„A kíváncsiság többször vitt előre, mint bármilyen üzleti terv” – az informatika világáról is beszélt a Billingo alapítója

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

Sokan mondják, hogy a mostani fiataloknak különösen nehéz dolguk van: MI-boom, gyorsan változó munkaerőpiac, erős verseny. Te hogyan látod ezt?

Minden korszaknak megvannak a maga kihívásai és lehetőségei. Könnyű azt mondani, hogy ma különösen nehéz érvényesülni, és ebben van igazság, viszont még soha nem volt ennyi lehetőség azok előtt, akik valóban kíváncsiak, tanulni akarnak és hajlandók tenni a céljaikért. A huszonkét éves vállalkozói pályafutásomban mindig volt valami, ami miatt nehéz volt előrelépni: gazdasági válság, piaci bizonytalanság, Covid, infláció, munkaerőhiány. Mégis azt látom, hogy hosszú távon nem a körülmények döntik el, ki jut előre, sokkal inkább a hozzáállás. Nekem sem változott minden arannyá, amihez hozzá nyúltam, sőt. Rengeteg ötletem volt az évek során, amelynek a nagy része nem működött, el sem indult vagy menet közben elbukott. A sikeres vállalkozásaim valójában arra a részre épültek, amely mögött ott volt az a rengeteg tapasztalat, amit a sikertelen próbálkozásokból szereztem meg. A Billingót ma sokan sikertörténetként látják, de emögött hosszú évek kitartása, bizonytalansága és újrakezdései állnak. Éppen ezért azt gondolom, hogy a kudarc nem a siker ellentéte, hanem az út része. Az egyetlen valódi kudarc az, amikor valaki feladja.

A vállalkozói szemléleted a hátterednek tulajdonítod?

Édesapám Ajkán a bányában dolgozott villanyszerelőként, később pedig édesanyámmal együtt felépítettek egy varrodát, ahol gyapjútermékeket készítettek. Gyerekként végignéztem, mit jelent saját vállalkozást építeni, mennyi munka, bizonytalanság, felelősség és ki tartás van mögötte. Ez biztosan hatott rám, de túl egyszerű lenne azt mondani, hogy azért lettem vállalkozó, mert vállalkozó családból jövök. Két testvérem van, ők nem ezt az utat választották. A vállalkozói lét nem öröklődik, ez a szemlélet sokkal inkább személyiség kérdése. Van, akit a biztonság motivál és van, akit a kíváncsiság. Engem mindig az hajtott, hogy megértsek, létrehozzak valamit vagy kipróbáljam magam egy új helyzetben. Sokszor nem azért vágtam bele valamibe, mert biztos voltam abban, hogy sikerül, hanem mert kíváncsi voltam, hogy sikerülhet-e. Utólag visszanézve talán ez volt a legnagyobb örökség, amit a szüleimtől kaptam. Azt láttam, hogy ha hisznek valamiben, akkor dolgoznak érte, nem pedig kifogásokat keresnek. Ma már azt gondolom, hogy vállalkozónak lenni nem egy szakma, ha nem egy hozzáállás. Arról szól, hogy meglátod-e a lehetőséget ott is, ahol más csak a problémát látja, és hajlandó vagy felelősséget vállalni a döntéseidért.

Magyarországon gyakran beszélünk arról, hogy alacsonyabb a vállalkozói kedv. Szerinted mi állhat emögött?

Ennek vannak történelmi, kulturális és gazdasági okai is. Sokáig bennünk élt az a gondolkodás, hogy alkalmazottnak lenni biztonságosabb, vállalkozni pedig túl kockázatos. Az erre épült félelmek részben valósak lehetnek, de szerintem van egy nagy veszélyük: ha túl sokat foglalkozunk velük, elveszik a figyelmünket arról, amire valóban hatásunk van. Én mindig azt mondom, hogy érdemes arra koncentrálni, amit képesek vagyunk befolyásolni. Arra, hogy fejlődünk-e, tanulunk-e, jobbá válunk-e a saját területünkön. Mert hosszú távon ezek a dolgok jelentenek valódi versenyelőnyt. A vállalkozás nem való mindenkinek, és ezzel nincs is semmi baj; nem attól lesz valaki sikeres, hogy céget alapít. Azt viszont jó lenne elérni, hogy aki érez magában vállalkozói ambíciót, azt ne elsősorban a félelmei, hanem a lehetőségei vezessék. Én optimista vagyok, mivel egyre több fiatal vállalkozóval találkozom, aki nem azt keresi, miért nem lehet valamit megcsinálni, ha nem azt, hogyan lehet. Ez egy nagyon fontos szemléletváltás.

