
Helikopterből a Tiszába, majd irány a világűr – Kapu Tiborék elképesztő történeteket meséltek Egerben
Helikopterből kellett a vízbe ugraniuk, napokra elzárták őket a külvilágtól, és olyan repülőgépen is gyakoroltak, amelyben néhány másodpercre megszűnt a súlyuk. Kapu Tibor és Cserényi Gyula az egri XXVIII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián mesélt az űrhajóskiképzés legkeményebb és legemlékezetesebb pillanatairól. A két kutatóűrhajós az iskolák számára elérhető űrkutatási programokat is bemutatta, amelyek révén akár középiskolások által fejlesztett eszközök is eljuthatnak a világűrbe.
Vadászgépek, túlélőgyakorlatok, súlytalanság és egy mexikói kajaktúra, ahol két űrhajós percekig egymással szemben evezett, miközben a hajójuk egy centimétert sem haladt előre. Csak néhány azok közül a történetek közül, amelyeket Kapu Tibor és Cserényi Gyula osztott meg a novemberben megrendezett egri országos oktatási konferencia közönségével.
Heti kilenc edzés és vadászgépes repülés
A két szakember elmondása szerint a felkészítés túlnyomó része gyakorlati feladatokból állt. Hetente három kardió-, három erősítő- és három úszóedzésen vettek részt. A rendkívül intenzív fizikai felkészülésre azért volt szükség, mert a súlytalanságban az izmok és a csontok fokozatosan veszítenek terhelésükből, ami már viszonylag rövid űrmisszió során is változásokat idézhet elő a szervezetben. A kiképzés a repülést is magában foglalta. Kapu Tibor és Cserényi Gyula a Magyar Honvédség segítségével Gripen vadászrepülőgépeken is megtapasztalhatta a jelentős gyorsulási erőket. Később kisebb repülőgépeken pilótaképzésben részesültek, majd műrepülési gyakorlatokon kellett helytállniuk. Ezek során olyan helyzetekből is vissza kellett hozniuk a repülőgépet, amelyekben gyorsan, pontosan és nagy nyomás alatt kellett döntéseket hozniuk. A cél az volt, hogy megtanuljanak váratlan helyzetekben is higgadtan gondolkodni, több információra egyszerre figyelni, és következetesen végrehajtani a szükséges feladatokat.
„Miért akarok én kiugrani egy helikopterből?”
A túlélőképzés során a kutatóűrhajósoknak arra is fel kellett készülniük, hogy az űrkapszula a tervezett helyszíntől távolabb ér földet, és a mentőcsapatok megérkezéséig önállóan kell boldogulniuk. A szárazföldi gyakorlatokon megtanultak menedéket építeni, tüzet gyújtani és a természetben tájékozódni. Egy éjszakai feladat végén katonai helikopterrel mentették ki őket a kijelölt területről. A vízi túlélőképzés még emlékezetesebbnek bizonyult. Szolnok térségében egy helikopterből kellett körülbelül öt méteres magasságból a Holt-Tiszába ugraniuk. Cserényi Gyula bevallotta, hogy egyáltalán nem vágyott erre az élményre. A négy résztvevő közül senki sem akart elsőként ugrani, ezért végül ábécésorrend alapján döntöttek. Amikor a helikopter ajtajában állt, az is eszébe jutott, miért vállalkozott minderre kétgyermekes családapaként. A választ végül abban találta meg, hogy egy távoli cél érdekében időnként olyan feladatokat is teljesíteni kell, amelyek kényelmetlenek vagy félelmetesek.
A kutatóűrhajósok azt is gyakorolták, hogyan lehet kimenekülni egy vízbe zuhant, esetleg felborult helikopterből. A feladat során azt kellett megtanulniuk, hogy a kapkodás akár tovább növelheti a veszélyt, ezért még a legkritikusabb helyzetekben is fontos az előírt műveleti sorrend betartása.
Hat nap a külvilágtól elzárva
A felkészítés egyik legkülönlegesebb eleme az izolációs gyakorlat volt. A résztvevőket hat napra egy zárt környezetbe helyezték, ahol az űrállomáshoz hasonló körülményeket próbáltak szimulálni. Szűk helyen aludtak, korlátozottabb étkezési és tisztálkodási lehetőségekkel kellett beérniük, miközben tudományos kísérleteket és rendszeres edzéseket végeztek. A külvilággal való kapcsolattartást is megszüntették, hogy megfigyeljék, miként viselkednek a résztvevők tartós összezártság és fokozott stressz mellett.
Cserényi Gyula az előadásban felidézte, hogy a gyakorlat végén hat nap után először hívhatta fel a feleségét és a gyermekeit. Ezután azonban egészen másként tekintett a telefonjára.

