„A problémákon való gondolkodás megoldásokat szül” – diákinterjú az ELTE frissen végzett meteorológus hallgatójával

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

Mi alapján döntöttél az érettségi előtt, hogy merre tanulj tovább?

Már elég fiatalon konkrét elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben. Az ismerőseim egy céltudatos, ki tartó, rengeteg energiával és motivációval büszkélkedő embernek szoktak leírni. A természettudományok már egészen fiatal korom óta érdekeltek, mindig is ezek a tárgyak voltak a kedvenceim. Még csak kilencedik osztályba jártam, amikor eldöntöttem, hogy meteorológus leszek és az ELTE-re fogok jelentkezni. Számomra teljesen természetesen alakult ki, hogy éghajlatkutató szeretnék len ni. Hogy miért pont ezt választottam, abban elsősorban édesanyám inspirált, aki meteorológus. Gyakran néztük együtt a zivatarokat és a felhőket. Rengeteget mesélt az időjárásról, és a szeméből mindig elképesztő lelkesedés sugárzott. Édesapám huszadik századi egyháztörténész, az ő szeme is mindig csillogott, amikor mesélt a munkájáról. Ma már látom, hogy ezt az érzést kerestem én is, hogy megtapasztaljam, mennyire rajongok a hivatásomért. Ezt a szenvedélyt nem befolyásolja, hogy mennyit fogok keresni, mennyire telített a munkaerőpiac vagy melyik szakma a „menő”. Azt gondolom, a hivatásunkat csak az alapján választhatjuk meg, hogy érezzük-e az áttörő lelkesedést a szakterület iránt annyira, hogy ez kitartson egy egész életre.

Én nagyon kíváncsi ember vagyok, szeretném megérteni és átlátni a világ működését. Lenyűgöző, hogy a természet tör vényei mennyire gyönyörű kompozícióba rendezik a világot, és az istenképem is rengeteget gazdagodott a tudomány meg ismerése által. Az a végtelen bölcsesség, ami kézzelfogható egy rendszer megértésekor, úgy érzem, közelebb visz a Teremtő alkotásához, és úgy érzem, ez a terület, hogy én az eget kémlelem és kutatom, a Jóisten felé irányít.

Hogyan kezdtél szakmailag is kapcsolódni a területedhez?

Már a gimnázium alatt próbáltam belekóstolni, mit is csinálhat egy kutató. Folyton azon gondolkoztam, hogy oldhatnánk meg az éghajlatváltozást. A kilencediket és a tizediket nagyrészt otthon töltöttem a Covid alatt. Ebben az időben rengeteget olvastam a légkörről, az éghajlatváltozásról, a légszennyezettségről. Rengeteget kérdeztem anyától is, hogy mi miért pont úgy van, és mik a rendszernek az összefüggései. Majd ki találtuk, hogy segíthetnék neki méréseket végezni. Játszóterek különböző felületeinek felszínhőmérsékletét mértem nyáron, ez sok tapasztalatot adott, és az eredményeket el is lehetett vinni tudományos diákköri konferenciára, ami ugyancsak hasznomra vált. Gyakran jártunk kirándulni, az érettségi előtt márciusban anya elvitte a családot a Magyar Meteorológiai Társaság egyik kirándulására. Ott találkoztam egy egyetemi oktatóval, akivel a klíma modellezésről beszélgettem, és meg kértem, hogy legyen a témavezetőm. Adott szakirodalmakat is, és így kezdtem el a felhőzettel foglalkozni. Később már MCC-s diák is lettem. Bár a felvételi előtt úgy láttam, hogy természettudományos képzés nincs a kínálatban, nagyon megfogott az interdiszciplinaritás gondolata. Úgy éreztem, hogy ha tényleg tenni szeretnék az éghajlatváltozás megoldásaiért, akkor ismernem kell a gazdaságot, a társadalmat, a szabályozási kereteket és a politikát is.

A TDK-s részvételeid milyen tudást, tapasztalatokat adtak?

Már a gimnázium alatt körvonalazódott, hogy a TDK-típusú versenyek, ahol a saját kutatásomról, munkámról kell beszámolni, olyan lehetőségeket tartogatnak, amikkel érdemes élnem. A természetes kíváncsiságomhoz és kutatói attitűdömhöz az ilyen versenyek valók, emellett nagyon sokat fejlődött az előadó- és íráskészségem. Szerintem a TDK egy olyan verseny, ahol ha az ember elindul, már nyert is, a tapasztalatot, a tudást mindenképpen. Az én kutatásomat hamar díjazták, az első és a második évben első lettem a kari TDK-n, majd harmadik az OTDK-n. Ezek az elismerések is motiválnak, de a megszerzett tudás még jobban: egy témát felfedezni, az összefüggéseket lát ni mélyebb tudást ad, mint az egyetemi órák.

