdeti éveket Bács Zoltán.
Az oktatói tevékenység mellett a kezdetektől szívügye a hallgatói élet. Hallgatóként részt vett a rendszerváltásban és azt követően a hallgatói érdekképviselet átformálásában is, de a politika közvetlenül sosem érdekelte. 1996-ban az akkor még különálló egyetemek (Debreceni Agrártudományi Egyetem, Debreceni Orvostudományi Egyetem, Kossuth Lajos Tudományegyetem, Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Tanítóképző Főiskola, a hajdúböszörményi Főiskola) hallgatói önkormányzatai segítségével és gazdasági tapasztalatait használva közösen hozták létre a Hajdúsági Hallgatói Önkormányzatok Kulturális Egyesületet, amelynek szervezésében egy intézményeken átívelő összefogás nyomán, pályázati forrásból, a KLTE gesztorságával felújították és hallgatói kulturális központtá alakították a korábban szovjet laktanyaként használt Kassai úti Campuson a Lovarda épületét.
„Ez a hallgatói összefogás az egységes universitas megalakulásának előszobája volt. Az integrációs előkészületek évekig folytak az Universitas Egyesülés kereteiben az akkori intézményvezetők részvételével, de ahogy lenni szokott, a hallgatóknak nem volt annyi egyeztetni valójuk, nem volt annyi érdekütközésük, sőt, a semmiből kellett valamit létrehozni, így hamar ment a közös platform megalapítása. Tulajdonképpen az egyesület, sőt akkor még minden egyetemi HÖK-höz tartozóan egy-egy egyesület megalapítása annak érdekében történt, hogy adószámmal rendelkező szervezetekként hivatalosan és szabályosan tudjanak működni a rendszerváltás utáni évtizedben. Az egyetemen belül szinte lehetetlen volt az államháztartás keretei között megszervezni egy-egy hallgatói rendezvényt, de igény már akkor is nagy volt rá. Az 1998-as tokaji és az 1999-es hajdúszoboszlói EFOTT is egyesületi rendezés volt, bár 1998-ban a HAHA és a többi egyesület már megalapította a Debreceni Campus Kft-t ami később, 2002-ben – akkor még kormányzati engedéllyel – egyetemi tulajdonú Kht. lett. Ennek 2004-ig az ügyvezetője is voltam, de lemondtam, mivel tanszékvezető lettem a Számviteli és Pénzügyi Tanszéken. Később a Kht. forma kivezetése után a cég Nonprofit Közhasznú társaság lett, amit az állam 2007-ben elvett az egyetemtől, majd eladás útján 2010-ben visszaadta. Szóval azok az előzmények máig is hatással vannak az egyetem egészére” – ismertette a professzor.
A már egyesült Debreceni Egyetem vezetésébe 2007-ben került be Bács Zoltán, amikor Nagy János professzortól lehetőséget kapott arra, hogy az agrárcentrum stratégiai elnökhelyetteseként képviselje a centrumelnököt, aki akkoriban kormányzati megbízása révén sokat volt távol az intézménytől. Ez a tapasztalat alapozta meg a későbbi vezetői tevékenységét.
„Akkor, 38 évesen nagyon meglepett és megtisztelt, hogy Nagy János centrumelnök úr megbízott bennem, és stratégai centrumelnök helyettesként számított rám. Mivel ő a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. igazgatótanácsának elnökeként sok időt volt távol, nagyon sok egyetemi ügyben kellett részt vennem az Agrárcentrumot képviselve, és az időszak igazán jó iskola volt a hallgatói oldal után az egyetemi vezetői oldal és a debreceni összefüggésrendszer további megismerésében is. Persze a korábbi országos kapcsolatok sem maradtak el, sőt fejlődtek és mélyültek bármelyik kormányzati ciklusra is tekintünk az elmúlt 30 évben” – mutatott rá Bács Zoltán.
Jelentős mérföldkövet és új kihívást jelentett a 2011-es esztendő, amikor Fábián István rektor mellett lett gazdasági főigazgató.
