A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre tanulj tovább? Milyen szempontok alakították a szak- és egyetemválasztásodat?

Általános iskolás korom óta érdekel a programozás, így biztos voltam benne, hogy ehhez kapcsolódóan szeretnék továbbtanulni. A vágyam egy mérnöki pálya volt, így nem igazán merült fel kérdés az egyetem és szak párosításával kapcsolatban: egyértelműen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet és az ottani mérnökinformatikus alapképzést választottam, ahol azóta a harmadik évemet töltöm.

Volt valaki, egy tanár vagy példakép, aki különösen inspirált, hogy a mérnökinformatika irányába kanyarodj? Mivel, hogyan tudod motiválni magad, amikor nehézségekbe ütközöl?

A középiskolai testnevelő tanáromnak, a „Jóságos Pista bá”-nak sokat köszönhetek, rengeteget motivált az órákon és azokon kívül is. Jelenleg úgy gondolom, hogy betartottam azt, amit ígértem neki: nem lettem „tápos csirke”, hanem sokat küzdöttem, és küzdök azóta is az álmaimért, ezért tartok ma itt. Ha nehezen megy valami, vagy teljesen elakadok, akkor természetesen először megpróbálkozom a hagyományos kecske- áldozással. De ha ez nem segít, akkor bizony a fejemet leszegve, nagyobb erőbedobással csinálom tovább a dolgomat, mert a határidő az határidő. Ráadásul még a testmozgást sem hagytam el, az is segít a mindennapokban.

Mit gondolsz az egyetemmel párhuzamos munkavállalásról vagy akár a duális képzésről? Ha jól tudom, te is dolgozol, nem a szakhoz kapcsolódóan – hogyan fér ez meg a képzéssel együtt időben és leterheltségben?

Akár a tanulmányokhoz kapcsolódva, akár bármely más területen dolgozik valaki egyetem mellett, az szerintem mindenképpen egy remek tapasztalatszerzési lehetőség. Viszont figyelni kell, mert ha nem jól osztja be az ember az idejét, akkor nagyon hamar kiéghet. Én egy teljesen más irányt követek jelenleg a munkában, Szabó Balázs Bandájában vagyok turnéstábtag. Itt olyan szempontból jó a beosztásom, hogy túlnyomó többségében csak hétvégén kell dolgoznom, így ez maximum annyiban befolyásolja az egyetemi tanulmányaimat, hogy hét közben előre kell készülnöm.

Mennyire jut időd magadra, szórakozásra az egyetem és a munka mellett? Mivel szeretsz foglalkozni a szabad óráidban, napjaidon?

Ez változó, mindig nagyban függ a számonkérések és a munka mennyiségétől. Gyakran előfordul, hogy közel semennyi szabadidőm nincs, de vannak olyan napok is, amikor meglepően sok. Viszont legyen bármilyen kevés időm is, heti 3–4 alkalommal igyekszem lejárni az edzőterembe, mivel ez a fajta fizikai aktivitás segít kiszakadni a minden napjaimból. Amikor nem dolgozom, akkor mindig nyitott vagyok egy (vagy több) sörre is. Amit pedig sosem hagyok ki, az a kedvenc focicsapatom meccse és az éppen aktuális IndyCar-futam.

A rohamosan fejlődő MI-ben inkább lehetőségeket vagy akadályokat látsz a tudományos életre, a mérnökinformatikusi munkára, esetleg kutatásokra nézve?

Én egy remek lehetőséget látok benne mint asszisztens. Hibakeresésre tökéletes, én még kreatív ötletek, funkciók kitalálására, bővítésére vagy nagyon egyszerű, monoton, unalmasabb feladatok automatizálására szoktam használni. Ezekben szerintem egészen megbízható, nem nagyon tud rontani. Azonban a közepes nehézségű kódolós vagy egyéb összetettebb feladatokban még gyakran hibázik, rosszabb esetben pedig inkább több kárt okoz, mint hasznot.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Mesterképzésben jelenleg nem gondolkodom, inkább a munka világába szeretnék ki lépni a diploma megszerzése után. Szerintem ebben a szakmában a tapasztalat többet ér, mint még pár év az egyetemen. Mindenképpen szoftvertervezéssel és -fejlesztéssel szeretnék foglalkozni, lehetőleg a számítógépes grafika területén. Nem baj, ha nem jön össze elsőre, viszont a fő célom mindenképpen ez.

Mit tanácsolsz azoknak, akik még bizonytalanok a mérnökinformatikus képzés mellet ti döntésben? Milyen kompetenciákra van szükség itt, és ezek hogyan kamatoztathatók a tanulmányokban, majd a munkaerő piacon?

A logikus gondolkodás elengedhetetlen a képzésen és a munkaerőpiacon, ezt tartom egyébként a saját erősségemnek is. A magas stressztűrő képesség is fontos, hiszen magasak az elvárások mind a képzés során, mind pedig a cégeknél, ahol mérnökinformatikusokat keresnek. Általában gyorsan, közeli határidőkkel, de egyben hatékonyan és jól kell dolgozni, legyen szó házi feladatról vagy munkahelyi projektről. A képzéshez mindenképpen szükséges egy bizonyos szintű szenvedély is. Ha csak azért választja az ember, mert szeretett játszani a középiskolai informatikaórán vagy mert a szülők azt mondták, hogy ez biztos neki való, akkor jó esély van rá, hogy „kihullik” már rögtön az első évben. Viszont ha valaki tényleg odateszi magát, elkötelezett, valóban ezt akarja, akkor szerintem ez egy szép és jövedelmező szakirány. Ha pedig az embert már felvették a képzésre, akkor szuper, már csak a neheze van hátra! Kicsit komolyabbra fordítva a szót, ezt a néhány évet végig lehet csinálni anélkül is, hogy megerőltetnéd magad fizikából, viszont ezt nem ajánlom. Segít megérteni a világ működését, amiről vagy amiben majd később modellezni kell.

Biró Dominik

• Harmadéves mérnökinformatikus hallgató a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
• A szakon belül a számítógépes grafikára specializálódott.
• Az egyetem mellett Szabó Balázs Bandájában turné- stábtag.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!