„A mérnök nemcsak alkalmazkodik a jövőhöz, hanem alakítja is” – interjú a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánjával

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

A Műszaki Kar erősségei kapcsán mi a legelső, amit fontosnak tart kiemelni?

Elsőként nem a saját véleményemet emelném ki, hanem azt, hogy a kar közössége mit gondol önmagáról és a jövőjéről. 2024-ben elkészítettük a Műszaki Kar stratégiai tervét, amelyben a kollégák nagyon széles köre részt vett. Ez nekem vezetőként is nagyon fontos, hiszen ha van egy közösen elfogadott kottánk, akkor minden tevékenységünket ehhez tudjuk igazítani. A stratégiában benne van a küldetésünk, az értékrendünk és az is, hogy milyen jövőképet szeretnénk követni. Már az is nagy eredmény, hogy ezt egy kar közösen össze tudta rakni.

Mi ez a közös irány? Mivé szeretne válni a kar?

A célunk az, hogy Kelet-Közép-Európában regionális műszaki tudás központ legyünk. Debrecen és a tágabb térség ipara nagyon gyorsan változik, és ehhez a felsőoktatásnak is alkalmazkodnia kell. Mi abban vagyunk erősek, hogy egyszerre vagyunk beágyazva a helyi iparba és egy nagy tudományegyetembe. Ez a kettő együtt sokszínűséget ad. A Műszaki Karon több mérnöki tudományterület találkozik, miközben a Debreceni Egyetem maga is nagyon széles tudományos háttérrel büszkélkedhet. Ehhez jön a hallgatói sokszínűség: nagy számban tanulnak nálunk külföldiek is. Ez mind rugalmasságot ad.

Mit jelent önöknél a gyakorlatorientált mérnökképzés?

A mérnöki szakma tudományos alapokra épül, és természetesen sok elméleti tudás kell hozzá. De az a mérnök, aki a tudásával nem tud műszaki problémát megoldani, nagyon hamar a szakma peremére kerül. A mérnöki gondolkodás lényege az, hogy valós helyzetekben működő megoldásokat tudjunk adni. Mi azért is vagyunk erősek ebben, mert az oktatóink jelentős része maga is mérnök, ráadásul sokuknak magyar vagy európai mérnöki jogosultságai is vannak. Nemcsak tanítanak a tervezésről, hanem a mindennapi szakmai életben is terveznek: hidat, utat, vasutat, épületgépészeti, energetikai vagy automatizálási megoldásokat. Aki ilyen munkákon dolgozik, az az órán sem csak elméletekről beszél.

Ez a gyakorlati szemlélet milyen formában jelenik meg a hallgatók képzésében?

A vállalati kapcsolatokon keresztül nagyon közvetlenül. Közel kilencszáz olyan partnerünk van, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a karhoz, például fogadtak már diákot gyakorlatra. Közülük nagyjából háromszázzal szerződéses kapcsolatunk is van: ők nemcsak gyakorlati helyet adnak, hanem részt vesznek az oktatásban, gyárlátogatásokat szervezünk hozzájuk vagy közös szakmai programokat indítunk. Emellett van egy szűkebb kör, körülbelül tizenöt kiemelt vállalati partner, amelyek már a karon belül is megjelennek. Ezekhez a cégekhez laborok kapcsolódnak, és sokszor a saját nevüket is adják hozzá. Itt nem feltétlenül pénzbeli támogatásra kell gondolni, legalább ilyen fontos az eszköz, a tudás és az a technológiai háttér, amit behoznak az oktatásba. Így a hallgatók nem általánosságban tanulnak egy iparágról, hanem arról is képet kapnak, hogy Debrecenben és a környékén milyen megoldásokat használnak a vállalatok.

Mondana erre egy példát?

