A cikk eredetileg az UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

A Siemens és az UNIside 2026 tavaszán végzett, 717 egyetemista, valamint több egyetemi oktató és felsőoktatási szakértő részvéte lével készült kutatása jól mutat ja, hogy milyen gyorsan változtak meg a tanulási szokások. A felmérés szerint a hallgatók 75,3 százaléka naponta vagy hetente többször használ valamilyen MI-alapú eszközt, miközben mindössze 1,6 százalékuk mondta azt, hogy egyáltalán nem él ezekkel a lehetőségekkel. Az MI mára a legtöbb hallgató tanulási rutinjának a része, és a használatát szinte mindenki önállóan sajátította el. A válaszadók csupán 3,6 százaléka jelezte, hogy szervezett egyetemi oktatás keretében tanult a mesterséges intelligencia alkalmazásáról. Vagyis miközben az egyetemisták többsége nap mint nap használja ezeket az eszközöket, a tudásukat elsősorban a saját tapasztalataikra, kísérletezésükre és az egymástól szerzett ismereteikre építik. Ez a kettősség a kutatás legfontosabb üzenete: a mesterséges intelligencia már jelen van a felsőoktatásban, de a fejlődésének az ütemét jelenleg inkább a hallgatók alkalmazkodása, nem pedig az intézményi képzés alakítja.

Az MI már a tanulás hétköznapi eszköze

A kutatás eredményei alapján kijelenthető, hogy a mesterséges intelligencia már nem csak egy szűk technológiai érdeklődésű réteg eszköze. A napi használat aránya eléri a 44,5 százalékot, és további 30,8 százalék hetente többször veszi igénybe az MI-t (lásd az 1. ábrát).

Tehát a diákok háromnegyede rendszeresen beépíti a tanulásába valamelyik mesterséges intelligencián alapuló alkalmazást. A rendszeres használat ugyan akkor nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanolyan magabiztos ezen a területen. A válaszadók 41,7 százaléka érzi úgy, hogy már készségszinten használja az MI-t, 36,7 százalékuk még tanul ja a lehetőségeket, míg 10,5 százaléka a saját megítélése szerint magas szintű felhasználónak számít, aki tudatosan építi fel a kérdéseit, és összetettebb utasításokat, promptokat is készít. Nem meglepő módon a jártasság és a használat gyakorisága szorosan összefügg. A kezdő fel használók közül csupán minden tizedik használ naponta mesterséges intelligenciát, míg a magas szintűek háromnegyede számára ez már napi rutin. Ahogy nő a tapasztalat, úgy válik az MI egyre inkább természetes munkaeszközzé (2. ábra).

Nem minden feladatnál egyformán hasznos

A mesterséges intelligencia a tér nyerésének ellenére nem minden tanulási helyzetben nyújt ugyanakkora segítséget. A kutatás egyik legérdekesebb meg állapítása, hogy a hallgatók különbséget tesznek az egyes felhasználási területek között. A válaszadók összességében magasra értékelik az MI tanulmányi hasznosságát: tízes skálán átlagosan 7,7 pontot adtak neki. Azaz a legtöbben valódi hozzá adott értéket látnak ezekben az eszközökben, nem csupán kényelmi szolgáltatásként tekintenek rájuk.

A legnagyobb segítséget az információkeresés során érzik (lásd a 3. ábrát). A keresés átlagosan 7,9 pontos értékelést kapott, szorosan mögötte az összefoglalók készítése áll 7,6-tal. Ezeket követi a szövegírás, a forráskutatás és a fordítás, amik szintén a skála felső részén helyezkednek el. Ez arra utal, hogy a hallgatók a kész megoldások elvárása helyett az MI-t elsősorban olyan feladatokban használják, amik felgyorsítják az információfeldolgozást. A hosszú tananyagok összefoglalása, a szakirodalomban való eligazodás vagy egy-egy téma első áttekintése időmegtakarítást jelenthet, különösen vizsgaidőszakban. A lista végén ugyanakkor két meglepő terület áll. A kódírás átlagosan mindössze 4,7 pontot kapott, míg a kép- és videógenerálás 5,4-et. Első pillantásra ez meglepő lehet, hiszen ezek azok a felhasználási módok, amelyekről a legtöbbet hallani a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. A kutatás azonban azt sugallja, hogy az egyetemisták a saját tanulmányaik során sokkal inkább szövegalapú feladatokra támaszkodnak, mint látványos és kreatív alkalmazásokra.

