„A humán intelligencia mindig a csúcson marad” – interjú a Pécsi Tudományegyetem rektorával

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

Alig néhány hete vagy hivatalban rektorként. Milyen egyetemet szeretnél építeni?

Amikor több mint egy éve elkezdtem készülni a rektori pályázatra, magam is a változás jegyében fogalmaztam meg az elképzeléseimet. Arra viszont nem számítottam, hogy közben a külső környezet is ilyen nagyot változik. Új kormány és új ágazatirányítás van, így az a fenntartói modell is lényegesen átalakulhat, amely az elmúlt öt évben meghatározta az intézmény működését. Én elsősorban szemléletváltást szeretnék. Abban hiszek, hogy az egyetemet mint egységet kell előtérbe helyezni, és ehhez képest kell megszervezni az oktatást, a kutatást és a karok működését, megjelenését. Az adminisztrációban is szeretnék hatékonysági és szemléletbeli előrelépést. Nagyon sok minden változik egyszerre, ezt pedig lehetőségként szeretném használni arra, hogy az egyetem erősebben kerüljön ki ebből az időszakból.

Mik a Pécsi Tudományegyetem legfontosabb erősségei?

Az egyik legnagyobb előnyünk a széles képzési portfóliónk. Az agrártudomány kivételével tulajdonképpen a felsőoktatás teljes szakmai spektrumát lefedjük, és ehhez kapcsolódóan a kutatásaink is rendkívül sokrétűek. Az infrastruktúránkat is jónak tartom, az orvos- és egészségtudomány bizonyos területein pedig világszínvonalúnak. Fontos erősségünk a nemzetközi kapcsolatrendszerünk mind a kutatás, mind az európai egyetemekkel kialakított együttműködések területén. Emellett nagyon fontosnak tartom a pécsi egyetemi közösséget. Megvan egy olyan összetartozás-érzés, amely szerintem kifejezetten jellemző a PTE-re.

Pécsnek ugyanakkor nincs olyan erős ipari háttere, mint néhány másik nagy egyetemi központnak. Ez mennyire jelent hátrányt?

Ez valóban az egyik gyengeségünk, ami részben a regionális elhelyezkedésünkből következik. A Dél-Dunántúlon kevésbé vannak jelen azok a nagy ipari és gazdasági szereplők, amelyek más régiókban az egyetemek természetes partnerei lettek. Innovatív vállalkozások természetesen itt is vannak, de a nagy ipari csúcsteljesítményekből kevesebb jutott a térségnek. A fejlesztések terén is van lemaradásunk. Több, korábban meg kezdett beruházás megállt, ezek közül a Science Park különösen fontos példa. Az uniós források elmaradása sem csak bennünket érintett, de Pécsett is érezhető volt. Éppen ezért sokkal erősebben kell működtetnünk a vállalati partnerségeket és az egyetem körüli innovációs ökoszisztémát. Vannak olyan területeink – például a farmakológia, a biotechnológia vagy a virológia –, ahol komoly kutatási infrastruktúra épült ki. Ezekre lehet építeni, de a korábban elmaradt fejlesztéseket is meg kell próbálnunk behozni.

Ennek érdekében milyen lépéseket terveztek tenni?

Pécs környékén körvonalazódott egy nagy méretű ipari park kialakítása, amelynek célja, hogy olyan beruházásokat lehessen a térségbe vonzani, amelyek munkahelyeket teremtenek és erősítik a régió megtartóképességét. Ez természetesen az egyetem számára is fontos. Ugyanakkor a PTE profiljához még közelebb állnak azok a fejlesztések, amelyek kevesebb élő munkát igényelnek, viszont magas hozzáadott értéket feltételeznek. Az innovációban ezért komoly lehetőségünk van. A várossal, a gazdasági szereplőkkel és az ágazatirányítással együtt kell keresnünk azokat a beruházásokat, amelyekhez az egyetem is kapcsolódni tud. Ma már nagyon nehezen tudok elképzelni jelentős gazdasági fejlesztést úgy, hogy abban egy felsőoktatási intézménynek semmilyen szerepe nincs. A beruházók is egyre inkább azt keresik, hogy milyen tudást, kutatási hátteret és munkaerőt tud biztosítani számukra a helyi egyetem.

