önismeret – Diplomátszerzek

Mit adhat egy jó pedagógus a diákjainak?

A tanár, aki nem csak tanít, hanem keretet ad a gondolkodásnak

Egy jó tanár egyik legfontosabb hatása nem az, hogy rögzít az agyunkban egy képletet vagy egy történelmi dátumot, hanem az, hogy megtanít gondolkodni. Ez elsőre elvontnak hangzik, de a gyakorlatban nagyon is konkrét: hogyan teszel fel kérdéseket, hogyan vizsgálsz egy problémát, hogyan keresel összefüggéseket.

A pszichológiai kutatások régóta hangsúlyozzák, hogy a tanulás nem pusztán információátadás, hanem kognitív keretek kialakítása. Egy jó tanár segít abban, hogy a diák ne csak megtanulja az anyagot, hanem értse is, hogyan épül fel egy gondolatmenet. Ez a fajta tudás később bármilyen területen hasznos lesz, akár egyetemen, akár munkahelyen.

Sok diák csak később veszi észre, hogy egy-egy tanár valójában nem a tananyagot adta át igazán, hanem egyfajta gondolkodási stílust. Ez az, ami megmarad akkor is, amikor a konkrét tételek már rég feledésbe merültek.

Az a bizonyos mondat, ami később visszatér

Szinte mindenki emlékszik legalább egy olyan tanári mondatra, ami valamikor „csak egy órai megjegyzés” volt, később viszont jelentést nyert. Lehetett ez egy kritika, egy biztatás vagy egy egyszerű megfigyelés. Ezek a mondatok sokszor nem azonnal hatnak, hanem késleltetve.

A pedagógiai kutatások ezt hosszú távú oktatási hatásnak nevezik: amelyek nem mérhetők azonnali jegyekben vagy teszteredményekben, mégis befolyásolják a pályaválasztást, az önbizalmat és a tanuláshoz való viszonyt. Egy tanár például észreveszi, hogy valaki jól érvel, vagy hogy kreatívan gondolkodik, és ezt kimondja. Ez a visszajelzés sokszor fontosabb, mint maga az érdemjegy.

A diákok gyakran csak évekkel később értik meg, hogy egy-egy ilyen mondat irányt adott. Nem konkrét döntést hozott helyettük, hanem megerősített egy lehetőséget.

A biztonságos tér, ahol lehet hibázni

Egy jó tanár egyik legfontosabb, láthatatlan ajándéka az, hogy olyan környezetet teremt, ahol a hibázás nem végállomás, hanem tanulási folyamat. Ez különösen fontos gimnáziumi korban, amikor a teljesítménykényszer sokszor erős, és a jegyek könnyen identitásformálóvá válnak.

A tanuláskutatásban régóta ismert, hogy a hibázástól való félelem gátolja a fejlődést. Ha egy diák nem meri megpróbálni a választ, mert fél a rossz jegytől vagy a megszégyenüléstől, akkor nem aktiválódik az a gondolkodási folyamat, ami a valódi tanuláshoz kellene.

Egy jó tanár nem azt üzeni, hogy a hiba jó, hanem azt, hogy a hiba része a folyamatnak. Ez a különbség finom, de nagyon erős hatású.

Nem minden tanár „nagy”, de minden tanár hat

A tanárok hatása nem mindig látványos vagy azonnal felismerhető. Nem minden órából lesz emlékezetes élmény, és nem minden tanár alakít át egy életutat. De az oktatáskutatás egyik érdekes megfigyelése, hogy a hatás nem feltétlenül intenzitásban mérhető, hanem összhatásban.

Lehet, hogy valaki csak egy rövid ideig tanít egy diákot, mégis ad egy olyan élményt vagy visszajelzést, ami később fontos lesz. Máskor egy teljes tanéven át tartó kapcsolat épít lassan, fokozatosan önbizalmat vagy érdeklődést egy tárgy iránt. Ezért is nehéz pontosan leírni, mit jelent „jó” tanárnak lenni.

Mit visz tovább egy diák egy jó tanártól?

Ha leegyszerűsítjük, egy jó tanár három dolgot adhat, ami túlmutat az iskolán:

  • gondolkodási keretet, ami később is használható
  • önbizalmat ahhoz, hogy próbálkozz új helyzetekben
  • egyfajta belső mércét, hogy mit jelent jól csinálni valamit

Ezek nem tantárgy-specifikus dolgok. Nem számít, hogy valaki matematikát, irodalmat vagy biológiát tanít. A hatás sokszor ugyanaz: hogyan viszonyulsz a tanuláshoz és saját magadhoz.

A pedagógusnap mögötti kérdés

A pedagógusnap egy emlékeztető arra, hogy az oktatás nem csak tudásról szól, hanem kapcsolatokról is. Arról, hogy valaki időt szán arra, hogy segítsen egy másik embernek eligazodni egy bonyolultabb világban.

És bár sok minden változik az iskolában, egy dolog elég stabil marad: mindig lesznek tanárok, akik mondanak valamit, ami akkor talán nem tűnik fontosnak, később viszont meghatározóvá válik.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hogyan birkózhatnak meg a fiatalok a pályaválasztás terhével?

A fiatalok mentális terhelése ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt. Kutatások szerint a 18–25 éves korosztály körében az egyik leggyakoribb szorongáskeltő tényező a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Az információk elérhetősége soha nem volt még ennyire könnyű, mégis sokan érzik úgy, hogy nehezebb eligazodni, mint valaha. A lehetőségek bősége gyakran nem felszabadít, hanem bénít.

A túl sok lehetőség paradoxona

A digitális térben néhány kattintással elérhető több száz képzés, karrierút, inspiráló történet és sikerrecept. Ez elsőre előnynek tűnik, valójában azonban komoly mentális terhet jelent. A döntéshelyzetek száma megnő, miközben a következmények súlya is erősebbnek érződik. A fiatalok gyakran úgy érzik, hogy egyetlen rossz lépés hosszú évekre meghatározhatja az életüket.

Ez a gondolkodásmód fokozza a szorongást és csökkenti a cselekvőképességet. A „tökéletes döntés” keresése sokakat megbénít, miközben a valóságban a legtöbb karrierút nem egyetlen választáson múlik, hanem folyamatos korrekciókból épül fel. A mentális egészség szempontjából kulcsfontosságú annak felismerése, hogy a döntések nem véglegesek, hanem alakíthatók.

A bizonytalanság elfogadása ugyanakkor nem könnyű feladat. Ehhez olyan belső stabilitásra van szükség, amelyet sok fiatal még nem tudott kialakítani. Ebben az élethelyzetben az önismeret válik az egyik legfontosabb erőforrássá.

Önismeret mint mentális védőháló

Az önismeret hiánya felerősíti a külső zajt. Ha valaki nincs tisztában azzal, miben jó, mi érdekli igazán, és milyen környezetben tud jól működni, könnyen elveszik a mások által kijelölt utak között. A közösségi média ráadásul folyamatos összehasonlításra késztet, ami torzíthatja az önképet és csökkentheti az önbizalmat.

Ezzel szemben az önismeret segít szűrni az információkat. Ha tudod, milyen értékek mentén szeretnél haladni, könnyebb eldönteni, mely lehetőségek relevánsak számodra. Ez csökkenti a döntési stresszt, és növeli a kontrollérzetet. A pszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok, akik erősebb önismerettel rendelkeznek, kevésbé hajlamosak a szorongásra pályaválasztási helyzetekben.

5 könyv, ami segít megérteni önmagad

Az önismeret fejlesztése tudatos folyamat. Nem alakul ki magától, és nem egyetlen teszt eredménye. Tapasztalatokra, visszajelzésekre és reflektív gondolkodásra van szükség hozzá. Ebben a folyamatban minden olyan helyzet segít, ahol új szerepekben próbálhatod ki magad, és visszajelzést kapsz a működésedről.

Motiváció és kiégés határán

A pályaválasztás időszaka sokaknál intenzív teljesítménykényszerrel párosul. Jó jegyek, felvételi pontok, nyelvvizsgák, szakmai gyakorlatok – a lista hosszú, az elvárások pedig gyakran belülről és kívülről is érkeznek. Ez a folyamatos nyomás könnyen vezethet motivációvesztéshez vagy akár kiégéshez már fiatal korban.

A motiváció fenntartásához elengedhetetlen, hogy a célok személyes jelentéssel bírjanak. Ha egy döntés kizárólag külső elvárások mentén születik, hosszú távon nehéz kitartani mellette. A belső motiváció ezzel szemben stabilabb, és segít átvészelni a nehezebb időszakokat is.

A mentális egészség szempontjából fontos az egyensúly megtalálása. A teljesítmény és a pihenés, a célok és a jelen megélése közötti egyensúly hiánya fokozza a stresszt. Egyre több szakértő hangsúlyozza, hogy a fiatalok támogatásában nem elegendő információt adni, szükség van olyan eszközökre is, amelyek segítik a stresszkezelést és az érzelmi stabilitás kialakítását.

Amikor a jövő nem egyértelmű

A korábbi generációk számára a karrierutak kiszámíthatóbbak voltak. Ma egy diploma már nem jelent egyenes utat egy szakmába, és egy szakma sem jelent biztos életpályát. Ez a változás egyszerre jelent szabadságot és bizonytalanságot.

A jövőkép hiánya sok fiatalnál szorongást vált ki. Az ismeretlen gyakran ijesztőbb, mint a nehéz, de kiszámítható út. A bizonytalanság kezelésének egyik leghatékonyabb módja a rövidebb távú célok kijelölése. Ha nem az egész életutat próbálod előre megtervezni, hanem a következő lépésre fókuszálsz, csökken a nyomás és nő a cselekvőképesség.

Egyre több edukációs kezdeményezés ismeri fel, hogy a fiatalok támogatásához komplex megközelítésre van szükség. Olyan programokra, amelyek egyszerre foglalkoznak önismerettel, mentális egészséggel és gyakorlati karrierkérdésekkel.

Egy program, ami a bizonytalanságból épít erőt

Ebben a szemléletben jött létre az UNIside Glow up!-programja, amely kifejezetten a fiatalok pályaválasztással kapcsolatos bizonytalanságaira és mentális terhelésére reagál. A kezdeményezés célja, hogy ne kész válaszokat adjon, hanem olyan eszközöket biztosítson, amelyekkel a résztvevők saját maguk találhatják meg az irányukat.