A szak határozza meg, hogy mire használják

A felmérés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a mesterséges intelligencia használata szorosan igazodik a hallgatók szakmai környezetéhez. Másként dolgozik vele egy informatikus, mint egy jogász- vagy egy gazdasági képzésben tanuló. Az informatikai és műszaki területen tanulók jóval hasznosabbnak tartják az MI-t a programozási feladatoknál. Az informatikusok a kódírást 7,1 pontra értékelték, míg a műszaki képzéseken tanulók 5,5-re. Ezzel szemben a humán- és társadalomtudományi területeken ugyanez az érték átlagosan csupán 3,7 volt. Fordított tendencia figyelhető meg a szövegalkotásnál és a fordításnál. Ezeket a feladatokat elsősorban a gazdaság- és társadalomtudományi karokon tanulók értékelték kiemelkedően hasznosnak, ami jól illeszkedik a képzésük jellegéhez. Még beszédesebb, hogy a hallgatók nem általános célú, mindentudó segítőként használják az MI-t. A kérdések elemzése azt mutatta, hogy többségük elsősorban a saját szakterületéhez kapcsolódó tantárgyakban veszi igénybe. Mindez azt jelzi, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a szakmai tudást, ehelyett egyre inkább annak kiegészítő eszközévé válik. A diákok nem ugyanazt várják tőle minden helyzetben, inkább a saját tanulási feladataikhoz igazítják a használatát. Ez pedig már egy tudatosabb, érettebb felhasználói szemlélet, mint amit néhány évvel ezelőtt sokan feltételeztek.

A gyakori használat nem jelent feltétlen bizalmat

Arra a kérdésre, hogy mennyire fogadják el az MI által adott eredményeket ellenőrzés vagy forráskutatás nélkül, a válaszadók átlagosan 4,5 pontot adtak. Ez az érték rámutat, hogy a legtöbben tisztában vannak azzal, hogy a mesterséges intelligencia hasznos segítség lehet, de nem tévedhetetlen. Az MI által generált információkat ezért jellemzően ellenőrzik, mielőtt felhasználnák azokat. A kutatás egy érdekes összefüggésre is rávilágít. Minél gyakrabban használja valaki a mesterséges intelligenciát, annál nagyobb bizalommal fordul felé (4. ábra). Azok, akik egyáltalán nem alkalmaznak MI-eszközöket, átlagosan csupán 3,1 pontra értékelték az ellenőrzés nélküli elfogadás mértékét, míg a napi felhasználóknál ez 4,9 volt.

Ez továbbra sem tekinthető kritikátlan bizalomnak, mégis azt mutatja, hogy a rendszeres használat fokozatosan csökkenti a folyamatos ellenőrzés igényét. Érdekes módon ebben a kérdésben a képzési terület szinte egyáltalán nem befolyásolta a válaszokat. Legyen szó informatikai, egészségtudományi, jog- vagy bölcsészhallgatókról, a bizalom szintje között nem mutatható ki jelentős különbség. Bár a diákok eltérő feladatokra használják az MI-t, a kritikus hozzáállás meglehetősen egységesnek mondható. Ez azért fontos eredmény, mert árnyalja azt a gyakran megfogalmazott feltételezést, hogy a fiatal generáció automatikusan elhiszi azt, amit a mesterséges intelligencia állít. A kutatás inkább azt mutatja, hogy a hallgatók többsége partnerként tekint az MI re: gyors és hasznos segítség ként használja, de nem tekinti megkérdőjelezhetetlen tudás forrásnak.