Kapu Tibor és Cserényi Gyula előadása (Forrás: UNIside)
Két űrhajós, akik egymással szemben eveztek
A mexikói csapatépítő túlélőgyakorlat szintén különleges élményeket tartogatott. A hatnapos program részeként hosszú kajaktúrákat terveztek, az időjárás azonban keresztülhúzta a számításaikat. Az erős szél miatt gyakran csak rövid időre tudtak vízre szállni, ezért a résztvevők különböző játékos versenyfeladatokat találtak ki. Az egyik alkalommal párosával kellett megkerülniük egy kisebb szigetet.
Az indiai Shubhanshu Shukla és a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski különösen esélyesnek számított, hiszen mindketten kiváló fizikai felkészültséggel rendelkeztek. A versenyt azonban meglepően lassan teljesítették. Amikor társaik utánuk indultak, kiderült, hogy a két űrhajós egy fordulónál eltérően értelmezte a szükséges manővert, és perceken keresztül ellenkező irányba evezett.
A hajójuk gyakorlatilag egy helyben maradt. Kapu Tibor és Cserényi Gyula szerint a történet tökéletesen megmutatta, hogy a legfelkészültebb szakemberek is elakadhatnak egy egyszerű feladatnál, ha nem kommunikálnak megfelelően egymással.
Hogyan alszanak és étkeznek az űrhajósok?
A konferencia résztvevői a Nemzetközi Űrállomás mindennapjaiba is bepillantást nyerhettek. Kapu Tibor például bemutatta, hogyan alszanak az űrhajósok a súlytalanságban. Mivel a testük folyamatosan lebeg, hálózsákjukat és magukat is rögzíteniük kell, hogy alvás közben ne sodródjanak el a kabinban. A helytakarékosság ugyancsak meghatározó szempont. Az űrállomáson minden rendelkezésre álló felületet kihasználnak, az eszközöket tépőzárral, rugalmas pántokkal és más rögzítési megoldásokkal tartják a helyükön.
A kutatóűrhajós azt is elmesélte, hogy Erős Pistát vitt magával a világűrbe, amellyel az ott dolgozó nemzetközi legénységet szerette volna meglepni. A magyar csípős paprika akkora sikert aratott, hogy néhány nap alatt elfogyott.
Magyar középiskolások is építhetnek rakétákat
A bemutató záró részében Kapu Tibor arról beszélt, milyen lehetőségek állnak a magyar fiatalok rendelkezésére, ha érdeklődnek az űrkutatás iránt. A kutatóűrhajós szerint már általános iskolás kortól be lehet kapcsolódni különböző tudományos programokba, a középiskolások pedig akár saját fejlesztésű műszereket és rakétákat is készíthetnek. Az egyik ilyen lehetőség a CanSat Hungary verseny, amelyet az Európai Űrügynökség kezdeményezéséhez kapcsolódva rendeznek meg Magyarországon.
A résztvevő csapatoknak egy üdítősdoboz méretű eszközbe kell különböző mérőműszereket és saját tervezésű kísérleteket beépíteniük. A feladat a tervezéstől a programozáson és az eszközépítésen át az eredmények értékeléséig számos mérnöki készséget fejleszt. Kapu Tibor elmondta, hogy Magyarországon már öt olyan diákcsapat működik, amely rakétafejlesztéssel foglalkozik. Közülük három egyetemi, kettő pedig középiskolás közösség.
Kiemelte a BME Suborbitals csapatát, amely nemzetközi rakétaépítő versenyeken is sikeresen szerepel. Az Óbudai Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem hallgatói ugyancsak részt vesznek hasonló fejlesztésekben. A kutatóűrhajós külön hangsúlyozta, hogy ezek a projektek sokféle szakértelmet igényelnek. A mérnökök mellett gazdasági, jogi, kommunikációs és projektmenedzsment-feladatokat ellátó fiatalokra is szükség van.
Kapcsolódó cikkek

Magyar arany az egyetemi világbajnokságon – három érmet nyert a debreceni hallgató

„A város legalább annyira számít, mint az egyetem” – diákinterjú a MOME Design mesterképzésének hallgatójával
