December végén sokakban ugyanaz a csendes mondat jelenik meg: „nem így képzeltem”. Nem úgy alakultak a jegyek, nem lett meg a felvételi, csúszott egy vizsga, elfáradt egy barátság, vagy egyszerűen csak nem lett jobb az év attól, hogy nagyon szerették volna. Miközben az ünnepi időszak kívülről lezárást, örömöt és megkönnyebbülést sugall, belül gyakran épp az elégedetlenség és az önkritika erősödik fel. Ez az élmény különösen gyakori gimnazisták és fiatal egyetemisták körében, akiknek az életét eleve erős teljesítményelvárások formálják.
A pszichológia az év végét természetes értékelési pontként írja le. Az úgynevezett időbeli mérföldkövek, mint az év vége, a születésnapok vagy a tanév lezárása, automatikusan önreflexiót indítanak el. Ilyenkor az agy hajlamos elkezdeni mérlegelni, és gyakran nem a fejlődést, hanem a hiányokat emeli ki. Kutatások szerint az emberek ilyenkor erősebben fókuszálnak arra, ami nem valósult meg, mint arra, ami igen, különösen akkor, ha az elvárások eleve magasak voltak.
Az elvárások és az összehasonlítás csapdája
A fiatalok körében végzett pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a belső, perfekcionista elvárások sokszor erősebb stresszforrást jelentenek, mint a külső nyomás. Nemcsak a jó eredmény a cél, hanem az is, hogy „időben”, „hibátlanul” és „másokhoz mérten” történjen minden. Amikor ez nem teljesül, az önértékelés könnyen sérül, még akkor is, ha objektíven nézve történt előrelépés.
Az ünnepek alatt különösen erős a társas összehasonlítás, részben a közösségi média miatt. A pszichológia régóta ismeri ezt a jelenséget, és azt is, hogy az upward comparison, vagyis a felfelé hasonlítás, amikor mások sikereit nézzük, gyakran rontja az önértékelést. A fiatal korosztály esetében ez fokozottan igaz, mert az identitás még alakulóban van, és az önérték könnyebben külső visszajelzésekhez kötődik.
Az önreflexió ereje
A modern pszichológia egyik fontos megállapítása, hogy a kudarc élménye gyakran nem a teljesítmény hiányából fakad, hanem abból, hogy a valóság eltér az előzetes elképzelésektől. Az ünnepi időszakban ez a különbség különösen fájó lehet, mert az év végi narratívák sikert, lezárást és megérkezést sugallnak. Ha ezek nem illeszkednek a személyes élményekhez, az könnyen szégyenhez vagy csalódottsághoz vezet.
A kutatások szerint az év végi reflexió akkor segít, ha nem ítélkező, inkább kíváncsi. Nem az a kérdés, hogy „miért nem voltam elég jó”, hanem hogy „mi történt velem ebben az évben”. Az ilyen megközelítés lehetőséget ad arra, hogy a nehézségek ne személyes kudarcként, hanem tapasztalatként jelenjenek meg. Ez különösen fontos tanulási helyzetekben, ahol a fejlődés ritkán lineáris.
Az önelfogadás és a tanulságok szerepe
Fontos még különbséget tenni az önelfogadás és a feladás között is. A pszichológiai kutatások szerint az önelfogadás nem azt jelenti, hogy valaki lemond a céljairól, hanem azt, hogy képes reálisan és együttérzéssel tekinteni a saját helyzetére. Azok, akik elfogadóbbak önmagukkal szemben, hosszú távon motiváltabbak és ellenállóbbak a stresszel szemben, mint azok, akik folyamatos önkritikával próbálják „jobb teljesítményre kényszeríteni” magukat.
A mentálhigiénés kutatások szerint a pihenés és az érzelmi biztonság időszakai segítenek feldolgozni a stresszt és az elmaradt célokat. Az ünnepek ideálisak lehetnek erre, feltéve, hogy nem újabb elvárásokkal terhelődnek. A valódi feltöltődést nem azáltal érhetjük el, hogy minden rendben volt, hanem attól, hogy van tér megengedni azt is, ami nem sikerült.
Nem minden év lesz mérföldkő, és nem minden időszak hoz látványos eredményeket. A pszichológia szerint ez nem hiba, hanem az emberi fejlődés természetes része. Az ünnepek akkor tudnak valódi lezárást adni, ha nem csak a sikereket, hanem a bizonytalanságokat és a fáradtságot is képesek vagyunk megfelelően kezelni. Egy év nem attól válik értékessé, hogy minden terv megvalósult, hanem attól, hogy valaki végigment rajta, tanult minden jó és rossz eseményből, és szilveszterkor tovább tud lépni anélkül, hogy közben elveszítené önmagát.
——
A kiemelt kép forrása: 123RF.