A program az élményalapú tanulásra épít. Interaktív tréningek, önismereti gyakorlatok és workshopok segítik a résztvevőket abban, hogy jobban megértsék saját működésüket, erősségeiket és döntési mintáikat. Kiemelt szerepet kap a stresszkezelés, a fókusz kialakítása, az egészség és a mentális egyensúly megőrzése, amelyek alapvetőek a tudatos pályaépítéshez.

A Glow up! külön figyelmet fordít arra is, hogy összekapcsolja az önismeretet a valós munkaerőpiaci elvárásokkal. A résztvevők képet kapnak arról, milyen készségekre van szükségük a jövőben, és hogyan tudják ezeket már az egyetemi évek alatt fejleszteni. Ez a megközelítés csökkenti a bizonytalanságot, és konkrét kapaszkodókat ad a következő lépésekhez.

Egy nap, ami irányt adhat

A program következő mérföldköve a 2026. május 30-án megrendezésre kerülő Glow up!-nap, ahol a résztvevők egy egész napos, intenzív élmény során dolgozhatnak saját kérdéseiken. Az esemény célja, hogy a fiatalok tisztábban lássák a jövőjüket, magabiztosabban hozzanak döntéseket, és olyan gyakorlati eszközökkel távozzanak, amelyeket azonnal alkalmazni tudnak a mindennapokban.

Az ilyen típusú programok jelentősége abban rejlik, hogy képesek egyszerre kezelni a pályaválasztás gyakorlati és mentális oldalát. A bizonytalanság nem tűnik el egyik napról a másikra, viszont megfelelő támogatással kezelhetővé válik. A fiatalok így nem elszenvedői lesznek a döntési helyzeteknek, hanem aktív alakítói a saját jövőjüknek.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

5 könyv, ami segít megérteni önmagad

Az önismeret nem egy hirtelen megvilágosodás, hanem egy lassabb, hosszabb folyamat. Könyvekkel ezt fel lehet gyorsítani – de nem mindegy, mit veszel kézbe. A legjobb önismereti könyvek nem mondják meg, ki vagy, inkább tükröt tartanak, kérdéseket tesznek fel, és segítenek összerakni a saját válaszaidat. Az alábbi válogatás olyan művekből áll, amelyek kifejezetten hasznosak lehetnek azok számára, akik épp keresik magukat.

Edith Eva Eger – Az ajándék

Ez a könyv nem klasszikus önfejlesztő kézikönyv, inkább történetek és felismerések sorozata. Edith Eva Eger pszichológus és holokauszt-túlélő, így amit ír, nem pusztán elméletből jön. A könyv központi gondolata, hogy

[kiemelt] a legnehezebb helyzetekből is lehet tanulni, és a saját gondolkodásunk az, ami leginkább befolyásolja az életünket. [/kiemelt]

Diákként azért különösen erős olvasmány, mert segít perspektívába helyezni a saját problémáidat. Nem bagatellizálja a nehézségeket, inkább megmutatja, hogyan lehet velük dolgozni. Nem véletlen, hogy sok olvasó ajánlásában is visszaköszön a vélemény, hogy segített megváltozatatni a gondolkodásukat.

Viktor E. Frankl – Mégis mondj igent az életre!

Egy másik klasszikus, amely szintén egy extrém élethelyzetből táplálkozik. Frankl pszichiáterként és koncentrációstábor-túlélőként ír arról, hogy az ember alapvető motivációja az értelemkeresés. A könyv egyik legerősebb állítása, hogy

[kiemelt] nem mindig tudjuk irányítani, mi történik velünk, viszont azt igen, hogyan viszonyulunk hozzá. [/kiemelt]

Ez a gondolat különösen fontos akkor, amikor úgy érzed, nincs kontrollod a jövőd felett. A könyv nem ad kész válaszokat, inkább segít abban, hogy másképp tedd fel a kérdéseidet.

Máté Gábor – A test lázadása

A magyar származású orvos és pszichológus könyvei mélyebbre mennek az önismeretben. Azt vizsgálják, hogyan hatnak a gyerekkori élmények, a stressz és a belső minták a jelenlegi életünkre. Hiszen kutatások is mutatják, hogy

[kiemelt] a múltbeli tapasztalatok erősen befolyásolják a viselkedést és az egészséget. [/kiemelt]

Ez a típusú önismeret már nem felszíni. Inkább arról szól, hogy megértsd, mi miért történik benned. Egyetemistáknak, fiatal felnőtteknek különösen hasznos, mert sok döntés és reakció mögött segít meglátni a mintázatokat.

Ichiro Kishimi, Fumitake Koga – Vállald fel bátran önmagad

Ez a könyv egy különleges formában íródott: párbeszéd egy fiatal és egy filozófus között. Az alapja Alfred Adler pszichológiája, amely szerint

[kiemelt] nem maga a múlt határoz meg minket végérvényesen, hanem az, hogyan értelmezzük azt. [/kiemelt]

A könyv egyik legfelszabadítóbb gondolata, hogy nem kell mások elvárásai szerint élni. Ez elsőre egyszerűnek hangzik, mégis sokaknál itt kezdődik az igazi önismereti munka. Kifejezetten jó választás, ha úgy érzed, túl sok külső tényező hat rád.

Matt Haig – Éjfél Könyvtár

Ez egy regény, mégis az egyik legerősebb önismereti könyv. A történet egy lányról szól, aki különböző alternatív életeket próbálhat ki, hogy megtudja, mi lett volna, ha más döntéseket hoz. Az alaphelyzet nagyon egyszerű, mégis brutálisan hatásos.

Azért működik jól diákoknál, mert pontosan azt a dilemmát dolgozza fel, amit sokan éreznek: mi van, ha rossz döntést hozok? A könyv segít megérteni, hogy

[kiemelt] nincs olyan, hogy „tökéletes életút”, csak döntések, választások – és következmények. [/kiemelt]

Nem véletlen, hogy olvasói közösségekben is gyakran ajánlják, mint szemléletformáló könyvet.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Bizonytalan vagy a jövődben? Ez teljesen normális!

Ez a cikk azt járja körül, mit lehet kezdeni ezzel az állapottal tudatosan, hogyan válhat a bizonytalanság erőforrássá, és milyen konkrét lépések segíthetnek az eligazodásban.

A bizonytalanság mint fejlődési állapot

A fejlődéslélektan régóta külön életszakaszként írja le a fiatal felnőttkort, amelyet Erik Erikson identitáskeresési időszakként határozott meg. A kutatások szerint a 18 és 25 év közötti korosztály jelentős része még nem rendelkezik stabil szakmai identitással, és ez önmagában nem jelez problémát. A bizonytalanság gyakran annak a jele, hogy az egyén több lehetőséget mérlegel, és még nyitott a tanulásra.

Ezt támasztják alá a pályakövetési vizsgálatok is. Európai munkaerőpiaci adatok szerint a frissdiplomások jelentős része nem abban a munkakörben helyezkedik el, amelyet a tanulmányai elején elképzelt. A pálya tehát sok esetben nem előre megrajzolt út, hanem fokozatosan alakuló folyamat.

Miért érezzük mégis problémának az iránytalanságot?

A bizonytalanság élményét gyakran felerősíti a társas összehasonlítás. A közösségi médiában megjelenő „kész” karriertörténetek torz képet adnak a valóságról. Pszichológiai kutatások szerint az ilyen összehasonlítások növelik a szorongást és csökkentik az önértékelést, különösen akkor, ha valaki úgy érzi, lemaradt másokhoz képest.

A láthatatlan verseny: hogyan rombolja az önértékelést az összehasonlítás?

Ehhez társul az oktatási rendszer és a munkaerőpiac gyors változása. Egyes szakmák néhány év alatt átalakulnak vagy teljesen eltűnnek, miközben újak jönnek létre. Ez a bizonytalanságot strukturális jelenséggé teszi, nem egyéni kudarccá. A tudományos elemzések szerint a mai fiatalok több karrierváltásra számíthatnak életük során, mint a korábbi generációk.

Az önismeret kiindulópont, nem végállomás

Az önismeret gyakran úgy jelenik meg, mint egy végleges válaszokat adó eszköz, pedig inkább egy folyamat. A karrierpszichológiai kutatások szerint azok a fiatalok alkalmazkodnak sikeresebben, akik képesek reflektálni saját érdeklődésükre, értékeikre és erősségeikre, miközben elfogadják, hogy ezek idővel változhatnak.

Hasznos eszköz lehet az érdeklődési napló vagy a karriernapló vezetése, amelyben visszatérően rögzíthetők azok a tevékenységek, amelyek energiát adnak, illetve amelyek kimerítenek. A kutatások alapján az ilyen reflektív gyakorlatok segítik a hosszabb távú döntéshozatalt, mert mintázatokat tesznek láthatóvá.

Kísérletezés alacsony kockázattal

A bizonytalanság kezelésének egyik leghatékonyabb módja a kísérletezés. A munka- és szervezetpszichológia ezt „prototípus-alapú karrierépítésnek” nevezi. Ez azt jelenti, hogy valaki kisebb, visszafordítható lépésekben próbál ki különböző szerepeket, például gyakornoki programok, diákmunkák, önkéntes projektek vagy egyetemi kutatások révén.

A felmérések azt mutatják, hogy azok a hallgatók, akik többféle tapasztalatot szereznek az egyetem alatt, később magabiztosabban hoznak karrierdöntéseket. A tapasztalat nem végleges elköteleződés, hanem információforrás, amely segít pontosabban látni, mi működik és mi nem.

A készségekben való gondolkodás ereje

A modern karrierkutatások egyre inkább a készségalapú megközelítést hangsúlyozzák. Ahelyett, hogy egyetlen konkrét foglalkozásra koncentrálnánk, érdemes azt vizsgálni, milyen készségek fejleszthetők és vihetők át különböző területekre. Ilyen például az elemző gondolkodás, a kommunikáció, az együttműködés vagy az önálló tanulás.

A munkaerőpiaci előrejelzések szerint ezek az általános készségek hosszabb távon stabilabb alapot jelentenek, mint egy szűken értelmezett szakmai cím. Egyetemistaként ez azt jelenti, hogy a kurzusválasztás, projektek és az iskolán kívüli (extrakurrikuláris) tevékenységek során érdemes figyelni arra, milyen kompetenciák fejlődnek, nem csak arra, milyen pozíciót ígérnek.

