Az élethelyzettel együtt változik az MI szerepe is

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg. A cikk szerzői Bukovics Babett és Szikora Rebeka, a Code Intelligence szenior kutatói.

A CODE Intelligence az elsők között vizsgálta a magyarok MI-érettségét a saját AI Indexének meg alkotásával. A kutatás abból indult ki, hogy fontos megérte ni, miként alakítja át a mesterséges intelligencia a mindennapi életet és a gazdaságot, valamint milyen tényezők erősítik vagy gyengítik a technológiába vetett bizalmat. A kutatás egy 1000 fős reprezentatív lakossági telefonos megkérdezésen alapult, és cikkünkben a Z generációsok (18 29 évesek) almintáját vizsgáltuk. A fiatalokon belül két csoportot (18–22 és 23–29 évesek) is elkülönítettünk, ezeknél a mintaméretből fakadóan érdemesebb tendenciákat értelmezni, mintsem pontos, általánosítható arányokról beszélni.

Eltérő élethelyzetek, eltérő MI-használat

A 18–29 évesek 43 százaléka be vallása szerint rendszeresen használja a mesterséges intelligenciát, további 28 százalék pedig alkalmi felhasználó. Meg lepő lehet, hogy 19 százalékuk soha nem próbálta ki az önálló MI-eszközöket, tehát az átfogó MI-írástudás nem általánosítható a teljes generációra. Területi megoszlásokat vizsgálva elmondható, hogy Budapesten átlagon felüli arányban jelennek meg mind az alkalmi, mind a rendszeres használók, a megyeszékhelyeken az esetenkénti használat jellemzőbb a többi településtípushoz képest, az egyéb városokban viszont jelentősen magasabb arányban vannak azok, akik még soha nem is próbálták az MI-felületeket. A községekben élők körében a rendszeres MI-használat az átlaghoz közelít, ugyanakkor ebben a csoportban a legmagasabb azok aránya, akik csak ki próbálták, de nem váltak rendszeres felhasználóvá.

A 18–22 éveseket inkább az alkalmankénti használat jellemzi, míg a 23–29 esztendősek rendszeresebben élnek a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekkel. A két korcsoport közötti különbség azonban a használat gyakorisága mellett annak céljában is megmutatkozik: a 18–22 évesek kimagasló arányban veszik igénybe szövegírásra vagy szövegszerkesztésre, tanulásra és magyarázatok kérésé re, ami egybevág a (többségében) tanulói élethelyzetükkel. Ezzel szemben a 23–29 esztendősek nagyobb arányban használják információkeresésre, programozásra és képgenerálásra. Az utóbbi csoport mindennapi életébe – amit a rendszeresebb használat is jelez – az MI mélyebben beépülhetett, ők na gyobb arányban használják a mesterséges intelligencia asszisztensi funkcióját a személyes teendőik támogatására. Míg az egyetemisták/pályakezdők a kutatás eredményei szerint szíve sebben nyúlnak a Google Geminihez (18–22: 42% vs. 23–29: 9%), addig a fiatal felnőttek körében az adatok alapján egyértelműen a ChatGPT dominál (18–22: 54% vs. 23–29: 81%).

Összességében tehát míg az egyetemista korúak elsősorban a tanulást támogatják az MI segítségével, addig a fiatal felnőttek egyre inkább a munkájuk és a mindennapi feladataik hatékonyabbá tételére használják. A munkaerőpiacra lépés kapcsán az egyetemista korcsoport számára fontos lehet felismerni, hogy az eltérő területű MI-készségekre lehet szükségük, mint amit a tanulmányi időszakuk alatt kamatoztatni tudtak.