A mesterséges intelligenciát az egyetem egyik kitörési pontjaként említetted. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A Pécsi Tudományegyetemen a mesterséges intelligencia az oktatásban és kutatásban is jelen van. Ezek a tevékenységek azonban jelenleg szétszórtak, és nehéz pontosan átlátni, hol és milyen intenzitással zajlanak. Ezért október 1-jével létrehozunk egy adattudományi kutatóköz pontot, és ide szeretnénk összegyűjteni mindazt, ami az egyetemen adattudománnyal és mesterséges intelligenciával kapcsolatos. Az adathasznosítástól az adatvezérelt döntéshozatalon és a teljesítménymenedzsmenten keresztül az oktatás- és tananyagfejlesztésig nagyon sok terület kapcsolódhat hozzá, emellett természetesen a kutatás, illetve az egészségügyi adathasznosítás is. Ehhez hardver-, szoftver- és humánerőforrás-fejlesztésre egyaránt szükség van, vagyis költséges területről beszélünk. Ugyanakkor ez olyan kitörési pont lehet a PTE számára, amely hosszabb távon az egyetem arculatát is meghatározhatja, és bizonyos korábbi hátrányaink ledolgozásában is segíthet.

A kutatások önmagukban még nem innovációk. Hogyan teremtitek meg azt, hogy ezekből valós, hasznosítható fejlesztések legyenek?

Először is kellenek innovatívan gondolkodó oktatók és kutatók, akiktől megszületnek az ötletek. Ezt azonban követnie kell egy innovációmenedzsmentnek, amely képes az eredményt validálni, külső partnereket bevonni, majd a hasznosításban is támogatást adni. Nagyon fontos, hogy az oktató, a kutató ne azt érezze, hogy ha született egy jó ötlete, akkor mostantól neki kell céget keresnie, tárgyalásokat folytatnia és az egész hasznosítási folyamatot menedzselnie. Ezzel csak a saját kutatási idejét vesztegetné. Az lenne az ideális, hogy amikor létrejön az innováció, azt át tudja adni egy erre felkészült szervezetnek, amely továbbviszi, ő pedig koncentrál hat arra, amihez a legjobban ért. A kutatás végén nemcsak azt kell megkérdezni, hogy született-e tudományos eredmény, hanem azt is, hogy van-e benne olyan elem, amelyből termék, szolgáltatás vagy más módon hasznosítható innováció lehet.

A jogi kar dékáni székéből kerültél egy csaknem minden tudományterületet lefedő egyetem élére, ami egy hatalmas lépés. Benne volt az álmaidban, hogy egyszer rektor leszel?

Már tinédzserkoromtól szerettem volna jogász lenni. A szüleim is jogászok, és Pécsett végeztek, így ez nálam eléggé természetesen adódott. A rektori megbízatás nem volt a korábbi álmok között, viszont az talán nem túlzás, hogy ha van olyan, hogy „rektorképző”, annak bizonyos lépcsőfokait minden bizonnyal kijártam. Tanszék vezetőből lettem dékán, de egy kisebb kar dékánjából egy ekkora tudományegyetem rektorává válni egész más nagyságrend, és van mit tanulni. Szerencsére volt időm felkészülni: 2025. október 20-án választottak rektorrá, és az ezt követő több mint fél évet igyekeztem nagyon tudatosan használni. Beszélgetéseket folytattam, más egyetemeken szereztem tapasztalatokat, és olyan területekkel is közelebbről megismerkedtem, amelyek jogkari dékánként kevésbé kerültek elém. A szükséges szabályozási változásokat is előkészítettük, és természetesen össze kellett állítanom azt a vezetői csapatot, amellyel együtt lehet irányítani egy ekkora intézményt. Akármennyire felkészült vagy dolgos valaki, ezt csapat nélkül nem lehet csinálni.

Hogyan lehet néhány hónap alatt megismerni egy ekkora szervezetet?