Bizonytalanság és mentális jóllét

Fontos szempont a bizonytalanság pszichés hatása is. A kutatások szerint a hosszan fennálló iránytalanság stresszt okozhat, különösen akkor, ha külső nyomás társul hozzá. A mentális egészséggel foglalkozó tanulmányok kiemelik a társas támogatás szerepét. A beszélgetések mentorokkal, oktatókkal vagy kortársakkal segíthetnek normalizálni az élményt.

Hozd ki magadból a legjobbat! A fejlődés kulcsa a pszichológiai biztonság és az önbizalom

A bizonytalanság kezelése nem azt jelenti, hogy gyors válaszokat kell találni. Inkább azt, hogy kialakul egy rugalmas gondolkodásmód, amelyben a változás és az újratervezés a fejlődés része. A tudományos eredmények alapján ez a hozzáállás hosszú távon csökkenti a kiégés kockázatát és növeli az elégedettséget a szakmai életben.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Hozd ki magadból a legjobbat! A fejlődés kulcsa a pszichológiai biztonság és az önbizalom

  1. A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Hogyan lép túl a wellbeing, vagyis a munkahelyi jóllét a gyümölcsnap, babzsák, pingpongasztal klasszikus hármasán? A Learni eseménye többek közt erre a kérdésre kereste a választ. A program során vállalatvezetőket és szakértőket is színpadra hívtak, akik saját tapasztalataikon, életútjukon és szervezeti példáikon keresztül mutatták meg, mit jelent a gyakorlatban a „jóllét” kultúrája. Mint elhangzott: már az egyre fiatalabb korosztályokban is megjelenik a szorongás és az önbizalomhiány. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan hiányolják a pszichológiai biztonságot, pedig ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek tudatosítani a saját igényeiket, elképzeléseiket, valamint nyitottan, rugalmasan, több információt figyelembe véve tudják megoldani a problémákat.

KETTŐS IGÉNY: FIGYELEMRE ÉHES FIATALOK, PROFITRA VÁGYÓ VÁLLALATOK

Az UNIside korábbi fókuszcsoportos és kérdőíves kutatásából kiderült: a 12–18 éves korosztály éhes a figyelemre, és általában legalább három közösségimédia-felületen jelen van. Ez az a korosztály, amelynek a legnagyobb a kitettsége arra, hogy – például a túlzott képernyőhasználat közvetett következményeként – szorongásos, depressziós tüneteket mutasson.

A vállalatoknál is egyre fontosabb szempont, hogy pszichológiai biztonságot teremtsenek a munkavállalók számára, hiszen ezáltal hatékonyabb lesz az együttműködés, alacsonyabb a fluktuáció és végső soron százalékosan akár két számjegyű is lehet a profit- és árbevétel-növekedés a korábbiakhoz képest. A pszichológiai biztonság azonban nem érhető el olyan könnyen, hiszen nem keverendő össze a komforttal vagy a kedvességgel. Amy Edmondson munkásságára hivatkozva fontos kiemelni, hogy a pszichológiai biztonság lényegében a „felhatalmazottság érzése az őszinteségre”, így mindenképpen a tanulási zónára jellemző. Ráadásul fontos, hogy a vezető is jó példát mutasson: engedje látszani a sebezhetőségét, járjon elöl jó példával és vállalja a kudarcot, a hibázást is. A csoportok számára világos szerepek meghatározása és a szabályok átláthatósága szintén kardinális ebből a szempontból, ahogyan az egyéni önismeret is. Ez az a pont, ahol fontossá válik, mit hoz a munkavállaló a saját gyerek- és fiatalkorából.

Pintér Lívia, az UNIside ügyvezetője az őszi HReggelin (Fotó: UNIside)

A pszichológiai biztonság megteremtése tehát csak akkor sikerülhet, ha a munkavállalók is nyitottak és van kellő önismeretük. A meglévő és tanulandó skilljeink csakis erre épülhetnek rá hatékonyan. És persze lehet a munkavállalót segíteni az önismerete és az önbizalma felépítésében, de minél hamarabb kezdi el beletenni a belső munkát, annál inkább lesz sikeres a későbbi karrierjében és az adott munkahelyen. Kezdve azzal, hogy jól választ pályát, egy olyan szakmát, amit szívesen csinál, önmaga tud lenni, és képes ebben folyamatosan tanulni, fejlődni, ezáltal pedig flow-élménye lesz. Ezt csak kellő önismerettel tudja elérni, ezért fiatalon (akár már gyerekkorban) kell belevágni az önfejlesztésbe, mert így számos későbbi csalódástól, kellemetlen élethelyzettől óvhatja meg magát.

Ezért is indította el az UNIside a fiataloknak szóló önbizalom- és önismeret-fejlesztő kezdeményezését, a Glow up! programot, amely hosszú távon a munkaerőpiac egészének is új minőséget teremthet.

FIGYELEM ÉS JÁTÉKOS FELADATOK: GLOW UP! RAGYOGJ FEL!

A kezdeményezés több pilléren áll: fontos elemét adják a személyes beszélgetések, amelyekből kiderül, hogy az általános és a középiskolás diákokat mi hajtja, milyen szorongásaik vannak és miként gondolkodnak a pályaválasztásról. Sokszor önmagában a figyelem is látványos változást hoz: a beszélgetéseken ugyanis rendre kiderül, hogy a fiatalok ki vannak éhezve arra, hogy meghallgassák őket. Az interakciók során megismerkedhetnek azzal a koncepcióval, hogyan nyerhetnek magabiztosságot a tájékozódással és azzal, hogy az érdeklődésüknek megfelelő területekről pontosabb képet kapnak. Példaképek interjúit olvasva inspirációhoz, motivációhoz juthatnak, ezek pedig elindíthatják őket egy olyan úton, amely során mélységében megismerkednek témakörökkel, képzési területekkel. Ez az út segíti őket abban, hogy eldönthessék, mi illik valójában hozzájuk. Arra is teret kapnak, hogy magukat jobban megismerjék, és ezen belső munka révén közelebb kerülnek ahhoz, hogy teljes valójukban, önbizalommal merjenek választani. Ez a választás pedig nagy valószínűséggel jobb lesz, mint ha információk nélkül döntenének, és ez már önmagában is magabiztosságot ad számukra.

Glow up! Százhalombattán (Fotó: UNIside)

A beszélgetések során nemcsak alapvető pszichológiai fogalmakkal, jelenségekkel ismertetjük meg a gyerekeket, hanem a testi-lelki egyensúly eléréséhez a fittség, az egészség témájában is motiváljuk őket. Ebben szakértőnk, Fehérné Mérey Ildikó segíti a munkánkat, akinek korábbi munkásságát felhasználva az uniside.hu oldalon hamarosan megnyílik a Mozdulj Magyarország! aloldal, ahol a fittség elérését segítő alkalmazásokkal is lehet találkozni. A nagykövet a diákok figyelmét az egészséges életmód és a rendszeres mozgás fontosságára hívja fel. Olyan alapvetésekről beszélgetünk velük, hogy például a szellemi teljesítmény csúcsát heti három óra intenzív mozgás tudja a leginkább megalapozni.

Mindezen túl a Glow up! program keretében az általános és a középiskolások a korosztályukra szabott önismereti, önbizalom-növelő gyakorlatokon vehetnek részt. Utóbbi programelem Komócsin Laura Önbizalomnövelde című programjára épül, amely olyan eszközöket ad a diákok kezébe, amelyeket később a résztvevők önállóan is alkalmazni tudnak. A jövőben a programot művészetterápiás önismereti elemekkel is tervezzük kibővíteni.

A program egyik fő célkitűzése, hogy olyan fiatalok lépjenek a munkaerőpiacra, akik ismerik önmagukat, mernek döntést hozni, képesek kitartani a céljaik mellett, mindemellett együttműködő, stabil munkavállalók lesznek. A Glow up! tehát nem pusztán iskolai program: hidat képez az oktatás és a munkahelyek között.

A VEZETŐ ENERGIAÁLLAPOTA ÁTRAGAD A CSAPATRA

A Learni eseményén Ipsits Anita, a Szafi Group ügyvezetője a vezető oldaláról közelítette meg a témát. Mint mondta, a jó hangulat és a támogató légkör sokkal többet nyom a latban, mint bármelyik gyümölcsnap. Kiemelte: a vezető energiája ragadós, és ha ő nem stabil, akkor a csapat sem lesz az. Ahogy fogalmazott, az ő ajtaja mindig nyitva áll a munkatársai előtt.

Még több közös gondolat hangzott el Csillag Sándor lovas coach és vendéglátóipari szakember előadásában, hiszen az általa elmondottak erősen rezonáltak arra, amit a Glow up! program képvisel. Személyes történeten keresztül beszélt arról, mit jelent észrevenni az embert a munkatárs mögött, és mennyire fontos az, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz, aminek persze fontos előfeltétele, hogy kapcsolódjunk saját magunkhoz. Ahogy fogalmazott, ezért nagyon fontos „becsekkolnunk” magunkhoz, még úgy is, hogy egyébként az életünkből viszonylag gyakran kell „kicsekkolni” a feltöltődésünk érdekében.

Szemán Róbert, a Merkapt Zrt. alapító–tulajdonosa a Glow up! programhoz hasonlóan a sport fontosságát hangsúlyozta. A mozgás ugyanis – mint mondta – nemcsak egészségesebbé teszi a dolgozókat, hanem jobb teljesítményre is sarkallja. Éppen ez a kulcsgondolata a Glow up!-nak is, hiszen a legjobb önmagadat a teljes személyiséged és éned fejlesztésével érheted el. Ahogy az előadó fogalmazott: volt olyan kollégájuk, aki korábban inaktív volt a sport terén, de a programjuk hatására elkezdett futni. Mára 11 km-es távokat is tud teljesíteni, ezzel együtt a munkahelyi, szakmai eredményei is látványosan javultak.

Zsuffa Ákos, a Learning Innovation Kft. alapító–ügyvezetője zárta az eseményt, és előadásában az önismeret jelentőségét állította középpontba. Felidézte, hogyan változott a világ 2009 óta, és miként maradt eszköztelen sok vezető és munkavállaló az egyre gyorsabb kihívások között. Mint hangsúlyozta: ahol a szervezetek támogatják az önismeretet, ott látványosan nő az elköteleződés és csökken a stressz.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

——

A kiemelt képen szakértőnk, Fehérné Mérey Ildikó szerepel. Fotó: UNIside.