A rutin nem feltétlenül jelent nagyobb bizalmat

Mit jelent magabiztos MI-használónak lenni? Gondolhatnánk, hogy aki gyakran él a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségekkel, az bizonyára magabiztosan használja és bízik is az eszköz adta válaszokban. Az eredmények alapján azonban a gyakori MI-használat nem jelent nagyobb magabiztosságot vagy feltétlen bizalmat a technológiában. A 18–29 évesek 61 százaléka inkább magabiztosnak érzi magát az MI-használatában, mi közben mindössze 22 százalékuk bízik az MI-eszközök által adott válaszok pontosságában. Az eredmények alapján azok a 18 29 esztendősek, akik rendszeresen használják a mesterséges intelligenciát, inkább középen találhatók mind az MI-használati magabiztosság, mind pedig az MI-válaszok pontosságába vetett bizalom skálán, míg az alkalmankénti felhasználók jellemzőbben szélsőségesen magas vagy alacsony értékeket adtak meg. Mindez arra mutat, hogy az MI használatában szerzett rutin és az MI válaszaiba vetett bizalom két különböző dolog. A két korcsoporton belül is eltérő mintázat rajzolódik ki. A 18 22 évesek körében gyakoribbak a szélsőséges önértékelések, míg a 23–29 esztendősek jellemzően konzisztensebben ítélik meg a saját magabiztosságukat és az MI-válaszok megbízhatóságát. A fiatal felnőttek esetén nagyobb a különbség a saját MI-használati magabiztosság és a technológiába vetett bizalom között, ami arra utalhat, hogy körükben a nagyobb rutin együtt jár a technológia korlátainak felismerésével. A kutatás eredményei így azt az arisztotelészi gondolatot idézik, hogy minél többet tudunk, annál inkább felismerjük a tudásunk határait. Az MI-érettség te hát nem feltétlenül abban mutatkozik meg, hogy valaki jobban bízik az MI-ben, hanem abban, hogy magabiztosan használja, miközben kritikusan értékeli annak válaszait.

Bár a fiatalok életébe beépült az MI-használat, a munkáltatók és az egyetemek le vannak maradva

A 18–29 évesek 57 százalékának a munkahelyén vagy a tanulmányi intézményében nincs szabályzat vagy iránymutatás az MI-használattal kapcsolatban, pedig háromnegyedük legalább alkalmanként használja vagy használná azt. Húsz százalék esetén korlátozott használat engedélyezett, míg 18 százalék számolt be arról, hogy az egyetemükön vagy a munkahelyükön javasolják is a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek alkalmazását. A korcsoportot tovább bontva szintén nagyobb eltérések figyelhetők meg: az adatok alapján a 23–29 évesekhez viszonyítva a 18–22 esztendőseket nagyobb arányban biztatják az MI-használatra, míg a fiatal felnőttek munkahelyén általában nincs ezzel kapcsolatos iránymutatás. Munkahelytípus tekintetében viszont az is látszik, hogy akik irodai, számítógépes környezetben dolgoznak, azok az átlagosnál magasabb arányban mondták, hogy van szabályozás az MI-használattal kapcsolatban. Miközben tehát a fiatalok már széles körben használják az MI-t, sok esetben az intézmények, a munkáltatók magukra hagyják őket az MI munkavégzésbe építési modelljeinek kialakításával, így a pályakezdőknek jellemzően maguknak kell előállniuk egy tervvel, hogy miként használhatják fel hatékonyan ezeket a technológiákat.

Az MI inkább átalakítja, mintsem kiváltja a fiatalok munkáját

A 18–29 évesek 67 százaléka úgy véli, hogy a munkakörében vagy a tanulmányaiban egyáltalán nem elvárás az MI-eszközök használata. A korosztályt tovább bontva a 18–22 esztendősek inkább érzik a nyitást az MI-használattal kapcsolatban a munkahelyek és a tanulmányi intézmények részéről, szemben a 23–29 évesekkel. A mesterséges intelligencia felbukkanása nyomán felmerülhetett a félelem, hogy kiváltja az emberi munkaerőt, ami a munkavállalóknak nehézséget jelenhet a piacon való elhelyezkedés során. A kutatás eredményei alapján azonban a fiatalok ennél árnyaltabban látják a kérdést. A 18–29 évesek 45 százaléka szerint a munkaköre egyáltalán nem váltható ki MI-eszközökkel, míg további 36 százalék úgy véli, hogy legfeljebb a feladatok kisebb részét tudnák megoldani a szóban forgó lehetőségekkel. A 23–29 esztendősek biztosabbak abban, hogy a munkájukat nem fenyegeti az MI, míg a 18–22 évesek körében magasabb azok aránya, akik szerint a munkájuk teljes egészében kiválthatóvá válik. Akik a mesterséges intelligenciát használják a munkahelyi feladataik megoldására, azok jellemzően jobban aggódnak amiatt, hogy az átveheti a helyüket. Ez ismét megerősíti, hogy a munkahelyeken szükség van az MI-használattal kapcsolatos stratégiára, belső állásfoglalásra, kommunikáció kialakítására, ami helyre teszi az MI és a munkavállalók viszonyát a rendszerben, csökkentve a téma okozta stresszt az alkalmazottakban. Az MI sikeres integrációja ezért sem a vállalatoknál, sem az egyetemeken nem pusztán technológiai kérdés. A munkavállalói és hallgatói percepciók, félelmek és a használatából eredő rutinok megértése teremtheti meg az alapját annak, hogy az intézmények célzottan fejlesszék az MI-tudatosságot, és egyértelmű kereteket adjanak az ember, valamint a technológia együttműködéséhez.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!