Mondjuk a gyártásautomatizálást. A világon több nagy PLC-gyár tó van, de Debrecenben ezek közül nem mindegyik található meg a vállalatoknál. Mi ezért elsősorban azokat a rendszereket tanítjuk, amelyeket a helyi iparban ténylegesen használnak. Természetesen ha valaki megismer egy PLC-t, utána sokkal könnyebben megtanul egy másikat is, de miért ne azzal kezdjen, amellyel jó eséllyel a munkahelyén is találkozni fog? Ugyanez igaz sok más területre: a járműiparra, az automatizálásra, az energetikára, az építészetre vagy akár a pilótaképzésre. Utóbbinál különösen egyértelmű, hogy gyakorlat nélkül nincs képzés. Aki kereskedelmi pilóta akar lenni, annak repülnie kell, teljesítenie a fel adatokat, ott a gyakorlati rész a képzés egyik alapja.

Milyen nagyobb fejlesztések voltak a karon az elmúlt években?

Az egyik legfontosabb, hogy a Debreceni Egyetem innovációs parkjában megépült a járműipari kutatócentrum. Vannak benne tantermek, kutatólaborok, műhelyek, tesztpálya és olyan terek, ahol autókat lehet szerelni vagy energetikai méréseket végezni. Ez nagyon jól mutatja, merre megy a kar: nem önmagában épületet fejlesztünk, hanem olyan környezetet hozunk létre, ahol az oktatás, a kutatás és az ipari együttműködés találkozik. Közben megújult a tanulmányi épületünk, új épületszárnyat ad tunk át több új laboratóriummal. Ezek között vannak olyanok, amelyekhez cégek kapcsolódnak, és a vállalati technológiák, eszközök is megjelennek bennük. Emellett folyamatban van a legrégebbi épület rész felújítása. Azt is fontosnak tartom, hogy ezeknél a fejlesztéseknél a saját tudásunkra is építünk, az építészmérnöki tanszékünk a hallgatókkal együtt vett részt a tervezésben. A járműlabor fejlesztésében is komoly szerepük volt az oktatóinknak. Ez ránk nagyon jellemző: amit lehet, belső mérnöki tudással is megoldunk.

Ha egy végzős gimnazistának kellene elmondania, mit kínál a kar, hogyan fogalmazná meg?

Azt mondanám, hogy az alapképzésben a ma ismert régiós technológiát tanítjuk, nagyon gyakorlatiasan, úgy, hogy a végzett hallgató azonnal el tudjon helyezkedni a térség vállalatainál. A mesterképzésben már ennél többről van szó: ott a jövő megalkotásának képességét szeretnénk átadni. Egy mérnöknek nem csak az a feladata, hogy a meglévő rendszereket működtesse. A telefon, amelyen beszélünk, mérnöki munkaeredménye, az autó, amellyel közlekedünk, szintén. A következő termékek, technológiák és megoldások is mérnöki gondolkodásból fognak megszületni. Mi erre szeretnénk felkészíteni a tanulóinkat. Debrecenben ma már kiépült a háromszintű műszaki képzés: van BSc, MSc és akkreditált doktori iskola is a gépészeti tudomány területen. Aki műszaki pályán akar végigmenni, annak nálunk meg van az útja az alapképzéstől a doktori fokozatig.

Miben más ma a műszaki képzés Debrecenben, mint akár tíz éve?

Az eszközállományunk szerintem európai szinten is nagyon modern, és ezt nemcsak mi mondjuk magunkról, hanem a látogatóinktól is gyakran halljuk. Különösen erősek vagyunk az ipar 4.0, az automatizálás, a robottechnika, a járműoktatás és a műszaki menedzsment területén. Az építészképzésünk is jó példa arra, hogy nem csupán előadásokban gondolkodunk. Ott inkább stúdiószerű oktatás zajlik: amit a diákok hallanak, azt meg is kell csinálniuk, és az eredményekből kiállítások lesznek. A stratégiánkban is szerepel, hogy csúcstechnológiára épülő, élményalapú oktatást szeretnénk. Ez nem azt je lenti, hogy az a jó élmény, ha valaki ötöst kap, hanem azt, hogy a hallgató megtapasztalja, mire képes egy eszköz, hogyan működik egy rendszer, és az élményen keresztül érti meg az összefüggéseket.