Számos díjat is nyertél az elmúlt években. Mindig tehetségesnek érezted magad, vagy fokozatosan jött a siker szorgalommal, tapasztalattal?

Nagyon sokáig kifejezetten tehetségtelennek tartottam magam, mindig azt láttam, hogy mások valamiben jobbak nálam, okosabbak, jobb tanulók, jobb szakemberek vagy karizmatikusabb vezetők. Sokáig azt hittem, hogy a siker elsősorban veleszületett adottság kérdése, és az elmúlt hét-nyolc évben változott meg ebben a gondolkodásom. Nem azért, mert díjakat kaptam vagy kívülről több elismerés érkezett. Ezeknek természetesen örülök és hálás vagyok értük, de soha nem ezek határozták meg, hogy mi ként gondolkodom magamról. Egy díj nem tesz jobb emberré vagy jobb vezetővé, legfeljebb visszajelzés arról, hogy jó úton járok. A valódi változást az önismeret hozta, elkezdtem tudatosan figyelni magamat, hogy miként reagálok különböző helyzetekben, mi ad energiát, miben merülök ki, milyen emberekkel tudok igazán jól együtt dolgozni és melyek azok a helyzetek, ahol valóban értéket tudok teremteni. Az emberek jelentős része nem azért nem bontakozik ki, mert nem elég tehetséges, hanem mert nem ismeri igazán önmagát. Az önismeret az egyik legnagyobb versenyelőny, amit valaki megszerezhet. Ha tudod, miben vagy igazán jó, és azt tudatosan építed, sokkal messzebbre juthatsz, mintha mindenben átlagosan próbálnál teljesíteni. Ahogy egyre jobban megismertem önmagamat, egyre kevésbé akartam másokhoz hasonlítani magam. Megtanultam felismerni, hogy miben tudok valódi értéket teremteni, és ma már erre építem az életemet és a munkámat.

Mik az erősségeid?

Sokáig azt hittem, hogy egy vezetőnek mindenhez értenie kell. Ma már azt gondolom, hogy a legjobb vezetők nem mindenben a legjobbak, hanem tudják, miben erősek, és felismerik, kik azok, akik náluk jobbak egy-egy területen. Az én egyik legnagyobb erősségem, hogy sok mindent megkérdőjelezek. Ritkán fogadok el valamit csak azért, mert „mindig így csináltuk”. Szeretem megérteni a dolgok működését, összefüggéseket keresni és gyakran egy kicsit távolabbról ránézni egy problémára. Sokszor nem az új ötlet a legértékesebb, hanem az, hogy két, látszólag egymástól független dolgot sikerül összekapcsolni. Emellett szervezőként és csapatépítőként érzem magam igazán erősnek. Örömet okoz olyan embereket megtalálni és összekötni, akik együtt többre képesek, mint külön-külön. A Billingónál és a többi vállalkozásomban is azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb eredményeket soha nem egy ember érte el, hanem egy jól működő csapat. Kifejezetten szeretem, ha nálam okosabb, tapasztaltabb vagy motiváltabb emberek vesznek körül, ami nem vesz el a vezető szerepéből, sőt, épp ettől lesz erősebb a szervezet. Ma már nem az motivál, hogy én old jak meg minden problémát, sokkal inkább az, hogy olyan környezetet hozzak létre, ahol mások ki tudják hozni magukból a maximumot.

A tanulmányaid mennyiben adtak irányt a pályád elején, vagy segítenek akár most?