„Nehéz időszak volt, mivel az állam az akkori új kormánnyal és az új államháztartási törvénnyel nem könnyítette meg az egyetemek működését, sőt komoly elvonások is történtek abban az időszakban. Szilvássy Zoltán rektori éveinek első évében (2013) közösen alakítottuk azt a munkamegosztást és gazdálkodási, egyetemvezetési rendszert, amely azóta, közel másfél évtizede működik. Ez megosztja a feladatot és a felelősséget a rektor és a gazdasági vezető között, vagyis valójában ekkortól kezdtük el lerakni a később Kancellária néven működő Gazdasági Főigazgatóság működésének és gazdálkodásának alapjait” – ismertette az egyetemi vezető.
A 2014-es esztendő alapvető változást hozott az állami törvényi szabályozásban a kancellári rendszer bevezetésével. A meghallgatásokon és az egyeztetéseken sikerült azt elérni, hogy Bács Zoltán folytathassa azt a munkát, amit korábban megkezdett, így gazdasági főigazgatóból kancellár maradhatott, ami nem sok egyetemen fordult elő akkoriban. Az intézmény fejlődése ezután is töretlen volt.
„A Debreceni Egyetemen létrehozott modell sikerének talán az lehet a titka, hogy mi magunktól alakítottuk ki a munkamegosztást a vezetésben, és hosszabb időn keresztül tudtunk vinni egy startégiát; az egyetem egyre inkább kialakuló gazdasági stabilitása pedig olyan nyugalmat hozott, ami engedte, hogy mindenki a munkára koncentráljon. Persze a jövedelmek nagyon szoros korrelációban voltak az állami költségvetéssel, a működés szabályai az államháztartással, de szerencsére a gazdasági konjunktúra kívül is érzékelhető volt abban az időben, nem voltak a korábbihoz hasonló elvonások és nagyüzemben valósultak meg a pályázatok is. Aki akart, azok közül sokan tudtak plusz munkát végezni, és az által plusz jövedelemhez is jutni. Nagyon nagy lépést jelentett a korábban kényszerből, vagy egyéb megfontolások alapján kiszervezett szolgáltatások következetes visszaszervezése, a szolgáltató cégek egyetemi tulajdonba vonása, ami alapvetően meghatározta a külső körülményektől való függetlenedést és a gazdaságosabb működés megvalósítását” – fejtette ki Bács Zoltán.
A kancellári rendszer bevezetése után a 2021-es modellváltás volt az intézmény gazdasági átalakulásának következő meghatározó lépcsőfoka. A fenntartó alapítvány belépése és az intézmény gazdálkodásának átalakítása egészen új dimenziókat nyitott meg az egyetem előtt.
„Az államháztartáson kívüli működésért 20 évet küzdött a mindenkori vezetés, miközben az MTA már 2006-ban megkapta működési vagyonát. 2009-ben már majdnem sikerült egy megoldás, de aztán a 2011-es új államháztartási törvény a startvonalra sorolt vissza bennünket. Ugyanebben az évben az Európai Bizottság is jelezte a magyar kormányzatnak, hogy az egyetemek versenyképessége nem képzelhető el abban a szabályrendszerben. Újabb 10 év után lehetőség nyílt arra, hogy az egyéves állami költségvetéshez, négyéves választási ciklushoz igazodó és így hosszú távú stratégiát lehetővé nem tevő rendszert elhagyjuk. Ez gyakori modell Európában és a világban is. Nálunk olyan elemek is belekerültek, amivel sokan nem értettek egyet, de nem alapvető modellhiba, hanem szabályozási probléma. Bízunk benne, hogy ha ennek meglesz a jövőbeni megoldása, akkor a mi terveink is valóra válhatnak, és tovább tudjuk vinni az évtizedre szóló fejlődési stratégiát. Évek óta beszélünk róla, hogy az egyetem negyedik lába az oktatás, kutatás és betegellátás mellett az innováció, a vállalati kapcsolatok és a saját tudományos-technológiai Science Parkunk fejlesztése. Ehhez szükség van az autonómiára, amelyben most a független szakértői vizsgálat szerint is Európa élmezőnyébe tartozunk a pénzügyi, a szervezeti és a munkáltatói autonómia terén is” – vélekedett az egyetemi vezető.