A kari stratégia a kompetenciaalapú oktatást is hangsúlyozza. Ez mit jelent a gyakorlatban?

Azt, hogy nem elszigetelt tantárgyakban kell gondolkodni, hanem abban, hogy milyen képességekkel távozik a tanuló. Egy komplex mérnöki feladatban egymásra épül az elméleti alap, a tervezési logika, a számítás, a szimuláció, a mérés és az eredmények elemzése. Ha ezek szétválnak, a hallgató nehezebben látja meg, hogyan lesz a tudásból működő megoldás. Ezért szeretnénk erősíteni a csoportos munkát és a projektfel adatokat. A mérnöki világban nagyon ritka, hogy valaki teljesen egyedül old meg nagy feladatokat, csapatban kell dolgozni, más szakterületekkel kell együttműködni és közben meg kell érteni, hogy egy döntésnek milyen műszaki, gazdasági vagy fenntartható sági következményei vannak.

Hogyan állnak a mesterséges intelligencia használatához?

Az etikus használatát bátorítjuk, a mérnöki pályán mindig voltak olyan technológiai fordulópontok, amelyek megváltoztatták a munkát. Én még logarléccel kezdtem számolni, később jött a számológép, majd az asztali számítógép, aztán a mobiltelefon, az internet, a wifi, az IoT. Ezek nélkül ma már nem lennék olyan mérnök, amilyen vagyok. A mesterséges intelligencia is ilyen eszköz lesz, sőt sok szempontból már most az. Azt gondolom, hogy a szabványokon, szabályokon alapuló mérnöki munka egy részét át fogja alakítani. Nem arról van szó, hogy eltűnik a mérnök, hanem arról, hogy más lesz a szerepe.

Milyen munkákat vehet át az MI a mérnököktől?

Vegyünk egy egyszerű példát. Ha egy házhoz vízóraaknát kell tervez ni, rengeteg szabályt, tervrajzot, közműadatot, távolságot, mélységet és előírást kell figyelembe venni. Ezek nagy része elérhető dokumentumokból, rajzokból, adatbázisokból. Egy megfelelően betanított rendszer ezt elő tudja keresni, össze tudja rakni és el tud készíteni egy tervet. De a felelősség nem az MI-é lesz. Amíg a jogi környezet nem mondja azt, hogy a mesterséges intelligencia felelősséget vállalhat, addig a mérnöknek kell jóváhagynia, ellenőriznie és vállalnia a döntést. A rutin, a szabványkövető munka egy része tehát automatizálódhat, de az innovatív mérnöki gondolkodás felértékelődik. Az lesz igazán fontos, amit a gép nem tud helyettünk kitalálni.

Ez a vizsgáztatást és az oktatást is megváltoztatja?

Igen, de különbséget kell tenni a feladatok között. Vannak helyzetek, amikor alapvető ismereteket kérünk számon. Ilyenkor tiltható a mobiltelefon, a számítógép vagy az MI használata. Ha viszont konstruktív, összetett feladatot adunk, akkor engedjük. A mérnökképzésben a vizsgák mellett nagyon fontosak a féléves feladatok, amelyeken a hallgatók hosszabb ideig dolgoznak. Ott használhatnak MI-t, de amit beadnak, azért ők felelnek. Ha az MI hibázik, nem az MI fog meg bukni, hanem a diák. Éppen ezért nem elég azt mondani, hogy használják vagy se, meg kell tanítani őket arra, hogyan használják jól. Dolgozunk is egy mesterséges intelligenciával támogatott tanulást segítő tantárgyon, amit 2026 szeptemberétől szeretnénk bevezetni. A fiatalok másképp tanulnak, mint a korábbi generációk. Erről nem érdemes ítéletet mondani, inkább alkalmazkodni kell hozzá.

A kari stratégia a digitális tananyagokról és a mikrotanúsítványokról is beszél. Ez hogyan kapcsolódik ehhez?