Ha őszinte akarok lenni, a formális tanulmányaim keveset segítettek abban, amit ma csinálok. Egy érettségim van, a főiskolát otthagytam, mert húszévesen volt egy vállalkozásom, ami olyan gyorsan kezdett növekedni, hogy azt éreztem, minden energiámat annak kell szentelnem. Ma már valószínűleg másként döntenék. Nem azért, mert megbántam a saját utamat, hanem mert ma sokkal jobban látom a tanulás valódi értékét. Szerintem az egyik legnagyobb tévedés azt gondolni, hogy a tanulás az iskola befejezésével véget ér, nálam igazából akkor kezdődött el. Az elmúlt években rengeteget olvastam, képzésekre jártam, mentoroktól tanultam és tudatosan kerestem azokat az embereket, akik révén fejlődni tudok, mert jobb vezető, jobb vállalkozó és jobb ember szerettem volna lenni. Ma már szinte minden nap tanulok valamit, lehet, hogy egy könyvből, egy podcastből, egy beszélgetésből vagy éppen egy kollégámtól. Megtanultam, hogy a kíváncsiság fontosabb, mint az, hogy mindenre tudjuk a választ. Ha valaki kíváncsi marad, nyitott az új dolgokra és képes folyamatosan fejlődni, akkor hosszú távon óriási előnyre tesz szert. Éppen ezért minden fiatalnak azt tanácsolom, hogy tanuljon, mert a tudás az egyetlen befektetés, amit senki nem tud elvenni tőle. A világ folyamatosan változik, és azok lesznek igazán sikeresek, akik a változással együtt képesek tanulni is.

Mi motivált az első vállalkozásoknál?

Leginkább a kíváncsiság. Ha megláttam egy lehetőséget, szinte azonnal ki akartam próbálni. Voltak babzsákfoteljeim, reklámirodám, pizzásdobozokra értékesített hirdetéseim, egészséges élelmiszerekkel foglalkozó vállalkozásom, buszos utaztatásom és még sok minden más. Ha ma visszanézek ezekre, mosolygok rajtuk, de egyik sem volt felesleges, mivel mindegyikből tanultam valamit. Megtanítottak emberekkel dolgozni, kockázatot vállalni, döntéseket hozni, és talán a legfontosabbra, hogy egy kudarc után is újra lehet kezdeni. Utólag azt látom, hogy nem egyetlen vállalkozás épített fel engem, hanem az összes együtt. Szerintem a fiatal vállalkozók egyik legnagyobb hibája az, hogy túl sokáig terveznek és túl keveset próbálnak. Én ennek inkább az ellenkezője voltam, néha túl gyorsan vágtam bele dolgokba. Ma már természetesen sokkal tudatosabban építünk vállalkozásokat, de akkor még elsősorban a lelkesedés és a kíváncsiság vitt elő re. Valószínűleg az igazság valahol a kettő között van. A Billingo sem a nulláról indult, hanem annak a sokévnyi tapasztalatnak az eredménye, amit a korábbi próbálkozások során összegyűjtöttem. A kíváncsiság mégis sokkal többet ért az életemben, mint bármilyen tökéletes üzleti terv. Mert üzleti tervet bármikor lehet írni, de a kíváncsiságot és tenni akarást talán nem is lehet megtanulni.

Hogyan lehet a kudarcok után továbbmenni?

A kudarcot sokan rosszul értelmezik. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni rá, mint egy végpontra, pedig valójában csak egy visszajelzés, azt mutatja meg, hogy az adott út vagy módszer nem működött. Ettől még a cél ugyanúgy lehet jó. Én soha nem úgy éltem meg ezeket a helyzeteket, hogy elbuktam, inkább úgy, hogy tanultam valamit, amit legközelebb jobban fogok csinálni. Persze voltak nagyon nehéz időszakok, amikor komoly pénzt veszítettem, vagy hónapok munkája ment kárba. Utólag látom, hogy szinte minden fontos döntésem mögött ott volt egy korábbi kudarc, amiből tanultam, ám talán azért tudtam mindig továbbmenni, mert soha nem egyetlen ötlettől vártam, hogy megváltoztassa az életemet. Inkább úgy tekintek a vállalkozásra, mint egy hosszú útra. Ha egy ajtó bezárul, keresek egy másikat, ha valami nem működik, megpróbálom másképp. A legtöbb ember kívülről csak a sikert látja, a mögötte lévő száz rossz döntést, a bizonytalanságot és az újrakezdéseket nem. Pedig ezek nélkül nincs valódi fejlődés. A fejlődés nem ott ér véget, amikor hibázunk, hanem ott, amikor már nem próbálkozunk. A siker ritkán egy nagy döntés eredménye, sokkal inkább annak a következménye, hogy az ember századszor is feláll, amikor kilencvenkilencszer elesett.