Az egyetemek még keresik a helyüket

Miközben a mesterséges intelligencia egyre természetesebb része a hallgatók mindennapjainak, az egyetemek még mindig keresik a megfelelő válaszokat arra, hogy miként illesszék be ezt az új technológiát az oktatásba. A kutatás szerint a diákok összességében pozitívan értékelik intézményük MI-vel kapcsolatos szabályozását. Az erre adott értékelések átlaga egy négyfokú skálán 3,3 pont volt, ráadásul a válaszadók közel 87 százaléka a két legkedvezőbb kategóriába sorolta saját intézménye irány mutatását. Az oktatók hozzáállását azonban már jóval árnyaltabban látják. Egy tízfokú skálán – ahol az egyes jelentette volna a teljes tiltást, a tízes pedig a teljes elfogadást – átlagosan 5,8 pontot adtak. Ez azt sugallja, hogy a diákok szerint az oktatók többsége nem utasítja el a mesterséges intelligencia használatát, ugyanakkor nem is ösztönzi egyértelműen azt. Különösen érdekes, hogy a műszaki és informatikai képzéseken tanulók a saját oktatóikat szigorúbbnak, az intézményi szabályozást pedig kritikusabban ítélik meg, mint a humán területek hallgatói. Mindez annak ellenére igaz, hogy a na pi MI-használat intenzitása a két csoport között gyakorlatilag megegyezik. A felmérésben arra is rákérdeztünk, kihez fordulnak segítségért, ha kérdésük merül fel a mesterséges intelligenciával kapcsolatban.

A válaszokból látszik, hogy nem az oktatók jelentik az elsődleges tudásforrást (lásd a 5. ábrát). A legtöbben internetes keresők, közösségi oldalak, blogok vagy videók segítségével tájékozódnak (74,5 százalék), több mint egyharmaduk pedig a mesterséges intelligenciát kérdezi meg arról, hogyan lehet hatékonyabban használni. Szakirodalomhoz a válaszadók 29,3 százaléka fordul, míg egyetemi oktatóhoz csupán 26,8 százalékuk. Ez jól mutatja, hogy a mesterséges intelligencia használatának a kultúrája elsősorban a hallgatók önálló tanulásán keresztül formálódik. Az egyetemek egye lőre inkább követik ezt a folyamatot, mintsem irányítanák azt. A hallgatók számára az MI többek között szöveggondozásra, helyesírás-ellenőrzésre, téma gyűjtésre, vázlatkészítésre, források és hosszabb szövegek előkészítésére, illetve egyes műszaki és informatikai feladatoknál segédkódok generálására is használható, emellett tanulótársként, korrepetitorként vagy képzés tervezőként támogathatja a fel készülést.

Ugyanakkor minden esetben fontos az átláthatóság: a diáknak jeleznie kell, hogy egy feladat elkészítésének mely szakaszában és milyen mértékben használt MI-eszközt, szükség esetén a felhasznált promptok feltüntetésével. Az oktatók általában nyitottan állnak ehhez, különösen a műszaki és informatikai területeken, ahol az MI már a kutatás és a szakmai munka része, míg például a szövegalkotásra, a tolmácsolásra vagy az érvelésre épülő képzéseken óvatosabbak lehetnek, hiszen itt nehezebb megállapítani a hallgató saját teljesítményét. A szabályok betartása ugyan akkor nem egyszerű, mivel sok diák nincs tisztában az intézményi előírásokkal, illetve azzal sem, hogy egyes mindennapi digitális szolgáltatások már MI-funkciókat használnak. Az MI-detektorok megbízhatatlansága miatt a tiltott használat bizonyítása is nehéz, a legnagyobb problémát pedig a zárthelyiken és írásbeli vizsgákon történő visszaélések jelentik, például ami kor a hallgatók telefonnal lefotózzák a feladatokat, majd MI-vel generáltatják a válaszokat. Az egyetemek ezért egyre inkább képzésekkel, kötelező online kurzusokkal, MI-nagyköveti hálózatokkal és adatvédelmileg biztonságos, saját MI-rendszerekkel segítik a tudatos használatot, mi közben az oktatási és számonkérési módszereket is igyekeznek hozzáigazítani az új technológiához. Azaz az interjúk alapján az MI a magyar felsőoktatásban már a hallgatók mindennapjainak a része, amelynek a használata során a kritikus gondolkodás, az önálló munka, az etikus hozzáállás és a transzparencia egyre fontosabb lesz.