Úgy, hogy az oktatásnak rugalmasabbá kell válnia. Az ismétlődő tananyagokat érdemes digitalizálni, egyes méréseket internetalapúvá lehet tenni, és vannak olyan tudáselemek, amelyeket önálló online tanfolyamként is meg lehet jeleníteni. Ezek végén akár mikrotanúsítványt is lehet adni. Ez a saját diákjainknak és az ipari partnereknek is hasznos lehet. Egy gyorsan változó térségben a dolgozók továbbképzése legalább olyan fontos, mint az, hogy a frissen végzett mérnökök jó alapokkal érkezzenek a cégekhez. A kar feladata nem ér véget a diplomaosztónál: a régió műszaki tudásának fenntartásában és frissítésében is szerepet kell vállalnunk.

Milyen kutatási és tudományos célokat tűztek ki?

Szeretnénk néhány kiemelt területen nemzetközileg is elismert tudás központtá válni. Ehhez nemcsak jó laborok és jó kutatók kellenek, ha nem tudatos mentorálás, nemzetközi kapcsolatok és erős publikációs jelenlét. A kar tudományos folyóiratai folyamatosan erősödnek, az International Review of Applied Sciences and Engineering például Q1 es besorolású folyóirat. A kutatásban az is nagyon fontos, hogy az ipari igényekből kutatási kérdések legyenek. Ha egy vállalatnál olyan probléma jelenik meg, amely túlmutat a saját kompetenciáján, akkor az egyetem tud segíteni. És fordítva is igaz: az oktatási és kutatási munkából születő kreatív ötletekből lehet szabadalom, prototípus, licenc, startup- vagy spinoff vállalkozás. Ehhez olyan egyetemi ökoszisztéma kell, amelyben a diákok ötletei nem vesznek el.

Milyen a hallgatói élet a karon?

Kifejezetten színes. A műszaki karos sörsátor például az egyik legismertebb és leglátogatottabb kari rendezvény az egyetemen. De ott vannak az ipari napok, a Campus Fesztiválhoz kapcsolódó programok, az International Food Day, ahol a külföldi hallgatóink mutatják be a saját konyhájukat vagy a Tied a színpad, amely inkább közösségi és kulturális esemény, nem pedig verseny. A nemzetközi közeg sok olyan élményt hoz be a kar életébe, amelyhez másként nehéz lenne hozzáférni.

A stratégiájuk a fenntarthatóságot is külön kiemeli. Ez hogyan jelenik meg egy műszaki karon?

A fenntarthatóság a mérnöki munka egyik alapvető kérdése lett. Nem csak arról van szó, hogy az épületeinket korszerűsíteni kell, vagy hogy a kar működésében nagyobb szerepet kapjon a megújuló energia, a hatékony hulladékgazdálkodás, a csapadékvíz kezelése. Ezek is fontosak, de a lényeg szélesebb. A mérnökök olyan rendszereket terveznek, amelyek hosszú ideig hatnak a környezetre és a társadalomra, ezért a fenntarthatóságot be kell vinni a fejlesztésekbe, az innovációba, az oktatásba is. A mesterséges intelligencia például nem csupán a tervezési munkát gyorsíthatja, a környezetbarát technológiák fejlesztésében is szerepet kaphat.

Husi Géza

• 64 éves, 1987-ben a Nehézipari Műszaki Egyetemen végzett termelési rendszerek szakon. > 1987-től a General Electric hajdúböszörményi üzemében dolgozott az információs rendszer fejlesztőjeként, 1989-ben csat lakozott a Debreceni Egyetem Műszaki Karához.
• 1994-ben számítógépes tervező szakmérnöki oklevelet szerzett a Miskolci Egyetemen, 2006-ban PhD-fokozatot, 2012-ben habilitációt. 2008 és 2020 között a karmechatronikai tanszékét vezette, 2020-tól a Debreceni Egyetem Műszaki Karának dékánja.
• Kutatási területe a mechatronika, a robottechnika, az ipari robotok és a járműgyártás.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!