Magyar egyetem segíthet megoldani a világ egyik legsúlyosabb válságát – az Aral-tó tragédiája figyelmeztetés

Világszerte 2,1 milliárd ember nem fér hozzá biztonságosan kezelt ivóvízhez a WHO és az UNICEF legutóbbi átfogó adatai szerint. A probléma ráadásul messze túlmutat azokon a térségeken, ahol hagyományosan kevés a csapadék. A klímaváltozás, a növekvő vízigény és a nem megfelelő gazdálkodás következményei egyre több országot érintenek, köztük Magyarországot is. A vízválság kezeléséhez azonban önmagában a technológiai fejlődés kevés. Arra is szükség van, hogy az országok együttműködjenek, és a rendelkezésre álló vízkészleteket hosszú távon, fenntartható módon használják. Ezt a felismerést állítja középpontba az Eötvös Loránd Tudományegyetem új nemzetközi kezdeményezése.

Az Aral-tó tragédiája Magyarországnak is figyelmeztetés

Az Aral-tó néhány évtized alatt a világ egyik legismertebb környezeti katasztrófájának helyszínévé vált. A tavat tápláló folyók vizét nagyrészt öntözésre terelték el, aminek következtében az egykori hatalmas vízfelület több mint 80 százaléka eltűnt. A korábbi tómeder jelentős részét ma sós, poros területek foglalják el. A folyamat tanulságaira az ELTE október 7–8-án rendezett nemzetközi tanácskozásán is felhívták a figyelmet. Timár Gábor, az egyetem geofizikusa szerint az Aral-tó példája nem azt jelenti, hogy Magyarországon is közép-ázsiai éghajlati viszonyok alakulnak ki. Sokkal inkább arra figyelmeztet, hogy a Velencei-tóhoz hasonló hazai tavaknál is súlyos következményei lehetnek, ha a vízgazdálkodás nem képes elég gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez.

A vízhiány ugyanakkor gazdasági és politikai konfliktusokat is előidézhet. Közép-Ázsiában különösen érzékeny kérdés, hogy a több országon áthaladó folyók vizét milyen arányban használhatják fel az érintett államok. Erre példa az afganisztáni Qosh Tepa öntözőcsatorna építése, amely a szomszédos országokban aggodalmat keltett a várható vízkivételek miatt.

Új nemzetközi mesterképzés készül az ELTE vezetésével

Ezekre a kihívásokra keres választ az ELTE által vezetett nemzetközi egyetemi együttműködés. Magyar, svéd, finn, kazah és üzbég felsőoktatási intézmények dolgozták ki a vízgazdálkodás és vízdiplomácia közös mesterképzésének tervét, amelynek előkészítéséhez 60 ezer eurós Erasmus Mundus-támogatást nyertek. A program egyik különlegessége, hogy a mérnöki és természettudományi ismereteket közgazdasági, társadalomtudományi és diplomáciai tudással kapcsolja össze. A hallgatók így a vízkészletek kezelésének műszaki kérdései mellett azt is tanulmányozhatják, hogyan lehet nemzetközi megállapodásokkal, gazdasági ösztönzőkkel és intézményi együttműködéssel megelőzni a vízügyi konfliktusokat.

A tervezett képzésben olyan tárgyak is helyet kapnának, mint a vízgazdálkodás politikai gazdaságtana, a nemzetközi együttműködés és a konfliktuselemzésen alapuló vízdiplomácia. A projekt következő lépéseként a konzorcium 2026 végéig kívánja benyújtani a teljes programra vonatkozó pályázatát az Európai Bizottsághoz. Kedvező döntés esetén a képzés megvalósítására hat év alatt akár 5 millió euró állhat rendelkezésre, és a korábbi tervek alapján legkorábban 2027 szeptemberében indulhat el.

Van, ahol már a szennyvízből készítenek ivóvizet

A vízhiány kezelésére számos működő megoldás létezik. Namíbia fővárosában, Windhoekben például már az 1960-as évek vége óta alkalmazzák a megfelelően megtisztított szennyvíz közvetlen ivóvízcélú újrahasznosítását. Az eljárás különleges jelentőségű egy olyan városban, ahol a csapadék kevés, a hagyományos vízforrások pedig korlátozottak.

Asit K. Biswas nemzetközileg elismert vízgazdálkodási szakértő a budapesti tanácskozáson éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatékonyabb vízhasználat számos módszere már ismert. A valódi kihívás gyakran az, hogy az egyes országok kiválasszák és megvalósítsák a saját körülményeikhez illő megoldásokat. Az ELTE kezdeményezésének jelentősége is ebben rejlik: a következő években olyan szakemberek képzését segítheti elő, akik a tudományos eredményeket gyakorlati döntésekké és nemzetközi együttműködésekké képesek alakítani. A vízválság ugyanis egyszerre természeti, gazdasági és társadalmi probléma, amelynek kezelésében az egyetemeknek is egyre fontosabb szerep juthat.