„A Hold lehet az emberiség következő technológiai ugródeszkája” – interjú Nagy Felicián, űrmérnökkel

A cikk eredetileg a Pályaképek UNI in&out 2026 Innováció kiadványában jelent meg.

Mikor dőlt el, hogy az űrkutatás és az űrmérnöki pálya felé indulsz?

Már gyerekként éreztem ezt a vonzalmat. Amikor a csillagos eget néztem, valahogy nem a távolságot láttam benne, inkább egyfajta meghívást. Már óvodásként is az égbolt érdekelt, és ahogy idősebb lettem, egyre inkább rájöttem, hogy nemcsak szemlélni szeretném a kozmoszt, hanem hidat is szeretnék építeni hozzá. Nem pusztán maga a világűr vonzott, hanem annak határtalansága, és az a lehetőség, hogy ott valami újat lehet létrehozni, jövőt lehet építeni.

Miben különbözik az űrmérnöki gondolkodás egy hagyományos mérnöki feladattól?

A hagyományos mérnöki munkában általában a biztonság a fő szempont, az űrben alkalmazott technológiáknál viszont sokszor maga a túlélés a tét: olyan rendszereket kell tervezni, amelyek extrém körülmények között is megbízhatóan működnek. Ha a Földön elromlik egy autó, félre lehet állni vele. Viszont ha egy műhold hibásodik meg, abból hatalmas anyagi veszteség is lehet, egy űrállomáson bekövetkező hiba pedig adott esetben emberéleteket is veszélyeztethet. Az űrmérnöknek ezért olyan rendszereket kell terveznie, amelyek a hétköznapitól nagyon eltérő környezetben is megbízhatóan működnek. Persze ez a gondolkodás nem kizárólag a világűrben használható. Lényegében bármilyen extrém mérnöki probléma megoldásánál értékes lehet az a rendszerszemlélet, amit az űrmérnöki képzés ad.

Kívülről talán könnyű azt képzelni, hogy az űrmérnökök egész nap rakétákkal foglalkoznak. Mennyire más a valóság?

Szerintem sokan valóban úgy képzelik, hogy egész nap rakéták mellett állunk és a felbocsátások előkészítésével foglalkozunk. A valóság ennél sokkal kevésbé látványos. Az űrmérnök az ideje jelentős részét tervezőasztal mellett tölti. Adatsorokat elemez, teszteket értékel, terveket és alkatrészeket készít, rendszereket vizsgál. Ez nagyrészt láthatatlan munka. A felbocsátás már csak az a látványos pillanat, amikor az addig befektetett munka eredménye megmutatkozik. A feladatunk alapvetően nem az, hogy mi magunk eljussunk az űr be, hanem hogy eszközöket juttassunk oda, és biztosítsuk, hogy azok működni is tudjanak. A világűrben nincs egyszerű javítási lehetőség: a hardvernek ki kell bírnia a vákuumot, a sugárzást és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat.

Mi kell ahhoz, hogy valaki jó űrmérnök legyen?

A lexikális tudás ma már szinte alapfelszereltség, de önmagában nagyon kevés. Talán a rendszerszemlélet és a rugalmasság a legfontosabb. Ebben a szakmában nagyon nehéz úgy működni, hogy valaki kizárólag egyetlen szűk területet lát át. Érteni kell, hogyan hatnak egy másra a különböző rendszerek, hogyan befolyásolja például a termikus feszültség az adott szerkezetet, vagy milyen kapcsolat van a szoftver és a mechanikai rendszer között. Szinte minden mindennel összefügg. Ehhez pedig folyamatos tanulás kell. Az tud igazán jól működni ezen a területen, aki képes átlátni ezeket a rendszerbeli összefüggéseket.

Űrruhafejlesztésben is résztvettél. Egy ilyen eszköznél mi jelenti a legnagyobb mérnöki kihívást?

Talán az emberi test esendőségének és a gép merevségének összehangolása. Egy űrséta során használt űrruha valójában nem egyszerű ruhadarab, hanem szinte egy ember alakú miniatűr űrhajó. Biztosítania kell az életfenntartást, védenie kell az embert, mi közben megfelelő mozgásszabadságot is kell adnia. A beltéri használatra szánt rendszereknél mások a körülmények, de ott is ugyanaz az alapvető kérdés: hogyan lehet úgy összehangolni a technológiát az emberi testtel, hogy az valóban segítse a viselőjét? Közben olyan, elsőre kevésbé látványos tényezőkre is figyel ni kell, mint az anyagválasztás, a tűzbiztonság vagy az, hogy a felhasznált anyagokból milyen illékony vegyületek szabadulhatnak fel. Már ezekből is látszik, hogy mennyi különböző szempont találkozik egyetlen űrruha megtervezésénél.