A Billingo miben volt más?

Talán meglepő, de a Billingo sikere egyáltalán nem volt magától értetődő. Rengeteg olyan időszak volt, amikor nem tudtuk, hogy túléljük-e a következő hónapokat. Tizenkét éve építjük a céget, és ebből közel tíz évig veszteségesen működtünk. Nem azért, mert rosszul ment volna a vállalkozás, hanem mert folyamatosan visszaforgattunk mindent a növekedésbe. Mindig gyorsabban fejlődtünk, mint amilyen ütemben a bevételeink nőttek. Voltak egészen nehéz időszakaink is, olyan évünk, amikor hónapokig nem volt fejlesztőnk, olyan napjaink, amikor többször leállt a rendszer és több tízezer vállalkozó nem tudott számlázni. Ám épp ezek az időszakok formálták a Billingót. A könnyű helyzetekből ritkán tanul egy szervezet, a nehéz napok viszont megmutatják, milyen emberek dolgoznak együtt, hogyan hoznak döntéseket és mennyire képesek bízni egymásban. A Billingo nem azért lett sikeres, mert egyszer volt egy jó ötletünk. Jó ötlete sok embernek van, a különbséget az jelentette, hogy tizenkét éven keresztül újra és újra képesek voltunk alkalmazkodni, tanul ni és felállni a nehéz helyzetekből. Ma már közel negyedmillió vállalkozás használja a Billingót, de számomra nem ez a legfontosabb eredmény. Sokkal büszkébb vagyok arra, hogy felépült egy olyan csapat és egy olyan kultúra, amely ennyi nehézségen keresztül is együtt tudott maradni és folyamatosan fejlődni. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a Billingo történetét, azt mondanám: nem a legkönnyebb utat jártuk végig, hanem azt, amelyből a legtöbbet tanultunk.

Most hányan vagytok és mennyire erős a cég?

Nagyjából ötvenen dolgozunk a Billingónál. A 2025-ös árbevételünk 1,6 milliárd forint volt, az idén pedig már kétmilliárd felett tervezünk. Ezek fontos mérföldkövek, de ma már egész másként tekintek ezekre a számokra, mint tíz évvel ezelőtt. Korábban a növekedés önmagában is motivált, ma már sokkal inkább az érdekel, hogy fenntartható an növekedjünk, és közben olyan céget építsünk, amelyre a munka társaink, az ügyfeleink és a partnereink is hosszú távon számíthatnak. Egy vállalkozó számára a számlázás nem egy alkalmazás a sok közül, hanem a napi működésének egyik alapja, és ezt a bizalmat minden egyes nap ki kell érdemelnünk. Azt is megtanultam az évek során, hogy egy cég fejlődése nem lineáris, vannak időszakok, amikor a legfontosabb feladat a gyors növekedés és vannak olyanok, ami kor a stabilitás, a szervezet fejlesztése vagy a kultúra megerősítése kerül előtérbe. Vezetőként ma már legalább annyira foglalkozom az emberekkel és a szervezettel, mint magával a termékkel. Egész más készségekre van szükség ahhoz, hogy ötven emberből valódi csapat legyen, mint ahhoz, hogy elindíts egy startupot. Számomra ma már az a legfontosabb kérdés, hogy olyan céget építünk-e, amely húsz év múlva is értéket teremt.

Sokat teszel azért is, hogy segíts másoknak, például az Amigos és a KórházSuli is élvezi a támogatásod.