Milyen kompetenciákra van szükség a képzésen, és ezek hogyan kamatoztathatók a tanulmányokban, majd a munkaerőpiacon?

Alapvetően a meteorológiához szükséges az absztrakt gondolkodásmód, az a fizikai szemlélet, hogy értjük az egyenleteket és el tudjuk képzelni, hogy mi történik a légkörben egy folyamat során. Sok összefüggésre kell gondolni, ha az éghajlatváltozást kutatjuk, így el engedhetetlen a rendszerszemlélet.

Egy kutatónak alapvető jellemzője a kíváncsiság, a felfedezés vágya és az, hogy egy téma sosem hagyja igazán nyugton. Velem sokszor megesik, hogy más tevékenységek közben jut eszembe egy új ötlet, amit érdemes beépíteni a kutatásba. A legfontosabb azonban a ki tartás, mert sokszor csak nagyon nehezen jönnek az eredmények. Ezekben a hetekben, hónapokban sem szabad el veszíteni a motivációt, amit akkor lehet igazán megtartani, ha az ember tényleg szenvedélyből csinálja azt, amit csinál. Fontos a kreativitás is, a munkám során nagyon hasznos, hogy eszembe jutnak új megközelítések. Ha csak a meg tanult eszközökkel tudunk dolgozni, abból nagyon nehezen születnek új eredmények, és hiszek benne, hogy a problémákon való gondolkodás megoldásokat szül. Amennyiben pedig jobban értjük az éghajlatváltozást, akkor jobban is tudunk alkalmazkodni hozzá, így egy élhetőbb és reménytelibb jövőnk lehet.

Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen munkahelyet képzelsz el magadnak?

Tavaly áprilisban kezdtem gyakornok ként az Energiastratégia Intézetnél, ez a munka szerelem volt első látásra. Sokkal több témával foglalkozhatok, persze kevésbé mélyen, mint egy komoly kutatásban, de sok adatelemzés, statisztikai számítás a feladatom és valós problémák megoldásain dolgozunk. Nagyon inspirál, hogy a kollégáimmal gyakran beszélgetünk ezekről; a közös gondolkodásnak nagyon sok gyümölcse van. Ha az álmaim munkájára gondolok, az majdnem ilyen: egy intézetben dolgoznék, ami hasonlít egy think-tankre, az ég hajlatváltozás hatásaival foglalkozik és minden releváns tudományterületről dolgoznak ott kutatók. Ezáltal egy olyan közös munka valósulhat meg, ahol az eredményeket csapatként alkotjuk meg. De nem kutatóintézet vagyunk, ahol évekig dolgozunk projekteken, hanem egy híd a döntéshozók és a tudományos világ között. Ezek kommunikáció ja nagyon fontos, de jelenleg nem igazán működik, hiszen e kettőnek annyira más a szemléletmódja és a működése, mintha külön nyelveken beszélnének. Kell egy fordító közeg, ami összegyűjti az eredményeket, rendezi, priorizálja, vizsgálja az alkalmazkodási lehetőségek szabályozási és költségvetési keretét, valamint értékeli a költség-haszon meg térülést. Ez azért is nagyon fontos, mert ezen a területen a tudományos meg értés és az állami döntéshozatal közötti kapcsolat hosszú távon meghatározza az ország jövőjét.

Mit tanácsolsz azoknak, akiket frissen vettek fel a szakra, vagy éppen választás előtt állnak?

Ha most vettek fel, akkor szuper kaland lesz, élvezd ki, keresd meg a társaságod. Kitartást a matekhoz és a fizikához! Mivel később alkalmazott módon használjuk ezeket, nem baj, ha csak túl akarsz lenni az elméleten, de ha igazán szeretnéd megérteni a körülötted lévő világot, érdemes ebbe is beletenni az energiát. Ha még csak gondolkozol, akkor ajánlani tudom ezt a képzést. Nagyon sok területtel lehet foglalkozni, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz sok kreatív, kitartó ember kell. Akármelyik területét választod, nagyon izgalmas munkád lesz, de ezt ráérsz a diploma után eldönteni. Addig csak ugorj fejest a légkörbe, vessz el az aeroszol részecskék, a konvektív paraméterek, a felhők, a ciklonok világában és fedezd fel a meteorológiát.

Soós Virág

• Az ELTE TTK-n diplomázott 2026 nyarán földtudomány alapszakon, meteorológus specializációval.
• Az MCC Közgazdasági Iskola tanulója, valamint az MCC Science Club alapítója.
• Kutatási területei közé tartozik a felhőborítottság változása és a légköri folyamatok vizsgálata.
• Az Energiastratégia Intézetnél vízgazdálkodással, a meg újuló energia időjárás-függőségével és az éghajlatváltozással foglalkozik.
• A motivációja fenntartásához fontos neki a feltöltődés. Szabadidejében szeret kirándulni, festeni, varrni, olvasni és filmet nézni, valamint a családjával és a barátjával együtt lenni.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!