Művészettel önmagunk megismeréséért – Interjú Szabó Sipos Barnabással

A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Biztosan sokak számára vagy példakép. A fiatal színészekkel milyen a kapcsolatod, a tanítás mennyire része az életednek?

A világ mindig változik, és a mostanit én is néha úgy látom, ahogy az apám is látta például, amikor arról beszélt, vajon az a „nyávogós” rockzene kell-e. Én is észreveszem néha magamon, hogy vannak olyan dolgok, amiket a fiatalok imádnak, és nem tudom, miért. Ha ebbe nem akarok nagyon belemerevedni, akkor mosolyognom kell ezen, vagy megnéznem, mi az pontosan. Csak úgy lehet a fiatal generációkhoz kapcsolódni, ha te is érdeklődsz az iránt, ami a világban új és innovatív. Ha tanítunk, akkor az első lépcső az, hogy mi magunk is képesek és hajlandók legyünk tanulni. Mivel nyitott vagyok az újra és megfigyelem őket, ettől fiatalabban maradtam, és ezért könnyebben tudok a fiatalokhoz kapcsolódni. Ebben a szakmában bennük ugyanúgy megvan minden, amit mi idősebbek is ismertünk: az izgalom, és hogy még nem biztosak az eszközeikben, szeretnének szerepelni, ott lenni. Biztos vagyok benne, hogy félve tekintenek egy kicsit az idősebbekre, valamelyest – jó értelemben – irigylik a rutinjukat. Mivel a színházban testvéries hangulat van, együtt dolgozik minden korosztály, általában eltűnik az életkori kérdés. Persze mindenhol, az élet összes területén a rokonszenven és szimpátián múlik, hogy két ember hogyan tud együttműködni. Ha az idősebb nem nyitott, akkor előbb-utóbb azt fogja észrevenni, hogy a fiatalok külön szerveződnek, és akármennyire is tisztelettel, de a háta mögött megmosolyogják, és onnantól megtörik a kapcsolat. Ezért kell minél többet mesélni arról, hogy abban az időben, amikor fiatal volt, miként mentek a dolgok. Minél személyesebben, hogy egy fiatal is lássa azt, hogy őt is pont ugyanolyan dolgok foglalkoztatták. Innentől tudnak újra kapcsolódni. Mindig törekedtem rá, hogy megtaláljam a hangot a fiatalabbakkal. Egy ideig tanítottam színi tanodában, több helyen is előadtam, de teljes kurzusokat vinni nem szerettem volna, annyi más elfoglaltságom van a színészmesterség művelésén túl is.

Neked volt mentorod, mestered?

Volt nekem egy atyai jóbarátom, Biegelbauer Pál. Ő nyitotta fel a szememet például arra is, hogy a spiritualitás voltaképpen abban mutatkozik meg és azon is múlik, hogy az ember hogy bánik másokkal. Az olyan tulajdonságok, mint a részvét, az együttérzés, a nagylelkűség, az irgalom, hovatovább a szeretet mind olyan képességek, amelyekhez mindig kell a másik fél. És ez nem függ világnézettől vagy vallástól. Ő abban is segített nekem, hogy rájöjjek: mindannyian Isten tenyerén vagyunk. Semmi nem történik anélkül, hogy az univerzum ezt vagy azt ne akarná veled. Tehát van valami, aminek hatása van, de nem látjuk. Tőle kaptam az első beavatást és ő kísért ebben a folyamatban. Addig csak színész akartam lenni, aki szerepel, de abban a pillanatban ott történt velem valami, mintha a valódi lényemet és az utam kezdetét láttam volna meg.

A megfelelő mester keresése csak azzal párosulhat, ha az ember megnyílik és tisztelettel lesz az igazság és a megismerés felé. Ha ez bennük erős, akkor jönni fog valaki, aki segít és tiszteli azt, ahol tartasz, megmutatja, hogyan halld meg az olyan hangokat kívül, amelyek összecsengenek a belső hanggal. Fontos, hogy legyenek álmaid és vízióid, valamint aktivitásod. Így akkor sem fogod feladni, ha kudarccal szembesülsz, hiszen van belül elég impulzus.

Hogyan lehet valaki jó a színészszakmában? Honnan tudhatja egy fiatal, hogy neki való-e ez az irány, lesz-e valójában tehetsége?

Igazán a belső hang dönt, és ebben fontos, hogy az ember törekedjen arra, hogy megismerje önmagát. Fiatalon a világ impulzusai iránt vagyunk nyitottak. Kíváncsiság és tekintélyelv alapján elfogadjuk a számunkra fontos emberek véleményét, és így mások visszatükrözései alapján kialakítunk magunkról egy „énképet”. Azt mondjuk: ez vagyok én! Ez azonban nem belőlünk fakad, nem rólunk szól, hiszen a forrása másoktól jön. Így könnyen előfordulhat, hogy külső útegyengetés hatására választunk pályát. A tehetség fogalmával is hasonlóképpen járhatunk: ha valaki tehetségesnek nevez, akkor biztosan az is vagyok. Fiatalon a lelkesedés, az erő, az energia és a vágy, hogy elfogadjon minket az a közösség, amibe beleszülettünk, viszi az embert, de utána önmagunknak kell azt fölfedeznünk, hogy melyik út és pálya az, ahol valóban örömet élünk át, és örömet szerzünk adott esetben másoknak is. Ezt a belső hang súgja nekünk bentről.

Persze a kifelé figyelésnek fontos szerepe van a művészet átadásának képességében. Megtörténhet, hogy valaki játszik a hangszerén, az jól szól, ő technikailag teljesen képben van, hogyan kell hatást elérni, de mégis öncélú marad. Ilyenkor nem jön létre semmilyen kapcsolat a közönséggel: az a dolog, amit ő úgy gondol, hogy átad, nem adja át. Mert ahhoz nincs tehetsége.

Gyerekkorban vagy a fiataloknál hogyan segíthetünk a helyes utat megtalálni?

Ma az oktatásban a gyerekek sokszor idomulni, teljesíteni szeretnének, mert ennek a külső kontrollnak meg akarnak felelni. Sajnos az oktatási struktúra nem kedvez a művészet iránti érzékenység táplálásának, pedig sokszor nagyon könnyű meglátni, észrevenni, hogy egy gyermek miben leli örömét, mit csinál szívesen. Ezt a képességét érdemes erősíteni, ami persze nem mindig könnyű, de szép és felelősségteljes tanítói munka. A tanulás folyamatában az adott részfeladatok mélyére nézve fel lehet ismerni a talentum csíráit: például a sporthoz vagy máshoz való affinitást. Mondjuk ha egy diák az ünnepi műsor tanulásában a mozgásos feladatokban ügyesebb, s nem a versmondásban, akkor lehet, hogy világbajnok sportoló lehetne később abból a gyermekből, és nem színész. Így ha valakin azt látni: mindenre művészi választ ad, akkor hiába megy először külső nyomásra például jogi pályára, egy idő után úgyis felszínre tör az eredeti szándék, akarat és képesség. A helyes felismeréshez nagyon együttérzőnek kell lenni, viszont fontos, hogy valóban helyükre kerülhessenek az emberek.

Nagyon jó, ha van valaki, aki a jó tehetséggel megáldott embert segíti, aki észreveszi a tehetséget és tudja a háttérből a legnagyobb odaadással támogatni, kikristályosítani a tehetséget, rávezetni arra, hogyan bánjon a képességeivel. Lényeges azonban, hogy a képesség még nem teljesen fedi a tehetség fogalmát: a képesség egy lehetőség, amivel el lehet indulni, és azzal együtt a tehetség is fejlődhet. A tehetség úgy virágzik ki a földön, ha az ember össze tud kapcsolódni egy finomabb, ha úgy tetszik éteri világgal, és ahhoz erre a segítségre van szüksége. Amikor az ember már keresi azt, hogy ki segíthetne neki ebben, az már egy fontos lépés.

Mit jelent az, hogy valaki mindenre művészi választ ad? Mit jelent pontosan a művészi szemléletet, és lehet-e ezt fejleszteni?

Nagyon sokszor ott megragad az ember, hogy a művészi szemlélet az a művészek privilégiuma, pedig ez valójában nem így van. A világgal való kapcsolat, a megfigyelés, a világ folyamatainak lélekbe emelése, a gondolatok lelki átélése mindig művészi, mert az elénk táruló világ minden apró részletében maga is művészeti alkotás, sőt remekmű, ahogy mondani szokás. Elég megnézni, hogy bármelyik kisgyerek a világon miképp nyúl a dolgokhoz, hogy mindig alkotni szeretne valamit, formálni, gyúrni a kis kezével. A természettudomány mégsem jut arra a következtetésre, hogy ez művészi teremtő erők következménye, pedig a megfigyelés ezt bizonyítja. Megfigyelünk, és a megfigyelteken gondolkodunk. Ez lenne maga a tudományos út, de itt is az történik, hogy az ember csak a matériára tekint rá, csupán azt vizsgálja, de nem veszi észre, hogy amíg az anyagon gondolkodik, az maga egy szellemi folyamat. Kimarad valami és egy elvont megoldás keletkezik, amihez nem lehet kapcsolódni, mert igaznak tűnik ugyan, de nem valóság. Ez a mai világ traumája. Hogy a gondolatokat manapság nehéz megragadni, mert sok esetben nem jelentenek valóságot számunkra. Olykor a hazugság is a valóság erejével, vagyis álruhájában áll előttünk. A művészet viszont a személyességével hat. Ahhoz tudsz kapcsolódni. A művészi szemlélet tehát egy megismerő erő, eszköz, amivel a világot és az embert szemlélhetjük.

Ez a művészi beleélő képesség az élet minden területén szükséges, de vajon hogyan lehet erre rátalálni?

Az, hogy az ember megismerje, megértse, és ezáltal megszeresse saját magát, ez is a beleélő képesség. Persze sajnos ma anyagi elvárásrendszerek, egzisztenciális kényszerek, a szükség és a minták is meghatározzák azt, hogy egy fiatal milyen irányú tanulmányok mellett döntsön. Én annak vagyok a híve, hogy a belső hang akkor szólal meg, ha odafordulsz. És minél előbb jön el az odafordulás, az érzés, hogy ki vagyok én, mit akarok – életünk egyetlen lényegi kérdése – annál hamarabb teszem a megismerés vágyát magam elé.