Az elmúlt években egyre inkább azt érzem, hogy a siker önmagában kevés. Nagyon jó érzés felépíteni egy vállalkozást vagy elérni üzleti célokat, de egy idő után felmerül a kérdés, hogy mindezt mire használod. Számomra egyre fontosabb lett, hogy annak, amit az üzleti életben kaptam, legyen társadalmi haszna. Fontos, hogy azt a tudást, kapcsolatrendszert és tapasztalatot, amit az elmúlt húsz évben meg szereztem, olyan ügyek szolgálatába állítsam, amelyek valódi változást tudnak elérni. Ezért is állnak hozzám közel azok a szervezetek, amelyek gyerekekkel foglalkoznak, legyen szó az Amigosról, a KórházSuliról vagy a Bátor Küldetésről. Ezeknél nem egyszeri segítségről van szó, hanem hosszú távú együttműködésről. Igyekszem stratégiai partnerként gondolkodni, hogy miként lehet egy alapítvány hatékonyabb, fenntarthatóbb vagy nagyobb hatású. Hiszek abban, hogy a siker egyik legfontosabb mércéje az, hogy hány ember életére voltál jó hatással. Ha egyszer visszanézek erre az időszakra, remélem, nem elsősorban a cégeim vagy a díjaim jutnak eszembe, hanem azok az emberek és közösségek, akiknek sikerült valamilyen módon lendületet adni.

Sokat hallani a generációs különbségekről és ezek hatásairól. Milyennek látod a mai pályakezdőket?

Nem szeretek generációkról általánosságban beszélni, hiszen minden nemzedékben vannak kivételes emberek és olyanok, akik kevésbé motiváltak. Sokkal inkább hozzáállás, nem életkor alapján „osztályozom” az embereket. Imádok olyan fiatalokkal dolgozni, akik kíváncsiak, kérdeznek, kezdeményeznek, és látszik rajtuk, hogy fejlődni akarnak, van bennük alázat és tanulási vágy. Vezetőként nem az érdekel, hogy valaki hány éves, hanem hogy milyen a hozzáállása. Kíváncsi-e, vállal-e felelősséget, képes-e együttműködni. Ha ezek meg vannak, akkor nagyon gyorsan lehet fejlődni. Azt is fontosnak tartom, hogy a fiatalok merjenek kérdezni, de közben legyen bennük türelem. A közösségi média miatt könnyű azt hinni, hogy a siker gyorsan jön, pedig a valóságban a legtöbb komoly eredmény mögött hosszú évek következetes munkája áll. A karriert nem lehet felgyorsítani, ahogy egy maratont sem lehet százméteres sprintként lefutni, a tapasztalatnak egyszerűen idő kell. Én nagyon optimista vagyok a mai fiatalokkal kapcsolatban, rengeteg tehetséges emberrel találkozom, akik sokkal bátrabban gondolkodnak nemzetközi léptékben, mint az én generációm annak idején. Ha ezt a nyitottságot kitartással és alázattal párosítják, óriási lehetőségek állnak előttük.

Mit tartasz a legfontosabb tulajdonságnak, ami szükséges ma a munkaerőpiacon?

Ha egyetlen dolgot kellene mondanom, akkor az a hozzáállás. A tudást és a tapasztalatot meg lehet szerezni, de a hozzáállás sokkal nehezebben fejleszthető. Vezetőként mindig az érdekelt, hogy valaki hogyan áll a feladataihoz. Meg akarja oldani a problémát, vagy inkább megmagyarázza, hogy miért nem lehet? Keresi a felelősséget, vagy inkább eltolja magától? Ezek nagyon gyorsan kiderülnek. Szerintem a legtöbb vezető nem azt keresi, aki pontosan annyit tesz, amennyi a munkaköri leírásában szerepel, azokat az embereket vesszük észre, akik egy kicsit mindig többet tesznek bele. Nem azért, mert ezt várják el tőlük, hanem mert belülről motiváltak arra, hogy fejlődjenek és jobbá tegyék a környezetüket. Gyakran úgy fogalmazok, hogy mindig több értéket próbáljunk letenni az asztalra, mint amennyit elveszünk róla. Ez igaz egy munkahelyre, egy csapatra, egy üzleti kapcsolatra vagy akár egy közösségre is. Hosszú távon azok az emberek lesznek igazán sikeresek, akik folyamatosan adnak valami pluszt. A kiemelkedő teljesítmény legtöbbször apró döntésekből áll, amikor valaki egy kicsit jobban felkészül, egy kicsit többet tanul, egy kicsit igényesebben végzi el a munkáját vagy egyszerűen nem áll meg az első akadálynál. Meggyőződésem, hogy a valódi versenyelőnyt ma már nem elsősorban az adja, hogy ki mit tud, hanem hogy ki milyen emberré válik. A tudás gyorsan elavul, de a kíváncsiság, a megbíz hatóság, az alázat és a kitartás olyan érték, amelyre hosszú távon is lehet építeni.

