Kik a legaktívabb hallgatók a felsőoktatásban ma? Te köztük vagy?

A tanulás sikeressége

A hallgatók tanulási aktivitását és szokásait Dr. Ónodi Annamária vizsgálta a Budapesti Corvinus Egyetem, Vállalkozás és Innovációs Intézetében 2017 és 2021 között. A kutatás a tanulást a lehető legtágabban értelmezi; tanulásnak számít az elmélet is gyakorlati ismeret megszerzése, valamilyen jártasság vagy készség fejlesztése, de az érzelmi vagy akarati tulajdonságok fejlődése is. De hogyan lehet mérni a tanulás sikerességét?

A jegyeknél és százalékoknál van egy sokkal alapvetőbb mérőszám, amit bizonyára te is tapasztaltál, akárhányszor leültél tanulni. Ez pedig a tanulásra fordított idő és a tanuláshoz szükséges idő hányadosa. Vagyis mennyi időre van szükséged egy adott anyag elsajátításához.

Ez persze számos tényezőtől függ; milyen a tanulási képességed, mennyire érted a tananyagot és milyen minőségű volt a tanítás. A tanulás sikeressége a felsőoktatásban is azonban nagyban függ az előzetes ismeretektől és – talán nem meglepő –a kitartástól és szorgalomtól.

 

Te melyik csoportba tartozol? Írd meg nekünk kommentben!

 

Motiváció – nem csak a felsőoktatásban

A digitális oktatás során az egyik legnagyobb kihívást mind az egyetemeken, mind középiskolában a tanulók motiválása jelentette. Az új eszközök használata, a megváltozott kommunikációs helyzet eleinte újdonságot jelentett, de ez csak rövid ideig tartott ki. A virtuális tanári jelenlét sokkal kevésbé tudta motiválni a diákokat hosszú távon, feladataikat nem oldották meg időre, nem érezték, hogy teljesíteniük kéne. Miért fontos a motiváció? Ha a tanulás eredményességében a külső és belső tényezőket is figyelembe vesszük, az előzetes tudás és a tanítás minősége mellett a harmadik legfontosabb tényező a hallgatói motiváció.

 

 

Tanulási szokások – te melyik csoportba tartozol?

A kutatás négy csoportba sorolta a hallgatókat az alapján, hogy a tanulás során milyen forrásokat részesítenek előnyben; a tankönyvet, szemináriumokat vagy előadásokat.

1, Az első csoportba azok a tanulók tartoznak, akik folyamatosan több forrást használnak (előadás, tankönyv, szeminárium). Ide a hallgatók egynegyede tartozott, akik jellemzően elégedettek voltak a teljesítményükkel.

2, A tankönyvet és szemináriumi munkát preferáló hallgatók kevesebben voltak, közel húsz százalék. Ők ugyan nem látogatták az előadásokat, de szintén elégedettek voltak a teljesítményükkel.

3, A harmadik csoport tagjai (34 százalék) a tankönyvet csak nagyon ritkán használták, ehelyett a jelentélti oktatásra (órákra, előadásokra) helyeztek nagyobb hangsúlyt, az előadások és szemináriumok legtöbbjén részt vettek, teljesítményüket nem értékelték rossznak.

4, A negyedik csoport tagjai (22, 5 százalék) egyik forrást sem használták intenzíven; csak egy-két előadást néztek meg, a tankönyvet is ritkán forgatták. Alacsony tanulási intenzitást mutattak, teljesítményüket 4-es alattinak minősítették átlagosan.

 

Kik a legaktívabbak a felsőoktatásban?

Mivel a kutatás a digitális oktatás alatt és után is folytatódott, így vizsgálni tudta azt, hogy hogyan változtak a tanulási szokások. 2021-től, vagyis az új jelenléti oktatástól kezdve a hallgatók aránya a négy csoportban megváltozott. A tanulók közel fele került abba a csoportba (3.), akik az előadásokat és szemináriumokat preferálták, vagyis azokat a forrásokat, ahol közvetlenül kapcsolódhatnak a tanárokhoz. Az alacsony tanulási intenzitású tanulók aránya azonban tovább nőtt (27 százalék).

 

Összefoglalva: nagyon fontos az érdeklődés, a motiváció

Jól látszik tehát, hogy a tanulás eredményességét a motiváció és a tanítás minősége erősen befolyásolja. A csoportmunkák, a tanár-diák viszony, a szemináriumok hangulata mind olyan tényező, amik hozzájárulnak a tanulási aktivitáshoz. Attól függetlenül, hogy remélhetőleg a felsőoktatási hallgatók azért tanulnak valamit, mert azt választották és szeretik, fontos, hogy az oktatás folyamatosan hangsúlyt fektessen a hallgatók motivációjára.