Milyen szerepe van a zenének az életedben? Honnan ered, hogy három művészeti területen is aktív vagy?

Ha tényleg semmi mást nem kéne csinálnom, én akkor csak ülnék és gitároznék, mert ad valami belső nyugalmat a maga szabadságával. Nyilván számít, hogy valaki hova születik. A nagyapám is karmesterkedett meg brácsázott, anyám zongorázott és csellózott, a nővére meg hárfázott. Nekünk benne volt a zene az életünkben: minden érdekelt minket, vertük a zongorát, énekeltünk, én hegedülni tanultam. Azért lettem a gitár szerelmese, mert az unokatesómtól kaptam egy gitárt még kilencéves koromban. A szomszéd fiú már nagyobb volt: ott tanultunk popdalokat, és én ennek a bűvöletébe estem. Autodidakta módon, koncerteken, hallás után és a haveroktól tanultam. Felnőttkoromban aztán lemaradtam, az öcsém viszont karmesterként szép életművet visz, bár kamaszkorában még vegyész akart lenni.

A mai napig szeretek tanulni, és nem csak zenét. Mindig azt néztem, hogy lehet még jobban elmélyedni valamiben, és ha valami nem jó, akkor azt, hogy lehet tökéletesíteni. Tudtam, hogy vannak nálam „trükkösebbek” vagy jobb képességekkel megáldottak, de a tehetség szempontjából nem ez a legfontosabb. Hanem ahogy már említettem: a zene által át tudjuk adni annak az üzenetét, ami rajtunk át árad a világba. Ma már többet merek improvizálni, nem csak zeneileg, bárhogy. De a mai napig izgulok egy koncerten még akkor is, ha ez egy hobbi. Annak ellenére, hogy nagyon hamar hatást lehet vele elérni, és népszerű, a gitár egyébként egy nehéz hangszer. Ha valaki valóban jól szeretné csinálni, akkor készüljön arra, hogy roppant nehéz minden műfajban: szólisztikus, miközben az ember saját magát is kíséri vele, tartani kell a metrumot, különösen, ha zenekari környezetben játszunk. Persze azért már egy csomó mindent tudok, zenész barátaim szerint van egyéni „kézjegyem”, és közös kis tribute zenekarunkban, a WaterMarkban a Dire Straits és a Pink Floyd dalait játsszuk. Az elmúlt időszakban fogalmazódott meg, hogy saját dalokkal és produkcióval álljak elő. Nem vagyok zeneszerző, de van mondanivalóm, úgyhogy a jövő az, hogy legyen egy saját műsorom: a barátaim közreműködésével beszélek, mesélek és játszom. Ez olyan közeli terv, hogy már dolgozom rajta.

Nekem szerencsém volt abban, hogy a művészi teremtő erők, amik bennem és mindenkiben működnek, mindhárom – színészet, festészet és zene – területen valamiféle aktivitást kaptak. Ez nyilván annak köszönhető, hogy otthon körül voltam véve művészetekkel: édesanyámék muzsikáltak, apám rajzfilmrendező volt, festett is, ráadásul lepkéket gyűjtött meg bogarakat; megmutatta nekem a természet csodáit. Mindenféle természettudományos dolog iránt érdeklődtem: biológusnak is készültem, latinul is tudtam néhány gyógynövényt, erdőjárók voltunk, mindenhol halakat tartottam. A természettel való kapcsolat közel áll a művészethez, de az élet csodája mégis a bennem lévő művészi hajlamokat inspirálta, például azt, hogy mennyi megfesthető impulzus van a természetben.

Mire számítson egy festőnövendék: lesz munkája, amikor egyre többen beszélnek a mesterséges intelligenciáról mint valós konkurenciáról a műalkotások terén is?

Szellemi munkát, érzéseket csak az ember tud beletenni egy műalkotásba, a mesterséges intelligencia erre nem képes. A művészet olyan valami, ami az emberi lényből fakad. Az emberi lény része annak a szellemi univerzumnak, amiből származik. Ezt nem látjuk ahogy sok minden mást se –, csak a hatását. Ha valaki ír egy könyvet, látom a gondolatai hatását. Persze a mesterséges intelligenciát is az ember hozta létre, ebben is az ember, ha úgy tetszik, mechanikus szellemi erői működnek.

A festőművészetben is folyamatosan képzed magad. Hogyan állítottad a tanultakat annak a szolgálatába, hogy másoknak segíts megismerni saját magukat?

Egyszer teljesen véletlenül, egy ismerősömnél megakadt a szemem egy levelezőlapon. Akkor találkoztam először azzal a festővel, aki azt a módszertant tanította meg nekem, amit azóta én is igyekszem továbbadni. Roland Tillerhez 15 éve baráti jó kapcsolat fűz, folyamatosan tanulok tőle. A metódust, amit ő képvisel, a skót–francia származású brit festőművésztől, Liane Collot d’Herbois-tól tanulta. Ő egy olyan festészeti módszertant dolgozott ki, amelyet réteges akvarellfestésnek nevezünk. Liane megfigyeléseket végzett a természetben, foglalkozott a Goethe-féle színtannal, valamint a szellemtudománnyal, és ezek alapján honosította meg ezt a sajátos metódust, ami a színek mozgását a fény és sötétség relációjában kezeli. Később a színek lényegiségét vizsgálva felismerte, hogy az így festett képekben terápiás erő van. Munkássága során ebből művészetterápiás rendszert is kifejlesztett – amelynek alapja a fény és a sötétség minőségével való munka –, majd megalapította az Emerald Foundation nevű alapítványt, ahol művészeti és terápiás képzéseket folytatott és festett, egészen 1999-es haláláig. A barátom a feleségével Németországból művészképzésre járt hozzá; ők még az utolsók között voltak, akik Liane-től közvetlenül tanulhattak.

Ez a rendszer nekem nemcsak a festészetemre hatott, hanem a világlátásomra is. A festészeti tanulmányaim is megerősítettek abban, amit már korábban is tapasztaltam, hogy léteznek dolgok, amiket nem látunk, és mégis vannak. Nagyon fontos, hogy a megfigyeléseinken keresztül rájövünk: rajtunk kívül is létezik a világ. Például amikor a fény színekké válik mindenütt a természetben. Ez azért félelmetes, mert sokszor találkozunk azzal a szívet tépő megfogalmazással, hogy a világ teljesen relatív, és olyan, amilyennek te látod, mert az a te világod. Ezzel elveszíthetjük annak az igényét, hogy objektíven megfigyelhessük az embertől független világot, de egyben azt is átéljük, hogy abban a világban, ahol az ember nem bízhat az érzékszerveiben, a moralitás teljesen szükségtelenné válik.

De ha tudatában vagyok, hogy szeretnék valamit csinálni, akkor előbb-utóbb olyan helyszínekre jutok, olyan dolgokat, embereket, segítőket, üzenethozókat és gondolatokat hoz elém, amiből profitálhatok – ha az igazság és a megismerés felé nyitott, tiszteletteljes és odaadott vagyok.

Van tehát egy eszközöm, amivel a világot le lehet képezni, és ez az élet folyamataira, az emberi belső folyamatokra, a társadalmi közösségi folyamatokra is rávilágít. Elkezdtem tanulási rendszereket kitalálni, hogy ezt demonstrálni tudjam másoknak is. Sokszor a gondolkodás csak a gondolkodásért van: a dialektika kialakulásával a gondolkodásunk nagyrészt csak „halott képek halmaza”. Ezért olyan művészeti foglalkozásokat tartok, ahol a megfigyelésen van a hangsúly, ami elől elvesszük a már sokszor meglevő gondolati konstrukciókat, hogy minél tisztábban érzékelhessük, ami elénk tárul. Ezt átéléssé tesszük a gyakorlati feladatokkal, majd közösen gondolkodunk, így a gondolatok is átélhetővé válnak. Itt semmi nem szimbolizál, hanem a valóságban megtörténik, és mindezzel személyes kapcsolatunk is lesz – egymással is. Felfedezhetünk bizonyos összefüggéseket, megtapasztaljuk például az emberi organizmus hármas egységeit, mint a test, a lélek és a szellem, és egyéb hármasságokat is térben és időben, valamint ezek kapcsolatát. Azt tapasztalom, hogy ha valamit szeretnénk megsejteni a létezés titkáról, megkerülhetetlen és szükséges, hogy az ember a teljes lényével merüljön bele az életbe.

A magunkban keresett igazság el tud vezetni ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkban azt, amiben a legjobb tudok lenni?

Ez az igazság kézzelfogható és megható, amikor együtt kapcsolódunk hozzá. Azért megható, mert mostanában mindig azt halljuk, hogy a világot és az életet erők alakítják. Mindenben a mennyiséget nézzük, és a minőség háttérbe szorul. Pedig az életben nem kizárólag az erők határozzák meg a dolgokat, hanem az is, hogy ami igaz, az szép is és jó is egyszerre.

A művészeti eszköztáram segít ennek a felismerésében. Miközben mindenki egyéni munkában, a saját életével kapcsolatos, általam adott feladatokat megoldja, egyszer csak rájönnek arra, hogy az, amin dolgoznak és amiről úgy gondolják, hogy a világban kint van, az valójában belül van, egy bennünk létező valami. Tehát nem csak kívülről hat ránk. A csoport tagjai, a résztvevők fogják a végén kimondani azt, hogy egyformák vagyunk valamiben. Összekapcsolódhatunk és bízhatunk egymásban.

És ez miért nagyon fontos? Mert minden fiatal és minden ember, én magam is, átéltük, hogy amikor kilépünk a világ elé a belső igényünkkel, a bizonytalanságainkkal, a céljainkkal, a vágyainkkal – nagyon sokszor félelem van bennünk, hogy kihez tudunk majd kapcsolódni a világban és hogyan érjük el a céljainkat. Az derül ki ilyenkor, hogy mindennek, ami bennünk van, létjogosultsága van, nemcsak mert engem kifejez, hanem mert mindenki másban is ott van. Mindenkiben ugyanazok a minőségek találhatók. Végső soron mindannyian szeretni vágyó és szeretetre váró szívek vagyunk, nem többek és nem is kevesebbek ennél. Ez a közös valóságunk.