Fontosnak tartom, hogy az egyetemet kicsiben és nagyban is megismerjem. Az első munkanapomat egy állománygyűléssel kezdtem a rektori hivatalban, utána pedig három nap alatt végigjártam az összes irodát. Leültem a kollégákkal, és arról beszélgettünk, mi történik náluk, hogyan működik a területük, és ebben a rektor hogyan tud segíteni. A saját szakmai hátterem egyébként sokat segít. Közjogász vagyok, igazgatásszervezéssel és közigazgatással foglalkozom, tehát sok olyan kérdés, ami egy ekkora szervezet vezetésében meg jelenik, a saját szakterületemhez is kapcsolódik. A vezetőnek ugyanakkor saját magát is folyamatosan fejlesztenie kell. Hivatalba lépésem óta a rektorhelyettesekkel együtt már részt vettünk például kommunikációs tréningen. Ha a kollégáimtól azt várom, hogy professzionálisak legyenek abban, amit csinálnak, akkor magammal szemben is ugyanezt az elvárást kell megfogalmaznom.

Az oktatást rektorként is folytatod?

Nagyon szeretnék időnként előadást tartani. A szemináriumokat és a gyakorlati órákat ugyanakkor el kellett engednem, egyszerűen nem férnek bele rendszeresen az időmbe.

Az idén tovább nőtt a PTE-re jelentkezők száma. Hol van az egyetem növekedésének a határa?

Pécs valódi egyetemváros, és szerintem ez nagyon erős vonzerő. Fiatalos, lendületes, az egyetemisták pedig a város életében is nagyon láthatóan jelen vannak. Pécset és az egyetemet sok szempontból nehéz is egymástól elválasztani. Az idei felvételin körülbelül nyolc százalékkal nőtt a jelentkezők száma, és nagyjából hat százalékkal több hallgatót vettünk fel. Körülbelül 5200 új diákról beszélünk, ami csaknem négyszázzal több az előző évinél. Ugyanakkor lényegében elértük azt a létszámot, amit a jelenlegi infrastruktúránkkal és oktatói kapacitásunkkal jó minőségben ki tudunk szolgálni. A következő tanévet várhatóan mintegy hatezer külföldi és közel húszezer magyar tanulóval kezdjük, ám ha ennél lényegesen tovább növelnénk a létszámot, annak már a hallgatói szolgáltatások, a lakhatás vagy éppen a gyakorlati képzés minősége látná kárát.

Közben a demográfiai folyamatok hosszabb távon egyre erősebb versenyt hozhatnak a magyar egyetemek között.

Erre mindenképp fel kell készülni. Most még emelkedik a jelentkezők és a felvettek száma, de középtávon a demográfiai adottságok nem ebbe az irányba mutatnak. Természetesen nem kizárólag 18 éves diákokról beszélünk, hiszen sokan jelentkeznek levelező képzésre, szereznek második vagy további diplomát. Ettől függetlenül, ha csökken a frissen érettségizők száma, élesebb lesz a verseny. Ebben azok az egyetemek kerülhetnek előnybe, amelyek széles képzési kínálatot, erős regionális hátteret és magas színvonalú hallgatói szolgáltatásokat nyújtanak. A lakhatás, az életkörülmények vagy az egyetemi környezet egyáltalán nem mellékes szempont. Valószínűleg a kisebb, kevésbé jól pozicionált intézmények érzik majd meg először a jelentkezői létszám csökkenését. Aki hosszú távon gondolkodik, annak már most készülnie kell erre.

Hogyan képzeled el a jövő egyetemét? Megmarad a hagyományos tantermi oktatás, vagy egyre több képzés költözik az online térbe?

Sokkal változatosabbnak kell lennie a felsőoktatásnak. A Pécsi Tudományegyetemen jelenleg két teljesen távoktatásos képzésünk van, mindkettőt a jogi karon fejlesztettük ki. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a hallgató a Teamsen követi az órát, egy teljes oktatási csomagot kap videós, prezentációs és írott tartalmakkal, valamint online konzultációs lehetőséggel, és nem kell személyesen megjelennie az egyetemen. Az ilyen képzések iránt komoly kereslet mutatkozik. Az egyik esetben a jelentkezések száma a hagyományos képzéshez képest az elmúlt évben az ötszörösére nőtt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindennek távoktatásban kell működnie, egy klinikai gyakorlatot például aligha lehet ugyanígy megszervezni. Inkább arra kell felkészülni, hogy sokkal kevésbé lesz egységes a felsőoktatás: a különböző hallgatóknak és képzéseknek más-más forma működik majd jól.

A mesterséges intelligencia a számonkérést is alapjaiban írhat ja át?