MI-vezérelt robotok

A kérdőíves kutatás egyik legérdekesebb eredménye, hogy pontosabb képet ad arról, mi ként viszonyulnak az egyetemisták a mesterséges intelligencia által vezérelt robotokhoz (lásd a 6. ábrát. Az eredmények alapján az látszik, hogy alapvetően nyitottak, de az elfogadásuk függ attól, milyen feladatra használnák azokat. A válaszadók 78 százaléka támogatja az MI-alapú robotok alkalmazását a gyártásban, míg az otthoni használat terén már jóval megosztottabbak: a megkérdezettek 52,8 százaléka inkább elutasítja, hogy a háztartás állandó szereplője legyen egy ilyen eszköz. Ugyanakkor a kíváncsiság továbbra is erős, 56,1 százalékuk szívesen kipróbálna egy házi robotot. Arra a kérdésre, hogy otthon mire használna egy intelligens eszközt, a legtöbben az ismétlődő feladatokat említették. A megkérdezettek 81 százaléka elsősorban háztartási munkákra venné igénybe, ezen belül legtöbben takarításra (42,6 százalékuk) és porszívózásra (11,3 százalékuk), viszont szervezésre vagy társas funkciókra szinte egyáltalán nem (a válaszadók aránya egyik esetben sem érte el a 10 százalékot). Az eredmények azt mutatják, hogy a fiatalok az el utasítás helyett tudatosan meg választják, hogy mely területeken bíznának feladatokat a mesterséges intelligenciára: a monoton, időigényes munkák automatizálását támogatják, míg az emberi döntéseket és kapcsolatokat továbbra is a saját kezükben szeretnék tartani.

Kétféle MI-használó rajzolódik ki

A kutatás talán legnagyobb értéke a klaszterelemzés volt, ami azt vizsgálta, hogy a hallgatók között milyen felhasználói csoportok különíthetők el, és az eredmények alapján két ilyen rajzolódik ki. Az elsőbe a magabiztos MI-használók tartoznak, akik a minta 43 százalékát adják. Számukra a mesterséges intelligencia már teljesen beépült a mindennapi tanulásba: valamennyien naponta használják, a többségük haladó vagy magas szintű jártassággal büszkélkedhet, és átlagosan 8,4 pontra értékelik az MI tanulmányi hasznosságát. A mesterséges intelligencia által adott válaszokban valamivel jobban bíznak, mint a többi diák, de náluk is csupán 4,9 pont az ellenőrzés nélküli elfogadás átlaga. A nagyobb csoportot – a válaszadók 57 százalékát – a mér sékelt MI-használók alkotják. Ők jellemzően hetente vagy heten te többször használják, ritkábban napi szinten. Kevesebb a tapasztalatuk, a mesterséges intelligencia hasznosságát is valamivel visszafogottabban értékelik, ugyanakkor számukra is egyértelmű, hogy értékes segítséget jelent a tanulás során. Ebben a csoportban a hasznosság megítélése átlagosan 7,1 pont. Figyelemre méltó, hogy a két csoport közötti legnagyobb különbséget a bizalom helyett az jelenti, hogy az MI mennyire épült be a mindennapi tanulási rutinba. A statisztikai elemzés szerint két csoportot a használat intenzitása és a hasznosság meg ítélése választja el a leginkább egymástól, míg a kritikus gondolkodás szintje sokkal kisebb eltérést mutat. Ez alapján az MI-használatban egy olyan tanulási folyamat rajzolódik ki, amelynek során a mesterséges intelligencia fokozatosan egyre természetesebb munkaeszköz lesz.