Akik most dolgozni akarnak a világban, akik be akarnak lépni a világba, biztos vagyok benne, hogy jobbítani akarják. Ha már tudják, hogy a bennük lévő képességek használhatók erre a célra, akkor ezt meg is fogják tenni. Az egészséges emberi organizmus, az emberi lény mint valóság megértése ehhez közvetlenül hozzásegít, hiszen azt művészeti teremtő erők tartják fenn. Az ember attól ember, hogy beszél, jár és gondolkodik: mindhárom a művészi teremtő erő következménye. Most tartunk abban az időpillanatban, hogy az ember tudati állapota fogékony lett arra, hogy miért lényeges a mű, a művészi szemlélet és a művészi dolgokkal való foglalkozás, hogy ezekre az élet minden területén szükség van.

Ezt a gondolkodást hogyan lehet elsajátítani?

A szellemi világok valósága az emberben véletlennek tűnő folyamatok révén jelenik meg, viszont fontos látni, hogy mindezt a hétköznapok szintjére is le tudjuk vinni. El lehetne érni, hogy legyen elég bátor szívünk ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyünk bele az életünkbe, amelyek a hétköznapi élet minőségét is komolyan emelik. A szellemi nevelés és a gondolkodás megértése és megváltoztatása – ez a kulcsa a jövő emberének. Régen talán elég volt, hogy valakinek a belső hangja és a tudása is összhangban volt azzal, hogy a saját területét jól ismerte. Ma arra van szükség, hogy az élet lehető legtöbb területét ismerjük meg. Az egyensúly nem az, amikor körömszakadva egyhelyben akarunk maradni, mert ugye az embert felfelé is meg lefelé is húzzák, és a végén szétszakad. A valódi egyensúly leginkább egy fajta lemniszkáta-mozgáshoz hasonlít: egy kicsit itt is vagyok és egy kicsit ott is vagyok. Minden területét az életnek érdemes valamilyen szinten birtokba venni ahhoz, hogy könnyebben tudj benne mozogni.

Az igazság és a megismerés iránti odaadottság és tisztelet nem egyenlő az emberek iránti feltétlen öntudatlan odaadással és tisztelettel. Ha az igazság és a megismerés felé nyitott vagy, egyszer csak el fog jönni a megfelelő ember, akivel kölcsönös nyitottságban haladva közelebb juthatsz önmagadhoz és a világ megértéséhez, ami a saját élményeddé válva támogatja a céljaid elérését.

Szabó Sipos Barnabás

  • 63 éves.
  • A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte meg színészi diplomáját 1987-ben.
  • Pályafutását a budapesti Arany János Színházban kezdte. Hosszú évekig szabadúszó színművészként, majd 2006 és 2012 között a Győri Nemzeti Színház társulatának tagjaként dolgozott. Film-, tévésorozat- és szinkronszerepeiről is ismert, és ma is vannak színházi szerepei.
  • Édesapja, Szabó Sipos Tamás rajzfilmrendező halálát követően kezdett el hivatásszerűen festeni. A goethei színelméletet felhasználva önismereti–pszichológiai foglalkozásokat tart és a rétegező akvarelltechnikában elmélyedve tökéletesíti a szintén sokakat megszólító alkotásait, amelyekből gyakran rendeznek kiállítást.
  • Szabadúszó művészként többféle szellemi, kulturális–művészeti projektet kezdeményezett és sokban vesz részt ma is, az organikus szemlélet, a világ és az ember megismerése foglalkoztatják.
  • Szabadidejét karateedzésekkel, aktív vitorlásversenyzéssel és zenéléssel tölti. Csaknem 10 éve a nemrégiben WaterMarkra átkeresztelt tribute zenekar gitáros–énekese.
  • Munkásságát 2020-ban Magyar Arany Érdemkereszttel, 2022-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 2025-ben Magyarország Érdemes Művésze lett.

Számos színdarabban játszott, ezek között ott van a Kőszívű ember fiai, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, az Őrült nők ketrece, a Hyppolit, a lakáj, a Szentivánéji álom, a Játék a kastélyban, a Csókos asszony és a Furcsa pár is. Utóbbit Sopronban és 2025. novemberi premierrel a budapesti Karinthy Színházban is játszotta.

Szinkronszerepein túl a legtöbben filmekből, tévésorozatokból ismerik, hiszen olyan alkotásokban kapott szerepet, mint a Valami Amerika, a Nyócker, a Szomszédok, a Barátok közt, a Tűzvonalban – a Gólkirályságban pedig egyenesen a miniszterelnök szerepét játszotta el. Túlzás nélkül elmondható, hogy az egész ország beleszeretett a hangjába George Clooney-nak köszönhetően, akit Ross dokiként, az Ocean’s sorozat sztárjaként és még sok más szerepében (Alkonyattól pirkadatig vagy a Kegyetlen bánásmód) is szinkronizált, de állandó hangja Kiefer Sutherlandnek is. Sokan ismerhetik úgy is, mint a Büszkeség és balítélet Mr. Darcyjának hangja.

Néhány további film és sorozat, amelyben szinkronszínészként közreműködött: Top Gun, Terminátor, Ponyvaregény, Jurassic Park, Dr. House, A Grace klinika, Dűne, Született feleségek, Csillagkapu. Ráadásul olyan ikonikus mese-, animációs és rajzfilmbeli szinkronszerepei is voltak, mint a Jégkorszakban Manfréd, a Vaianában Tui főnök, a Pocahontasban John Smith, a Verdákban Harv, a Tintin kalandjaiban Kalkulus professzor, a Szépség és a Szörnyetegben a Szörnyeteg, vagy éppen a 101 kiskutyában Roger és a Wickedben Óz.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!

A szétszórtság mítosza: amikor a sokféle érdeklődés erőforrás

A kreatív, sokfelé figyelő működés nem feltétlenül jelent szétszórtságot. Gyakran inkább egy másfajta gondolkodási logikát takar. A kérdés: hogyan lehet olyan kereteket találni, ahol ez az adottság valódi értékké válik?

Mit jelent a scanner működésmód?

A scanner kifejezés Barbara Sher önismereti író munkásságából terjedt el, és olyan embereket ír le, akik több terület iránt is mély érdeklődést mutatnak, de ritkán köteleződnek el egyetlen irány mellett hosszú időre. A modern pszichológia ezt nem külön személyiségtípusként kezeli, hanem egy érdeklődési és motivációs mintázatként.

A kutatások szerint a magas nyitottság nevű személyiségvonás, amely a Big Five-modell egyik eleme, gyakran együtt jár sokféle érdeklődéssel, kreativitással és intellektuális kíváncsisággal. Ezek az emberek gyorsan tanulnak, összefüggésekben gondolkodnak, és könnyen kapcsolnak össze eltérő területeket.

Miért tűnik ez problémának az iskolában és a karrier elején?

Az oktatási rendszer és a pályatervezési narratívák sokáig az egyenes utakra építettek. Egy szak, egy hivatás, egy világos cél. A pályaválasztással kapcsolatos pszichológiai kutatások, például a holland kutató, Herminia Ibarra munkái szerint azonban a fiatal felnőttek jelentős része nem lineárisan találja meg az útját.

A scanner működésű fiatalok gyakran érzik úgy, hogy lemaradnak, mert nehezebben mondanak le érdeklődési területeikről. Ez belső feszültséget okozhat, főleg akkor, ha a környezet következetlenségként értelmezi a váltásokat.

Kreativitás, mint valódi erőforrás

A kreativitással kapcsolatos kutatások régóta hangsúlyozzák, hogy az új ötletek gyakran különböző tudásterületek találkozásából születnek. A Stanford Egyetem interdiszciplináris innovációval foglalkozó vizsgálatai szerint azok az alkotók és kutatók, akik több területből merítenek, nagyobb eséllyel hoznak létre eredeti megoldásokat. A scanner típusú működés pontosan ezt támogatja: nem mély specializációt kínál rögtön, hanem széles rálátást, amelyből később egyedi kombinációk születhetnek.

A szétszórtság érzése, és ami mögötte van

Fontos különbséget tenni érdeklődési sokszínűség és figyelmi nehézség között. A kutatások szerint sok scanner típusú fiatal valójában jól tud fókuszálni, ha valóban érdekli a téma, csak az érdeklődésük szintje és iránya időben változik. A probléma gyakran abból fakad, hogy a környezet állandó elköteleződést vár el. Ez szorongáshoz vezethet, amit több tanulmány is összekapcsol az identitáskeresés időszakával, különösen a 18–25 éves korosztályban.

Hogyan lehet ezt a működést tudatosan kezelni?

A pszichológiai önszabályozás egyik kulcsa a keretezés. Hasznos lehet időalapú döntésekben gondolkodni. Például egy félévre vagy egy projektre elköteleződni egy irány mellett, anélkül, hogy végleges identitásként kellene kezelni. A karrierpszichológia ezeket kísérletező pályautaknak nevezi, és egyre több kutatás igazolja, hogy hosszú távon ez rugalmasabb, ellenállóbb szakmai identitást eredményez. A jegyzetelés, érdeklődési térképek készítése vagy egy fejlődési napló segíthet abban, hogy a sok irány ne káoszként, hanem mintázatként jelenjen meg.

Hol tud jól működni ez a típus?

Azok a területek, ahol érték a komplex gondolkodás, kifejezetten kedveznek a scanner típusú embereknek. Ilyenek az interdiszciplináris kutatás, a kommunikáció, a kreatívipar, a startup-környezet vagy akár az oktatás.

A World Economic Forum jövőbeli munkatrendjeit elemző jelentései szerint a komplex problémamegoldás és az adaptív gondolkodás egyre fontosabb készségek. Ezek pedig gyakran éppen a sokoldalú érdeklődésből fakadnak.

Amikor a bizonytalanság erőforrássá válik

A scanner működésmód nem egy kész válasz, hanem egy folyamat. A pszichológiai kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy a fiatal felnőttkor nem a végleges döntések időszaka, hanem az önismereté. A több érdeklődés nem feltétlen akadály, sokszor inkább alapanyag. Hogy ebből mi épül fel, az nagyban múlik azon, mennyire sikerül ezt tudatosan kezelni, és nem hibaként értelmezni.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

FOMO nélkül: mit értek valójában a 2025-ös TikTok-trendek?