A robotok és a mesterséges intelligencia ma már egyre fejlettebbek. Szerinted hol marad nélkülözhetetlen az ember az űrkutatásban?

A robotok kiválóan végrehajtanak egy tervet, ha megfelelően tervezték meg őket. Az ember nagy előnye viszont az, hogy a várat lant is képes kezelni. A mesterséges intelligencia meglévő adatokból és korábbi tapasztalatokból tanul, a világűrben viszont előállhatnak olyan helyzetek, amelyekre nincs korábbi statisztika. Ilyenkor az ember képes figyelembe venni a kontextust, improvizálni, használ ni az intuícióját és olyan apró részleteket is mérlegelni, amiket egy rendszer nem feltétlenül tud. Van ennek egy filozófiai oldala is: mit jelentene az emberiség számára az univerzum felfedezése, ha azt teljes egészében gépek végeznék helyettünk?

Egyetemistaként egy nemzetközi mérnökverseny döntőjében is szerepeltél, ahol a magyar csapat második lett. Mit lehet meg tanulni egy ilyen helyzetben, amit az egyetem nem feltétlenül ad meg?

Az egyetem megtanítja a fizika törvényeit és azt, miként nézzük a világot egy-egy tantárgyon keresztül. Egy mérnökverseny viszont megtanít nyomás alatt dolgozni és csapatként működni. Ott nincs olyan, hogy majdnem jó megoldás. Ha másnap reggel határidő van, este pedig még nem működik a prototípus, akkor meg kell oldani a helyzetet. Nagyon gyorsan kell reagálni, és minden munka közössé válik. Ilyenkor az ember azt is megtanulja, hogy nagyon keveset ér a csapat nélkül. Nemcsak az ötletek és a tudás versenyeznek egymással, hanem az is számít, hogy hogyan viselkedünk nyomás alatt. Az emberi tényező legalább annyira fontos, mint maga a technológia.

Az űripart sokan még mindig néhány nagy állami űrügynökséggel azonosítják. Mennyit változott ez a világ?

Nagyon sokat. A régi űripart egy nagy, komótos elefánthoz hasonlítanám: hatalmas volt, óvatos és lassabban mozgott. A magánűripar megjelenése ezt alapvetően megváltoztatta. A vállalatok ma már sokkal gyorsabban képesek fejleszteni, és a költségeket is lejjebb tudják vinni. Emiatt az űripar egy re inkább gazdasági és technológiai innovációs területté válik, ahol sokkal gyorsabban követhetik egymást a fejlesztések. Ennek pedig előbb-utóbb a hétköznapokban is érezhető következményei lesznek.

Hol lehet Magyarország helye ebben az átalakuló űriparban?

Nem kell rögtön hordozórakétát építeni ahhoz, hogy valaki az űripar szereplője legyen. Talán nem is az a legjobb kérdés, hogy hol van ma Magyarország helye, hanem az, hogy hol lehet a jövőben. Lehet, hogy nem magyar név lesz egy hordozórakéta oldalára festve, ettől még magyar mérnökök munkája jelen lehet egy űreszköz fejlesztésében vagy egy küldetés előkészítésében. Egyre összetettebb nemzetközi együttműködésekről be szélünk, és ezekben nagyon sokféleképpen részt lehet venni.

Vagyis annak sem kell feltétlenül külföldre költöznie, aki magyar fiatalként az űriparban szeretne dolgozni?

Nem gondolom, hogy külföldre kellene menekülni, sokkal fontosabb, hogy valaki bekapcsolódjon a nemzetközi űripar vérkeringésébe. Ezt egyes munkák esetén akár Budapestről vagy más magyar városból is meg lehet tenni. A földrajzi hely ma már több területen kevésbé meghatározó, mint az, hogy az adott szakember milyen nemzetközi együttműködésekhez fér hozzá és milyen képességei vannak. Természetesen előfordulhat, hogy egy magyar külföldön találja meg a legjobb lehetőséget, míg egy külföldi szakember Magyarországon. A kulcs az, hogy hazánk része legyen ennek a nemzetközi hálózatnak. Ha a magyar szakemberek tudása versenyképes, akkor a lehetőségeik köre is folyamatosan bővülhet.