Bács Zoltán a pályázatában is leírta, hogy egy új, menedzserszemléletű vezetést képzel el, amelyben kiemelt szerep jut az oktatási elnöknek és a kutatási elnöknek is.
„A munka megosztása miatt és a területek élén állók fontosságának megítélése miatt lényeges, hogy a klasszikus egyetemi munka két kiemelt területét elnökök irányítsák, ahogy a betegellátást is egy elnök, a Klinikai Központ elnöke irányítja. Nagyon sok feladat van mindegyik téren, ezt egy kézből nem lehet elvégezni, éppen elég koordinálni. A koordinációhoz és a stratégia alakításához, végrehajtásához a rektori szerep kell, a rektort helyettesítő általános helyettes, és a horizontálisan tevékenykedő rektorhelyettesek, akik a nemzetközi és az ágazatfejlesztési téren tesznek hozzá a csapatmunkához. A Debreceni Egyetem mérete, szerteágazó tevékenysége és összetettsége indokolja azt, hogy ilyen vezetési struktúrában dolgozzunk. Az egyetemek nagy részénél nincs szükség ilyen tagoltságra, de nálunk ez már szinte követelmény, ha hatékonyan akarunk haladni. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez csak akkor fog működni, ha a szereplők komoly, bizalomra épülő együttműködésben dolgoznak megfelelő koordináció mellett. A kiemelt ágazatok terén és a küldetésnyilatkozatban is marad az egészségipar, benne minden érintett területtel és marad a műszaki, informatikai vonal is. Az egészségipar terén meg kell említeni, hogy a 2017-ben indult Felsőoktatás-Ipar együttműködésnek komoly eredményei kezdenek látszani az egyetem Science Parkjában. A kutatási irányok és az egyedülálló infrastruktúrák összefogásával olyan Egészségipari Innovációs Ökoszisztéma jön létre, ami párját ritkítja világszinten is. Sok éven át volt téma a debreceni oltóanyaggyár építése, de valójában az a projekt néhány évnyi előkészítés, építészeti és technológiai tervezés, kutatás-fejlesztés és építési elemek megvalósítása után már más célszintet kapott, miután az egyetem csak részben kapta meg az ahhoz szükséges finanszírozást, annak is az utolsó részletét még 2022-ben. A projektszerződés hosszadalmas, másfél éves egyeztetést követően módosításra került az állammal, és ma már nem gyárról beszélünk, hanem egy minden elemében az egyetemi tevékenységet, oktatást, kutatást, tanüzemi működést szolgáló Innovációs Ökoszisztéma fejlesztése a cél csökkentett programmal és csökkentett, a már megvalósult beruházási elemeket is magában foglaló korábbi finanszírozással (és a további finanszírozás elvetésével). Ez a hazai oltóanyaggyártást is megalapozó gyógyszeripari innovációs ökoszisztéma mint tudáscentrum létrehozását és fejlesztését szolgálja, melynek elemei: az elkészült Gyógyszerésztudományi Kar oktatási és laborépület; az építészetileg elkészült szilárd formátumú gyógyszerek (tabletta, kapszula) gyártására is alkalmas, gyakorlati képzést lehetővé tevő középüzem; az elkészült, baktériumokkal és vírusokkal kapcsolatos kutatás-fejlesztésre, valamint középüzemi gyártásra is alkalmas, gyakorlati képzést lehetővé tevő labor és középüzem (Pilot Labor); a hazai oltóanyag-előállítás kutatás-fejlesztési és gyártástechnológiai tudásának megalapozása, fejlesztése, működtetése” – sorolta a rektor.
Ugyancsak komoly feladat hárul majd az újonnan létrehozott Vállalati Koordinációs Központra és Fenntarthatósági Központra.