A TikTok-trendek egyik alapvető sajátossága az időbeliség. A platform algoritmusa kifejezetten az újdonságra és az intenzív figyelemre épít. Egy trend addig él, amíg sokan reagálnak rá, majd amikor az inger elveszíti frissességét, az algoritmus továbblép. Ez nem kulturális kudarc, hanem a rendszer működési logikája. A 2025-ös trendek többsége ezért ma már inkább digitális emlékként létezik, semmint élő tartalomként.

FOMO vagy JOMO

A 2025-ös TikTok-korszak egyik kulcsfogalma a FOMO volt, vagyis a fear of missing out: az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. Ez a jelenség nem új, de a rövid videós platformokon különösen erősen működik.

[kiemelt] Amikor egy trend mindenhol jelen van, könnyen kialakul az érzés, hogy aki nem vesz részt benne, az lemarad egy közös élményről. [/kiemelt]

A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy a FOMO gyakran nem a valós élmény hiányából fakad, hanem az összehasonlításból. Nem az fáj, hogy valami kimaradt, hanem az, hogy mások látszólag ott voltak.

Ezzel szemben egyre többet beszélnek a JOMO fogalmáról is, amely a joy of missing out rövidítése. Ez azt az élményt írja le,

[kiemelt] amikor valaki tudatosan nem vesz részt minden online trendben, és ezt nem veszteségként, hanem megkönnyebbülésként éli meg. [/kiemelt]

A digitális tudatossággal foglalkozó kutatások szerint ez a hozzáállás csökkenti a szorongást és javítja az önértékelést, különösen a 14–24 éves korosztályban, ahol az online visszajelzéseknek kiemelt szerepük van.

Ha kihagytad, akkor sem maradtál le semmiről

A gyorsan népszerűvé váló, majd eltűnő TikTok-trendek közös vonása, hogy mindegyik egy valós igényre reagált. Az online figyelem azonban gyorsabb, mint az emberi feldolgozás. Ami lángolt, elhamvadt, de a mögötte lévő kérdések tovább élnek.

A „that girl” 2.0, ami túl tökéletes lett

2025 elején újra felbukkant a „that girl” életstílus-esztétika, immár még letisztultabb, még produktívabb formában. Reggeli rutinok, makulátlan napirendek, motiváló mondatok töltötték meg a feedet. A trend gyorsan kifulladt, mert sokak számára inkább nyomást, mint inspirációt jelentett. A kritika éppen az irreális elvárások miatt erősödött fel, és néhány hét alatt a tartalom paródiába fordult, majd eltűnt.

Az „era”-videók, amik mindent felcímkéztek

Rövid időre szinte mindennek „korszaka” lett. Tanulós era, gyógyulós era, főszereplő era. Ezek a videók gyakran ironikusak voltak, mégis komoly kérdéseket érintettek az önazonosságról. A szociálpszichológia szerint az identitás-kísérletezés a serdülő- és fiatal felnőttkor természetes része. Az önazonosság játékos megfogalmazása működött, de a túlhasználat kiüresítette a formát. A trendek eltűntek, de az önmeghatározás iránti vágy, az identitáskeresés nem. Ez magyarázza, miért jelennek meg újra és újra hasonló narratívák más köntösben.

A hang, amit mindenki utált, mégis használt

2025 egyik leggyorsabban terjedő, majd leggyorsabban eltűnő trendje egy idegesítőnek titulált, torzított hangra épült. Bárki alkalmazta, ugyanolyan hangszínt teremtett nekik, mint mindenki másnak, ez volt az egyik különlegessége. A felhasználók ironikusan panaszkodtak rá, miközben maguk is ugyanazt a hangot használták. A paradoxon rövid ideig szórakoztató volt, majd a közösségi fáradás miatt a hang szinte teljesen kikopott a platformról.

A „brutálisan őszinte” vallomásvideók

Egy időszakban elárasztották a TikTokot az érzelmileg túlfűtött, sokszor megrázó vallomások. Mentális kimerültségről, csalódásokról, belső harcokról szóltak. Bár fontos témákat érintettek, a trend hamar túlterhelővé vált, és sokan kritizálták az érzelmek tartalomként való fogyasztását. A nyílt beszéd igénye megmaradt, a trendformátum nem.

A „POV: senki nem mondta, hogy ez ilyen lesz”

Ez a trend rövid jelenetekben mutatta be a felnőtté válás, tanulás vagy munka kiábrándító pillanatait. A humor és a realizmus találkozása miatt gyorsan népszerű lett, de az ismétlődő narratíva hamar kiszámíthatóvá vált. A mondat mémmé vált, a trend eltűnt, a tapasztalat univerzális maradt.

A mikroesztétikák túlburjánzása

2025-ben szinte hetente jelent meg új mikroesztétika: külön nevet kapott egy színpaletta, egy hangulat, egy életérzés. A vizuális játékosság vonzó volt, de a túl sok címke gyorsan elvesztette jelentését. A trend elhalt, amikor már senki sem tudta követni, melyik irány mit jelent.

A „csendes flexelés” rövid karrierje

Ez a trend látszólag szerény, de valójában státuszjelző tartalmakra épült. Félmondatok, elejtett részletek utaltak sikerekre, elfoglaltságra, eredményekre. Rövid ideig működött, majd átlátszóvá vált. A közönség gyorsan felismerte a mintát, és a trend elvesztette a lényegét, majd szinte nyomtalanul eltűnt.

Pillanatnyi tükör egy korszakról

Érdemes megemlíteni azokat a trendeket is, amelyek látszólag humorosak voltak, mégis erős érzelmi reakciókat váltottak ki. Az önironikus, néha önleértékelő tartalmak mögött gyakran a közösséghez tartozás vágya húzódott meg. A pszichológia ezt kollektív megküzdési stratégiának nevezi, amikor a nehézségeket humoron keresztül teszik feldolgozhatóbbá. Ezek a trendek eltűntek, de a mögöttes érzelmi szükséglet továbbra is jelen van az online térben.

Egy év távlatából jól látszik, hogy a TikTok-trendek többsége nem azért fontos, mert tartós hatást hagy maga után, hanem mert pillanatnyi tükröt tart egy generáció gondolkodásáról. A kimaradás ezért nem jelent lemaradást. Inkább arra tanítanak, hogy az online tér nem kötelező tanterv, hanem választható közeg.

[kiemelt] A digitális tudatosság egyik alapelve éppen az, hogy nem minden ingerre kell reagálni. [/kiemelt]

A 2025-ös trendek tanulsága talán nem az, hogy mit kellett volna követni, hanem hogy mennyire gyorsan változik az online figyelem. Aki ezt felismeri, annak könnyebb lesz különbséget tenni aközött, ami valódi élményt ad, és ami csak átmeneti zaj. A trendek elmúlnak, de az a képesség, hogy tudatosan viszonyuljunk hozzájuk, hosszabb távon is megmarad.

——

A kiemelt kép forrása: 123RF.

Teszteld magad! Kérdőívek pályaorientációhoz, önismerethez, továbbtanuláshoz

Önismereti kérdőívek

Nemcsak pályaválasztás előtt állóknak hasznos, de életkortól és életszakasztól függetlenül, úgy tartják, az első lépés az önismeret ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk. Rengeteg önismereti teszthez hozzáférhetsz néhány kattintással, de vannak olyanok, amik kifejezetten segíthetnek, hogy felmérd a képességeidet, főbb skilljeidet, ezzel tudatosabban fordulhass bizonyos szakok vagy szakmák felé.

  • Képességeink listája (felvi.hu) – A kérdéssor ahhoz kíván információt adni, hogy megbecsüld, milyen mértékben fejlettek különböző képességeid, amelyekre szükséged lehet a jövőben.
  • Kompetenciamérő teszt (munka.hu) – Az oldal az általad kiválasztott kompetencia felmérésre készült kérdésekkel segít tájékozódnod. Külön-külön megvizsgálhatod, hogy erősséged e például a szociális kompetencia, a megbízhatóság, az önállóság, a konfliktuskezelés a kommunikáció, a kritikai kompetencia, a tanulási képesség vagy a csapatmunka.
  • Iránymutató önismereti teszt (pte.hu) – A Pécsi Tudományegyetem úgynevezett flag teszttel segíthet neked a pályaválasztási döntések meghozatalában. Ez a teszttípus az erősségeidre világít rá.

Nemcsak pályaválasztás előtt állóknak hasznos, de életkortól és életszakasztól függetlenül, úgy tartják, az első lépés az önismeret ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk. (123rf)

Pályaorientációs kérdőívek

Pályaválasztás szempontjából mérik fel az erősségeidet és képességeidet a következő tesztek, hogy megtudd, melyik szakma vagy képzés az, ami számodra testhezálló lehet.

  • Pályaorientációs mérő- és támogatóeszköz (POM) Egy átfogó komplex kérdéssorral térképezi fel az alap- és középfokú iskolák pályaorientációs tevékenységét, kiemelten az MTMI készségeket és kompetenciákat ez az oldal. Nemcsak azért hasznos, mert a mérőeszköz visszajelzést nyújt képességeidről, hanem mert összevetheted a hozzád hasonló életkorú diákokéival, illetve képet kaphatsz erősségeidről, vagy éppen arról, hol érdemes még erősítened.
  • Milyen szakma illik hozzád? Az oldal egy gyorsabb, 20 kérdésből álló és egy hosszabb, pontosabb tesztet kínál. Az Emiero teszt megmutatja neked, hogy milyen szakmák illenek hozzád, és melyek azok, amelyeket jobb, ha elkerülsz.
  • Pályaorientációs kérdőív (SZTE) – A Szegedi Tudományegyetem két kérdőívet készített számodra. Egy képzési orientációs tesztet azoknak a középiskola befejezéséhez közel álló diákoknak, akik a számukra legmegfelelőbb szakot és foglalkozást keresik. A „Menjek vagy maradjak?” elnevezésű teszt pedig azoknak az egyetemistáknak szól, akik elbizonytalanodtak abban, hogy a megfelelő szakon tanulnak-e.

Pályaválasztás szempontjából mérik fel az erősségeidet és képességeidet a következő tesztek, hogy megtudd, melyik szakma vagy képzés az, ami számodra testhezálló lehet. (123rf)

Hogyan fejlődhetnék?