Az MI-korszakban sokan félnek attól, hogy a technológia elveszi a munkájukat. Hogyan látod a jövő munkaerőpiacát?

Én nem az MI-től tartanék, hanem attól, ha valaki nem hajlandó megtanul ni használni. Könnyen lehet, hogy a jövőben nem az MI veszi el valakinek a munkáját, hanem egy olyan ember, aki hatékonyabban dolgozik vele. Én mindig eredményoldalról közelítem meg a technológiát: ha egy eszköz gyorsabbá, jobbá vagy hatékonyabbá teszi a munkánkat, akkor érdemes használni. Viszont van valami, amit az MI még nagyon sokáig nem tud helyettesíteni, a kíváncsiságot, az ítélőképességet, az empátiát és az emberi kapcsolatokat. Az információ egyre inkább mindenki számára elérhető lesz, a különbséget az fogja jelenteni, hogy ki milyen kérdéseket tesz fel, hogyan hoz döntéseket és miként tud más emberekkel együttműködni. Én ezért kifejezetten optimista vagyok. Az MI nagy lehetőséget jelent azoknak, akik nyitottak a tanulásra. Ahogy említettem, most sem a technológia lesz a legnagyobb versenyelőny, hanem az ember, aki képes jól használni.

Nálad és a Billingónál hogy néz ki a mindennapi fejlődés?

Szerintem a fejlődést sokan félreértik. Nagy áttöréseket várnak, mi közben az életünket a mindennapi apró döntések formálják. Nálam ez nagyon egyszerű dolgokból áll. Elolvasok néhány oldalt egy könyvből, meghallgatok egy podcastet vezetésről vagy pszichológiáról, kipróbálok egy új MI-eszközt, beszélgetek valakivel, aki másképp gondolkodik, mint én vagy tudatosan kérek visszajelzést a kollégáimtól. Ezek apróságoknak tűnnek, de hosszú távon óriási különbséget jelentenek. Sokáig azt hittem, hogy a fejlődés azt jelenti, hogy egyre több dolgot tanulok meg. Ma már inkább azt gondolom, hogy legalább ennyire lényeges egyre több dolgot elengedni. Az egyik legfontosabb felismerésem az elmúlt húsz évben az volt, hogy a siker nem egy célállomás. Ha egyetlen gondolatot szeretnék átadni, akkor talán ez lenne: az életünket nem a nagy döntések alakítják leginkább, ha nem azok a kis szokások, amiket nap mint nap következetesen meg ismétlünk. A jövőnket nem egyetlen kiemelkedő nap építi fel, hanem az, amit akkor is megteszünk, amikor éppen senki sem figyel.

Sárospataki Albert

• A Billingo online számlázó alapítója és vezérigazgatója.
• Házas, egy kislány és egy kisfiú édesapja.
• Több mint húsz éve vállalkozó, a pályafutását számos különböző iparágban szerzett tapasztalatára építette.
•  2014-ben alapította a Billingót, amely mára közel negyedmillió magyar vállalkozás mindennapi működését segíti, és a hazai digitális szolgáltatói piac egyik meghatározó szereplőjévé vált.
• A nevéhez számos szakmai el ismerés fűződik. Négy egymást követő évben szerepelt Marketing&Media Top 50 digitális szakember listán, ahol legutóbbi a 9. lett, emellett többek között elnyerte az Országos Év Vállalkozója díjat, a Behaviour magazin Év Cégvezetője elismerését, valamint 2025-ben a Best of Startups Investor of the Year dí ját. A Billingo és csapata tizenkét év alatt több mint 140 szak mai díjban és elismerésben részesült.
• 2025-ben befektetőként csatlakozott az RTL Cápák között című műsorának 7. évadához.
• Az üzleti élet mellett fontos számára a társadalmi szerepválla lás. Stratégiai szinten támogat ja az Amigos a Gyerekekért Alapítvány munkáját, a KórházSuli Alapítvány Hatókör programjának alapító tagja, valamint a Bátor Küldetés kezdeményezés aktív támogatója. Hisz abban, hogy egy vállalkozás valódi értékét nemcsak az üzleti eredményei, hanem a társadalomra gyakorolt hatása is meghatározza.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!