„A Debreceni Egyetem már a kétezres években több céget hozott létre (Universitas Kht, Campus Kht, DEAC Sport Kft, REOF, ami ma Youmed Kft, Nyári Egyetem Kft), ami akkoriban különleges volt a magyar felsőoktatásban. Ma már máshol is vannak egyetemi tulajdonú cégek, de Debrecenben egyre nagyobb mértékben kezdtünk el ezekre támaszkodni még jóval a modellváltás előtt is, éppen az egyetem államháztartási kötöttségei és a hatékonyabb működés miatt is. Sokféle céllal működnek ezek a cégek, vannak, amelyek az egyetem működését segítik és korábban magánszolgáltatók felé kiszervezett szolgáltatásokat vettek vissza egyetemi hatáskörbe (takarítás, őrzés, üzemeltetés, szállítás, élelmezés), vannak, amelyek önálló célfeladatot látnak el (sport, kultúra, rendezvényszervezés, külföldi hallgatók szervezése) és vannak olyanok, amelyek teljes mértékben piaci működésre fókuszálnak (tudáshasznosítás, kereskedelem, gyártási tevékenység). Az intézményi társaságok és leányvállalataik száma meghaladja az ötvenet, összesen több tízmilliárdos gazdálkodást visznek, más szemlélet kell hozzájuk, mint az egyetem intézményként történő működtetéséhez, ezért indokolt a Vállalati Koordinációs Központ léte és központi szerepe. A fenntarthatóság egy másik olyan terület, ami ma már önálló figyelmet érdemel ezért lett új Fenntarthatósági Központ a szervezeti struktúrában. Ennek feladata az ESG-szempontok feltérképezése, érvényesítése, az ez irányú stratégia fejlesztése, amely az egyetemünkön sok éves munkát ad a résztvevőknek, de nagyban segítheti a hatékony és környezetre érzékeny működést. Valójában a Healthy Campus Platinum minősítésünk is értelmezhető ebben a fogalomkörben, amivel a világ élvonalában vagyunk, azon néhány tucat intézmény között, akik már ezt elérték, sőt meg is újították” – tájékoztatott Bács Zoltán.
Hozzátette, hogy a sport csak egy területe annak az egyetemfejlesztési stratégiának, amit kimondva-kimondatlanul két évtizede képviselnek, és amelynek az alapja egy reális helyzetértékelés és egy vágyak által vezérelt, de nem elérhetetlen célkitűzés.
„A helyzet az, hogy Debrecen egy magyar vidéki város, egy hátrányos helyzetű európai régióban, amelyen belül az egyetem nemzetközi elismertségre törekszik, és el akarja hitetni a magyar és külföldi hallgatókkal, hogy érdemes ez egyetem égisze alatt éveket eltölteni. Érdemes, mert minőségi oktatást kap, valamint biztonságos és megfelelő szintű életfeltételeket biztosítunk számára, amibe a lakhatás, a szabad idő, a kultúra és a sport is beletartozik. Ezért fejlesztettük az egyetemen a klubhálózatunkat, ezért fejlesztjük a könyvtárat, a tanulótereket, az egyetemi kultúrát és a sportot is. A sport amerikai mintára egy önálló brand, egy közösségszervező erő, legyen szó versenysportról, vagy szabadidős sportról, de mi ráadásul oktatást és tudományt is csinálunk belőle. Ennek is, mint megannyi másnak a titka a kitartó és hosszú időn keresztül történő fejlesztés, amiben hisz egy közösség, tesz érte és folyamatosan értékeli azt, hogy hol tart és hova szeretne még elérni. Már sokat elértünk, de van még hova fejlődni. Remélem, hogy 10 év múlva az egyetem éppen félúton lesz abban a fejlődésben, ahová 20 év múlva szeretnénk eljutni, megerősödve a nemzetközi rangsorokban, amihez most leginkább a külső megítélés javítása szükséges. Modern oktatási módszerek alkalmazása, népszerű hallgatói célintézmény itthon és külföldön, erős egészségipari és járműipari fókusz megtartva az egyéb specialitásokat, figyelemre méltó kutatási eredmények, működő Science Park, összetartó és büszke közösség, ezek jellemezik majd a Debreceni Egyetemet reményeim szerint. Mindenhol, ahol az egyetem égisze alatt működik valami. Az egyetem közössége, Szenátusa teljes mértékben támogatja ezt a folyamatot, engem is támogatott a rektori pályázat során, amit ez úton is köszönök és amit mindaddig együtt csinálunk, amíg a közösség, oktatók, hallgatók, dolgozók is ezt akarják” – fogalmazott Bács Zoltán rektor.
——
A cikkben szereplő fotók és a kiemelt kép forrása: Debreceni Egyetem.
