Az interjú eredetileg az UNI in&out 2026 kiadványában jelent meg.

Támogatott tartalom.

Milyen felsőoktatási, illetve karrierutat képzelsz el magadnak, és mit teszel, hogy megvalósíthasd?

Jelenleg tizenegyedik évfolyamba, és érdeklődésemnek megfelelően matematika–informatika tagozatra járok, és a továbbtanulást tekintve is elsősorban reál irányba szeretnék menni. Úgy érzem, hogy ezen a vonalon tudnék stabil, hosszú távú szakmai alapokat teremteni magamnak. Ugyanakkor a művészetek, különösen a zene, nagyon fontos szerepet töltenek be az életemben. Számomra az lenne az ideális, ha a reál területeken szerzett tudás és a művészi önkifejezés hosszú távon kiegészítené egymást. Tanulmányaim mellett minden nap fejlesztem magam technikailag és előadóként is. Elkezdtem saját dalokon is dolgozni, hogy minél inkább megtaláljam a hangomat és a zenei világomat.

Honnan ered a kapcsolódásod a zenéhez? Van, aki vagy ami különösen inspirálóan hat rád?

Az éneklés már óvodáskorom óta jelen van az életemben, de körülbelül három éve kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Mindig is úgy éreztem, hogy ez egy velem született dolog, mintha a zene a természetes közegem lenne, ahol igazán ki tudok teljesedni. Különösen inspiráló számomra Korodi Janka, a Tamási Áron Színház társulatának színésznője. Az ő jelenléte, energiája és művészi kifejezésmódja nagyon mély hatást gyakorol rám. Minden előadás után újra tudatosul bennem, hogy milyen fontos helyet foglal el a zene az életemben, és mennyire szeretnék én is hasonlóan őszinte és hatásos művészi élményt adni. Emellett a motivációm fő forrása az a vágy, hogy valami egyedit teremtsek, olyasmit, ami valóban engem tükröz, és úgy érinti meg az embereket, ahogy csak egy őszinte, személyes hang tud. Ha nehézségekbe ütközöm, mindig ez az érzés visz előre, hogy a zene által valami maradandót és igazán sajátot hozhatok létre.

Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az MCC Középiskolás Programjával? Mit ad neked a szervezet a tanulmányaidban, hogyan támogatnak a zeneművészeti, énekesi utadon?

Kilencedik osztályos koromban kerültem be az MCC Középiskolás Programjába. Nagyon rövid időn belül rájöttem, hogy ez egy olyan közeg, ahol támogatják a tehetséget és teret adnak az önfejlesztésnek, önkifejezésnek. Az MCC által a tanulmányaimban olyan irányokat erősíthetek – például a kritikai gondolkodást, a közösségi és vezetői készségeket –, amelyek a zenei vonalon is segítenek. A II. MCC ARS művészeti fesztivál szekszárdi döntőjén kiemelt arany minősítést értem el, elnyerve ezzel a fődíjat, amely egy négynapos párizsi tanulmányút volt. Ennek köszönhetően az MCC fellépési lehetőségeket biztosított nekem több rendezvényén is, ami hatalmas lökést adott számomra.

Hogyan éled meg a színpadra kiállást? Milyen tapasztalataid vannak ezen a téren?

A színpadra lépés mindig lámpalázzal jár, de ezt nem negatívumként élem meg, inkább jelzésként, hogy fontos, amit csinálok. Ilyenkor igyekszem teljesen arra összpontosítani, hogy meg tudjam jeleníteni az érzéseimet, és átadjam a dal igazi mondanivalóját. Amikor sikerül kapcsolódni a közönséghez, az egy olyan élmény, amit semmi más nem pótol. Az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor az ARS párizsi jutalomútja keretében a Mont martre-on énekelhettem. Az a pillanat a kultúrák találkozásáról és kapcsolódásáról szólt, turisták, helyiek, teljesen ismeretlen emberek hallgattak, és mégis volt bennünk valami közös: a zene. Persze értek negatív tapasztalatok is: nem mindig éreztem a társaságomban a velem egykorúak támogatását, és voltak időszakok, amikor ez elbizonytalanított. Ma már azonban úgy érzem, megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket. Kizárom a nem építő jellegű kritikákat, és igyekszem csak azokra a vissza jelzésekre figyelni, amelyek valóban segítenek fejlődni.

A Highlights of Hungary díjátadóján is színpadra álltál. Hogyan jött ez a lehetőség, és mi ként élted meg?

Ez egy váratlan, de óriási megtiszteltetés volt számomra, amit az MCC ARS és a Highlights of Hungary szervezőinek együttműködése tett lehetővé. Olyan emberekkel dolgozhattam, akik a saját művészi vagy tudományos ismereteiket a társadalom javára fordítják. Hatalmas élmény volt olyanokkal fellépni, akiknek az elhivatottsága, szakmai alázata és munkássága példa értékű. Ez a közeg még inkább megerősített abban, hogy szeretnék én is valami maradandót létrehozni. A lehetőséget úgy fogtam fel, mint egy nagyon fontos visszaigazolást arról, hogy érdemes folytatnom azt az utat, amit járok, mert annak valóban van értéke.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnék el kezdeni a zenei pályafutásukat, de nem mernek belevágni?

Aki a zenei pályában gondolkodik, mindenképp vágjon bele, még akkor is, ha az első lépés a legnehezebb. Sokan amiatt nem kezdenek el énekelni vagy fellépni, mert félnek a kritikától vagy attól, hogy még nem elég jók. Pedig a fejlődés csak akkor indul el, ha valaki vállalja, hogy megmutatja önmagát. Természetesen akadályok is lesznek, sok gyakorlásra, kitartásra és türelemre van szükség, valamint arra, hogy az ember időnként szembenézzen a saját bizonytalanságaival. Ugyanakkor a jó élmények, a közönség támogatása, az önkifejezés szabadsága, a zene által teremtett kapcsolódás minden nehézséget felülír. A zene olyan élményeket ad, amelyekből rengeteget lehet tanulni és amelyek hosszú távon építenek. Fontos kompetencia a nyitottság, az alázat, az önfegyelem, a kitartás és az, hogy valaki képes legyen folyamatosan fejlődni. A zenei út nem egy gyors sprint, hanem egy hosszú, élményekkel teli folyamat, amelyben minden lépés számít.

Sandu Franciska

• 17 éves, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 11. évfolyamos tanulója matematika–informatika tagozaton.
• Érdeklődési területei közé tartozik a zene, az előadó-művészet és a reáltudományok.
• Szeret énekelni, foglalkozik dalszövegírással, valamint élete részét képezi a díjugratás és a balett.

(x)

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out 2026 kiadványban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!