Szerintem igen. A magyar felsőoktatás meglehetősen konzervatív, nehezen változik, pedig a technológia bizonyos korábbi adottságokat egyszerűen felülír. Mondok egy nagyon egyszerű példát: a hagyományos beadandó dolgozatokat szerintem el kell felejteni, mivel a mesterséges intelligencia ma már olyan színvonalú dolgozatot tud készíteni, amelyről nagyon nehéz bizonyítani, hogy nem a hallgató írta. Ha pedig a beadandó elkészítésénél engedjük a használatát, akkor már nem magát a beadott szöveget kellene elsősorban értékel ni, hanem azt, hogy a hallgató érti-e, mit csinált, hogyan használta az eszközt, és megvan-e az a tudása, amit a munkának tükröznie kellene. Hasonló kérdések előbb-utóbb a szakdolgozatoknál, sőt akár a doktori disszertációknál is megjelennek. Ami korábban jól működött, azt nem kell megtagadni, de tudomásul kell venni, hogy a technológia megváltoztatta a környezetet.

Az oktatóknak is meg kell tanulniuk másképpen dolgozni?

Ez elkerülhetetlen. Eltökélt szándékom, hogy a pályakezdő kutatók és oktatók számára kötelező legyen egy a saját szakterületükhöz kapcsolódó mesterségesintelligencia-képzés. Ezt nem lehet kizárólag az oktató egyéni érdeklődésére bízni, ne kik kell ugyanis továbbadniuk ezt a tudást a hallgatóknak. Nem len ne jó, ha minden diák autodidakta módon próbálná kitalálni, hogyan használható az MI a saját szakmájában. Az egyetem feladata az is, hogy ebben eligazítást adjon.

Ha a tudás egyre nagyobb része digitálisan is hozzáférhető, mi marad az egyetem különleges értéke?

Kiemelném a humán intelligencia jelentőségét, az mindig a csúcson marad. A technológia rengeteg területet át fog venni, de lesznek olyan hallgatók, akik éppen azért akarnak egyetemre járni, mert személyesen szeretnének együtt dolgozni a legjobb oktatókkal és kutatókkal. Ők lesznek azok is, akik új tudást teremtenek, amit később akár a mesterséges intelligencia is felhasználhat. Az egyetemi élménynek is megmarad az értéke, ezért a felsőok tatás szerintem nem egyetlen irányba halad. Lehet olyan előadás, amit akár egy rólam készült digitális avatár tart más nyelven, de közben olyan képzés is lesz, ahol a személyes találkozás lesz a legértékesebb. Ezek nem egymást kizáró lehetőségek. A felsőoktatás egyre inkább globális verseny és globális piac lesz, amiben az egyetemeknek azt is meg kell találniuk, hogy miben tudnak valóban különlegeset adni.

Mit tanácsolnál annak a fiatalnak, aki most kezdi az egyetemet és a pályáját?

Ha egyetlen dolgot tanácsolhatok, akkor azt, hogy legyen türelmesebb. Sokszor épp a türelmetlenség az, ami hosszabb távon a siker ellen dolgozik. Az időt nem lehet megspórolni. Közben pedig nyitottnak is kell lenni. Nekünk, egyetemeknek pedig meg kell találnunk azokat a témákat és csatornákat, amelyekkel elérhetjük a fiatalokat. És ami talán a legfontosabb: a hallgatóink a csapatunk részei, nem kívülállók. Abban vagyunk érdekeltek, hogy minden csapat tag sikeres legyen, mert akkor lesz sikeres maga a csapat, az egyetem is.

Fábián Adrián

• 47 éves, két kislány édesapja.
• 2002-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Tanulmányai során a Regensburgi és a Bayreuthi Egyetemen is tanult. 2006-ban PhD-fokozatot szerzett, később habilitált.
• 2002 óta a PTE ÁJK oktató ja, 2008 és 2018 között a Köz igazgatási Jogi Tanszéket vezette, 2012-től dékánhelyettesként is dolgozott. 2018 és 2025 között az Állam- és Jog tudományi Kar dékánja volt, 2021-ben nevezték ki egyetemi tanárrá.
• 2026 július 1-jétől a Pécsi Tudományegyetem rektora, a megbízatása 2030. június 30-ig szól.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!