Ha úgy érzed, te már megtaláltad a saját pályád, akkor is van lehetőség fejlődni. A következő kérdéssorok arra bíztatnak, hogy mindig próbálj meg többet kihozni magadból.

  • A fejlődés életen át tart | Felvi – Különböző életkorokban különböző fejlődési feladatokat kell megoldani, és különböző képességekben, készségekben válni gyakorlottá, ebben segít ez a teszt.
  • Pályamotiváció-kérdőív | Felvi – A teszt a különféle szükségletek és motivációs igények felmérését tűzi ki célul, amelyek megismerésével néhány további ötletet gyűjthetsz, milyen szakcsoport, milyen foglalkozási terület lehet érdekes számodra.

A megértés hat aspektusa, ami motiválhat a tanulásban

Nem a tanulás a cél

Azt mondják, akkor tanulsz a legtöbbet, ha közben észre sem veszed, hogy elszaladt az idő. Ebben az egyszerű megállapításban egy nagyon hatékony tanulási módszer rejlik. Az a fajta, amikor nem a tanulás az elsődleges cél. Például, amikor egy prezentáció miatt megtanulsz egy új programot kezelni vagy rengeteg új kifejezést, amikor a külföldi barátodat vezeted végig a városon. Esetleg a kedvenc számod miatt új akkordokat gitáron vagy egy izgalmas film alatt a második világháború utolsó napjainak legfőbb eseményeit… A tanulás ezekben a folyamatokban másodlagos cél, a tudás megszerzése gyakorlatilag észrevétlen. Tökéletesíteni valamit, elmélyülni egy területen egy magasabb cél érdekében is történhet, vagyis nem a tanulás a cél, az csak az út. Peter Hollins Szupertanulás című könyvében a megértés különböző nézőpontjait vizsgálja, hogy elsődleges motiváció kialakításához.

A tanulás lehet másodlagos cél is, a tudás megszerzése ilyenkor gyakorlatilag észrevétlen. (Fotó:123rf)

A megértés hat aspektusa

Ahhoz, hogy ne a tanulásért tanuljunk, érdemes megvizsgálni, hogy miért is szeretnénk megszerezni egy tudást, megérteni egy folyamatot. Hat szempont lehet vezérlő; a magyarázat, értelmezés, alkalmazás, perspektíva, empátia, önismeret.

  • magyarázat

Különálló, száraz tények magolása helyett érdemes átfogó magyarázattá összekapcsolni az egyes elemeket. A nagyobb összefüggések, a rendszer keresése a részletekben a jelenségek megértésének lehetőségét hordozza, ami igazán motiváló.

  • értelmezés

Hogyan memorizálhatók például a szürrealizmus művészetének törekvései? Ahelyett, hogy megpróbálnád bevésni a megfoghatatlan felsorolást, nézd meg inkább Dalí vagy Chagall festményeit és értelmezd őket. A jelenségek lefordításával, értelmezésével meg is tanultad őket.

A jelenségek megértése és értelmezése már maga tanulás. (Fotó:123rf)

  • alkalmazás

A tanulás középpontjába a tudás vagy készség gyakorlati alkalmazhatósága is állítható. Nem azért gyakoroljuk az írást, mert érdekel a nyelv rendszere, hanem mert szeretnénk hosszú távon hatékonyabban kommunikálni.

  • perspektíva

A perspektívába helyezés a dolgok látószögének kiszélesítése. Hogyan vélekedne egy problémáról egy teljesen más korú vagy kultúrájú ember? Ezzel a kritikai gondolkodással tisztábban láthatjuk a saját feltételezéseinket, sőt sokszor az előítéleteinket is.

  • empátia

A perspektívához kapcsolódik az empátia, amit sokszor lebecsülünk. A képesség, hogy nemcsak intellektuálisan fogjuk fel a másik nézőpontját, hanem át is érezzük, gyakran inspirálhatja a tanulást.

  • önismeret

Sokszor ösztönöz minket valami megtanulására önmagunk jobb megértése; megismerni a történelmünket, nyelvünket, a testünk vagy pszichénk működését. A tudományos felfedezéseknek gyakran az én megismerésének vágya a fő mozgatórugója. 

 

Milyen egy mérgező barátság? Így szabadulj meg tőle!

A rossz hír az, hogy a legtöbb esetben sajnos az a probléma, hogy későn ismerjük fel, hogy egy mérgező barátság kúszott be a mindennapjainkba. Honnan tudjuk tehát, hogy egy ilyen toxikus viszonnyal van dolgunk és hogyan szabaduljunk meg tőle?

Ezekből a jelekből ismered fel 

Ha azt érzed, hogy nincs kölcsönösség, hogy csak te adsz, és a köztetek lévő kapcsolat inkább egy munka, mintsem örömforrás, akkor érdemes elgondolkodnod. Ha szorongást érzel a találkozók előtt (és idegességet utánuk), az is rossz ómen. De intő jel lehet még, ha folyton feléd helyezi magát a másik fél. Például lekicsinylő megjegyzéseket tesz, vagy nem tartja fontosnak a véleményedet és a gondjaidat. Ez alapvetően egy egészségtelen dinamika, amelyben mindketten sérülhettek, de leginkább az az illető, amelyiken uralkodni próbálnak.

Dr. Kalanit Ben-Ari terapeuta és kapcsolati szakértő szerint azonban nincs eredendően rossz barát. Előfordulhat viszont, hogy a két barát közötti dinamika természete felzaklatja az egyiküket. Ez azonban Dr. Ben-Ari szerint leginkább a különböző kötődési stílusok eredménye lehet.

Ha egy kapcsolat egyoldalú, akkor érdemes minél hamarabb megszüntetni. (Forrás: 123rf)

Így lépj ki egy mérgező barátságból

Először is: vizsgáld meg, hogy valóban mérgező-e a barátság. Lehet, hogy csak egy félreértésről van szó, és az is lehet, hogy egy kamaszkori barátságod ér éppen véget. Ha viszont bebizonyosodik, hogy egy toxikus kapcsolattal van dolgod, akkor sem kell, hogy rögtön kenyértörésre kerüljön a sor. 

A második lépés, hogy beszélgess el a barátoddal! Azonban Kendal Phillips texasi tanácsadó szerint a barátság csak akkor menthető meg, ha mindkét fél hajlandó küzdeni érte. Ez azt is jelenti, hogy a mérgező személy elismeri, hogy kiemelt szerepet játszott abban, hogy a barátság ilyenné vált, és hajlandó a fejlődésre.

Ha ez nem működik, akkor viszont nincs más választás: el kell búcsúznod attól, aki annyi stresszt és fájdalmat okozott neked! Készülj fel mentálisan és maradj nyugodt amennyire csak tudsz! Bár az elválás nagy valószínűséggel fájdalmas lesz, hamarosan meglátod, hogy megéri ezt a lépést megtenni. Hosszú távon ugyanis békét, megkönnyebbülést és kiegyensúlyozottságot hoz majd az életedbe.

Dr. Ben-Ari a felépülés idejére belső munkát és önvizsgálatot javasol: szerinte érdemes emlékezni a barátság pozitív oldalaira is (ami segítheti a megbocsátást), valamint arra, hogy mit tanultál a másik féltől és ebből a helyzetből. Ajánlott megvizsgálni azt is, hogy miért és hogyan kerültél ebbe a kapcsolatba, hogy legközelebb már felismerd, mielőtt sérülnél. 

Via

A Siemensnél pályakezdőként is lehet többéves szakmai gyakorlatod

Nem fair jelentős szakmai elvárásokat támasztani a pályakezdőkkel szemben. A Siemens Zrt.-nél is kifejezetten örülnek azonban, ha a gyakornok dolgozott már szervezeti keretek között. Emiatt pedig a duális képzésben végzett hallgatók előnyben vannak a munkaerőpiacon – fejti ki Schmidt Andrea.

 

A Siemens és az egyetemek

A Siemens Zrt. a Budapesti Gazdasági Egyetemmel együttműködve a duális felsőfokú képzésben vesz részt. Hivatalos partnerszervezetként szinte minden évben 2–6 diákot fogadnak. De emellett több egyetemmel is kapcsolatban vannak – derül ki az interjúból.

 

A duális képzés során úgy válhat valaki pályakezdővé, hogy közben már van többéves szakmai gyakorlata. (Fotó: UNI)

 

Schmidt Andrea elmondta: szakértő munkatársaik mentorálásával kiképezik a fiatalokat a legújabb Siemens-technológiára és egy multinacionális vállalat komplex gazdasági ismereteire.

 

Elvárások, juttatások

Megkérdeztük, mit várnak el a céghez belépőktől képességben, tudásszintben. Schmidt Andrea erre a következőket mondta: „A gyakornokok esetén az alapoktól indulunk, szakmai oldalról nincs sok elvárásunk. A felvételi eljárásban is inkább a személyiséget, a hozzáállást és az idegennyelv-tudást nézzük. Alapvető elvárás, hogy érdeklődjön a terület iránt, ahová érkezik, továbbá, hogy pontos és figyelmes legyen – természetesen a kellő szakmai alázat mellett. A csapatmunkára alkalmas, kitartó, nyitott személyiségű kollégákat keresünk, és segítünk nekik a beilleszkedésben, valamint egyéni céljaik elérésében.”

Arról is beszélt, hogy náluk minden gyakornok kap fizetést, valamint a cafeteriajuttatás felére, havi bruttó 21 ezer forintra is jogosultak, amennyiben több mint heti 20 órát dolgoznak náluk. Hozzátette: „Elsősorban szervezeten belülről igyekszünk betölteni a nyitott pozícióinkat. A duális képzés során úgy válhat valaki pályakezdővé, hogy közben már van többéves szakmai gyakorlata.”

 

Schmidt Andreának feltettük azt a kérdést is, mit üzenne a ma pályát, munkát kereső fiataloknak? A HR-vezető így válaszolt: „Foglalkozzanak az önismerettel, próbálják megfogalmazni, hogy mit szeretnének csinálni, és legyen bennük szakmai alázat a tapasztaltabb kollégákkal, illetve a vezetőkkel szemben. Továbbá lényegesnek tartom, hogy soha ne hagyjanak fel a tanulással, mert ami ma elég volt, az holnap már lehet, hogy nagyon kevés lesz a boldoguláshoz.”

A Siemens HR-vezetőjével készült teljes interjú az UNI 2023 kiadványban jelent meg. A kötet megrendelhető az UNIside-on.