Mit tanácsolnál annak a középiskolásnak, aki dönt úgy, hogy űr mérnök szeretne lenni?

A matematika és a fizika a belépőjegy a mérnöki területekre, ebben nincs kompromisszum. De vannak olyan készségek is, amelyekről 16 évesen talán kevesebben gondolják, hogy később mennyire fontosak lesznek. Ilyen például a kommunikáció. Valaki megtervezheti a világ legjobb hajtóművét, de ha nem tudja elmagyarázni egy be fektetőnek vagy döntéshozónak, hogy miért érdemes azt megépíteni, akkor könnyen a fiókban maradhat a terv. Önmagában tehát nem elég tudni valamit, azt is meg kell tanulni, hogyan lehet a tudást megmutatni, érthetően elmondani és érvényesíteni egy olyan világban, ahol egyre nagyobb a zaj.

Melyik mérnöki probléma megoldása hozhatja a következő nagy ugrást az űrkutatásban?

Az elmúlt évtizedek jelentős részben arról szóltak, hogy miként ju tunk el valahová. A következő időszak szerintem egyre inkább arról, hogy mit kezdünk azzal a hellyel, ahová megérkeztünk. Nem vihetünk mindent magunkkal a Földről. A tömeg az űrutazás egyik legnagyobb ellensége: mindent, amit fel akarunk juttatni, rakétával kell elindítani, ehhez pedig rengeteg hajtóanyag szükséges. Ezért egyre fontosabb lesz a helyben található erőforrások hasznosítása. A Holdon például meg kell tanulni a regolitot akár építőanyagként használni, és hosszabb távon olyan technológiákra lesz szükség, amelyekkel a világűrben is képesek vagyunk összetett eszközöket gyártani. Egyre kevésbé az lesz a cél, hogy látogatóba menjünk valahová, inkább az, hogy bizonyos helyeken be is tudjunk rendezkedni.

Melyik űrtechnológiai fejlesztésnek örülnél a legjobban, ha húsz éven belül hétköznapi valósággá válna?

Egyértelműen a tartós, önfenntartó holdi jelenlétnek, méghozzá úgy, hogy azt a környezet figyelembevételével tervezzük meg és működtessük. A Mars egyelőre távolabbi és romantikusabb cél. A kereskedelmi űrállomások pedig sok szempontból a földi gazdaság meghosszabbításai lehetnek, illetve a Nemzetközi Űrállomás utáni korszakot jelenthetik. Egy valódi holdbázis viszont már a letelepedésről szólna. A Hold technológiai ugródeszka lehet. Ha az ember képes lenne ott tartósan és fenntartható módon élni, valamint dolgozni, az annak a nagyon erős bizonyítéka lenne, hogy az emberiség elkezdett kilépni a földi bölcsőből, és elindult a bolygóközi létezés felé.

Nagy Felicián

• 27 éves.
• Középiskolás évei alatt már dolgozott egy csillagvizsgáló épület tervezésén és építésén.
• A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem űr mérnöki mesterszakának első évfolyamán végzett, így a Magyarországon képzett első űr mérnökök egyike.
• 2023-ban három hallgatótársával megnyerte a European BEST Engineering Competition magyarországi fordulóját, majd a milánói nemzetközi döntőben második helyezést értek el.
• Űrmérnökként elsősorban az ember-gép kapcsolat és az extrém környezetben használ ható technológiák foglalkoztatják. Részt vett egy az űrállomásokon használható funkcionális űrruha fejlesztésében, emellett szoftveres kezelőfelületekkel és holdbázisok lehetséges kialakításával is foglalkozott.
• A Magyar Tudomány Éve tudományos nagykövete.

Még több értékes tartalom vár!

Az UNI in&out kiadványt megújult címmel, de a megszokott tartalommal, Pályaképek néven érheted el. A 2026-os Innováció lapszámban olyan témákban mélyedhetsz el, amik valóban számítanak – oktatásról, jövőről, karrierről. Digitális és print formátumban is elérhető a shop.uniside.hu oldalon!