Többet árul el a tanulásról, mint a technológiáról

A kutatás eredményei messze túlmutatnak azon a kérdésen, hogy hány hallgató használ ChatGPT-t vagy más mesterségesintelligencia-alapú alkalmazást. Ehelyett azt mutatja meg, hogy miként változik a tanulás a digitális korszakban. Az egyetemisták többsége ma már nem kész válaszokat vár az MI-től, hanem olyan eszközként használja, amely segít gyorsabban információt keresni, rendszerezni, összefoglalni vagy megérteni az összetett tananyagokat. Azaz a mesterséges intelligencia egyre inkább a tanulási folyamat része, nem pedig annak helyettesítője.

Legalább ennyire fontos, hogy a hallgatók többsége a saját szak területén alkalmazza az MI-t, ami arra utal, hogy a technológia a szakmai tudás kiváltása helyett annak támogatására szolgál. Vagyis az MI értéke abban rejlik, hogy képes alkalmazkodni az eltérő tudományterületek sajátos problémáihoz és feladataihoz. A felmérés arra is figyelmeztet, hogy az egyetemek előtt új fel adat áll. Miközben a hallgatók jelentős része már kialakította az MI-használati szokásait, az intézmények szabályozása, az oktatók támogatása és a szervezett képzések még csak részben követik ezt a változást. A következő évek egyik legfontosabb kérdése ezért ahelyett, hogy van-e helye a mesterséges intelligenciának a felsőoktatásban, az lesz, hogy miként lehet úgy beépíteni a képzésekbe, hogy egyszerre fejlessze a digitális kompetenciákat és megőrizze a kritikus gondolkodást. A Siemens és az UNIside kutatása rámutat, hogy ez a folyamat már elkezdődött, azaz az MI az egyetemisták számára ma már egy különleges technológiai újdonság helyett egy olyan tanulási eszköz, amelynek a tudatos használata egyre inkább a sikeres felsőoktatási tanulmányok egyik meghatározó készségévé válik.

Módszertan

A kutatás a Siemens Zrt. és az UNIside együttműködésében készült, 2026 tavaszán. Az elemzés alapját egyrészt egy online kérdőív adta, amit 717 magyarországi egyetemista töltött ki. A válasz adók mind a 13 képzési területet képviselték, így a felmérés átfogó képet ad a különböző tudomány területeken tanulók mesterségesintelligencia-használati szokásairól. Emellett egyetemi oktatókkal, felsőoktatási szakértőkkel készült interjúk segítségével mértük fel az attitűdöket és az MI-használat problémáit, annak szabályozását egyetemi körülmények között.

A kutatás a használat gyakoriságát, a diákok saját véleményen alapuló MI-jártasságát, a tanulmányi hasznosság megítélését, a mesterséges intelligencia által nyújtott segítség különböző formáit, a bizalom és a forráskritika kérdését, az egyetemi szabályozás és az oktatói attitűdök tanulói megítélését, valamint a mesterséges intelligenciához való hozzáállást vizsgálta. A hallgatói csoportok feltárására az elemzők egy kétlépéses klaszterelemzést alkalmaztak, ami két jól elkülönülő felhasználói profilt azonosított. A kutatás eredményei a megkérdezett diákok válaszait tükrözik, és a vizsgálat módszertani keretein belül értelmezhetők.

Az MI-használat problémái és szabályozása az egyetemeken

Az UNIside az Óbudai Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselőivel, valamint felsőoktatási szak értőkkel is készített interjúkat a kutatás keretében. Ezek alapján az egyetemek egyre inkább a mesterséges intelligencia tudatos használatára, nem pedig annak tiltására helyezik a hangsúlyt. A gyorsan változó technológia miatt a részletes, merev szabályozás helyett jellemzően rugalmas kereteket alakítanak ki: az MI használata alapvetően megengedett lehet a tanulásban, a kutatásban és más munkafolyamatokban, ha azt az adott oktató nem korlátozza, és nem sérti az etikai, adatvédelmi vagy jogi előírásokat. A legfontosabb elv, hogy az MI segédeszköz maradjon, az az ne váltsa ki a tanuló szellemi teljesítményét. A karok a központi egyetemi kereteket a saját szakterületük szerint pontosíthatják, így az elvárások tantárgyanként eltérhetnek.